Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-166

166. országos ülés 1902 deczember 9-én, kedden. 385 Mikor a megélhetésnek bajait nem mi hirdet­jük, hanem önök dokumentálják azon ezer út­levéllel, a melyek a külföldre való vándorlásra ingerlik a magyar népet, akkor még a mi kor­mányunknak van bátorsága törvényjavaslattal lépni a nemzetnek ezen gyűlése elé, a mely sze­rint ujabb katonai terheket akarnak a nemzet vállára rakni, (Igás! Ugy van! a szélsöbalolda­lon.) oly terheket, a melyekről a legparlagibb politikusok is elmondották, hogy azokat a nem­zet már el nem birja. Hiszen önök, t. képviselő urak, ha megjelennek választóik körében, talán látják azt a napról-napra jobban mutatkozó el­szegényedést, a mely a megélhetéstől, a napi kenyértől fosztja meg a nagy tömegeket. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon") S akkor czMiliista­emeléssel, katonai terhek emelésével előállani, legalább is lelkiismeretbe vágó kérdés. Uray Imre; Ezzel édesítik meg a mi keser­veinket! Lukáts Gyula: T. képviselőház ! Ilyen lelki­ismeretlen politikára az én szavazatom nem nyerhető meg, s mert az indemnitásnak meg­szavazása az ilyen kormánynak adna újra erőt, én ezt az erőt megvonom a kormánytól, s az indemnitást nem szavazom meg. (Éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Marjay Péter! Marjay Péter: (Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Holnap!) Miután az idő előrehaladt és hosszasan kívánok a tárgyhoz szólani, kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Marjay Péter képviselő ur tehát a ház engedelmével a holnapi ülésen fogja el­mondani beszédjét. Uray Imre: Személyes kérdésben akarok szólani. Elnök: Tessék. Uray Imre: T. ház! Én az előbb Lukáts Gyula beszéde közben egy mondására, olyanra, a melyet az én szempontomból és az én felfogá­somból ma is helyesnek tartok, közbeszóltam. Csodálkozással hallottam, hogy épen az igen t. elnök ur, a kit igen udvarias és szalonembernek tartok, olyan megjegyzést tett az én közbeszólá­somra, a mit, megvallom, csakis csodálkozással vehettem. Azt mondta ugyanis az elnök ur, hogy: »ne feleselgessen az én közbeszólásomra a képviselő ur!« Minthogy ez a kifejezés: »fele­selgetne nem parlamentáris, mert egy ország­gyűlési képviselő feleselgetni nem szokott, azt a magam részéről el nem fogadhatom, Méltóztas­sék kiigazítani ugy, hogy az részemre elfogad­ható legyen. Elnök: Engedelmet kérek, az elnöki figyel­meztetést megjegyzés tárgyává tenni nem sza­bad. (Helyeslés.) Ez a házszabályokban foglal­tatik. (Helyeslés a jobboldalon.) Sem többet, sem kevesebbet a képviselő urnak erre a válaszára nem mondhatok. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Cselédek szoktak felesélni!) Én semmit, a mi a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IX. KÖXBT. képviselő úrra sérelmes, nem mondottam és nem is akarhattam mondani, én csak a házszabályok­ban foglalt jogommal éltem. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezt a kifejezést: »ne méltóztassék feleselni« ugy én, mint elődeim igen gyakran használták a nélkül, hogy azon bárki megütközött volna. (Ugy van! jobbfelöl.) Ugron Gábor: Az ország egy részében a feleselgetés szónak nagyon megalázó értelme van. És ha a jelen esetben nem is kívánom, hogy visszavonassák, de a jövőre nézve minden­esetre sokkal helyesebbnek és ezélszerübbnek úartom ezeket a szavakat használni: felelgetés, vagy vitatkozás, a mely szavakban az ország bármely részében is megalázó, csak cselédek és egészen éretlen gyermekek számára alkalmazott megrovás nem foglaltatik. Senki nincs nagyobb tisztelettel az elnök ur iránt, mint én vagyok; (Felkiáltások jobbról: Mi czimen beszél ?) azonban kívánatos, hogy a képviselői állás tiszteletben tartása érdekében jövőre ez a helytelen kife­jezés kiküszöböltessék. (Helyeslés a szélsöbal­oldalon.) Elnök: Nem igen tudom, hogy micsoda czi­men szólalt fel Ugron Gábor t. képviselőtársam. Felteszem, hogy a házszabályokhoz akart szó­lani és ezzel, gondolom, ezek a felszólalások be ÍB vannak fejezve. (Helyeslés.) Most következik a megállapított napirend szerint a szavazás, a miniszterelnöknek az ülé­sek idejének meghosszabbítására vonatkozó in­dítványa felett. Ez a házszabályok 203. §-a sze­rint egyszerű szavazással, t. i. felállással és ülve maradással döntendő el. Kérem azon képviselő urakat, a kik a mi­niszterelnöknek az üléseknek egy órával való meg­hosszabbítására vonatkozó indítványát elfogad­ják, szíveskedjenek Mállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. (Zaj a szélsöbaloldalon.) E szerint a holnapi naptól kezdve az ülések 10-től 3 óráig fognak tartani. (Zaj a szélsöbal­oldalon. ) Thaly Kálmán: Csak ez alatt a vita alatt, az indemnity alatt! Elnök: Kérem, ne méltóztassanak társ­elnököket improvizálni. Nagyon jól tudom és a. házszabályok maguk mondják, tehát magától értetődik, hogy ez az indítvány csak azon tör­vényjavaslat, vagy költségvetés tárgyalásának tartamára vonatkozik, a melyre kéretett, tehát természetesen csak ezen indemnitás' vitának tartama alatt fognak az ülések három óráig tartani. A holnap délelőtt tíz órakor tartandó ülés­nek napirendjére az indítvány- és int,eri»:llácziós könyvek felolvasásán kisül a ma félbeszakított vitának folytatását tűzöm ki és ezzel az ülést berekesztem. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 50 percekor. > 49

Next

/
Thumbnails
Contents