Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-151
30 151 országos ülés 1902 ne igen t. miniszter ur több törvényjavaslattal jött a ház elé, melyben a létszám felemelését kéri. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ujonczlétszám. Lengyel Zoltán: Akkor nagyobb lesz a szükséglet is. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem, nem! Lengyel Zoltán: Valamikor csak fel kell öltöztetni ezt a katonát. Ha pedig nagyobb lesz a szükséglet, uj szerződést kell kötni és ebből a részből is sokkal többet kell juttatni a magyar ijiarnak is és a magyar iparból eső részből a kisiparosságnak. A harmadik és a legfontosabb, a miről szólok, a közös hadseregnél az, hogy egyes szállítandó czikkeknél a quótaarányt tekintetbe veszik és hangoztatják azoknál ugyanis, a melyek Magyarországon előállíttatnak, de említésen kívül hagyják, hogy igen nagy kontingense a közös hadsereg szállításainak olyan iparczikkekből áll, melyek Magyarországon elő nem állíttatnak. Száz és száz milliókra menő hajókat, ágyukat állítanak elő a közös hadsereg részére, most ujabban taraczkokat; mindebből Magyarország nem kap semmit. Ha tehát igazságosak akarunk lenni, akkor azoknál a czikkeknél, a melyek Magyarországon állíttatnak elő, nem a quóta-arány szerint kell részesednünk, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem venni kell az egész összeget, a melylyel adózunk a közös hadsereg részére, és ebből Magyarország összes iparosait kell részeltetni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mi már most a szállítás deczentralizáczióját illeti mind a két részről, hát mi mindig Németország után szeretünk indulni, mint a legschlagfertigebb hadsereggel bíró nemzet után. Itt a szállítás a legnagyobb mértékben deczentralizálva van, a nélkül, hogy Németországban bárki is állítaná azt, hogy ez a harczképesség rovására megy, vagy talán háború esetén a hadsereg ki lenne téve annak, hogy nem lesz kellőleg ruhanemüekkel és lábbelivel ellátva. Ausztriában a viszony szintén jobb, mint nálunk, mert a nagyiparra eső 50°/o-ban szintén több gyár részesedik. Hát ha ezek a viszonyok az ő körülményeik között meg tudnak felelni, akkor Magyarországon sincs Bemmi ok arra, hogy más eljárást kövessünk. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nálunk a helyzet szintén ennek megfelelő, ilyen irányzatot követ, mert annak idején a Skénekonzorczium kezében volt az egész szállítás, azt nagynehezen meg tudták buktatni, a szállítást azután több gyárnak adták ki, később a kisiparosság is kapott belőle egy kis részt és nagynehezen ki tudtuk erőszakolni azt, hogy a közös hadsereg legalább egyes czikkeknél a quóta arányában részeltette a magyar ipart. Ha tehát a wember 19-én, szerdán. mostani helyzetet tekintjük, ebből a konzekvencziát le kell vonnunk ebben az irányban: ha eddig helyes volt a haladás, ezután is további lépéseket kell tennünk. Én tehát ebből kiindulva, követelem azt, hogy a közös hadsereg szállításaiban azoknál a czikkeknél, a melyek Magyarországon állíttatnak elő, mindenesetre nagyobb arányban részesüljünk a quótánál, hogy igy rekompenzácziót nyerjünk a többiekért. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azután követelem, hogy a közös hadsereg szállitásainál a kisipar nagyobb mértékben részesedjék, mint eddig, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Követelem azt, hogy a most, január 1-éig felmondandó szerződések a bőripar-czikkekre vonatkozólag felmondassanak, ezen czijkkekre nézve a nyilvános pályázat kiírassák (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) és ezen pályázatnál lehetőleg alkalom adassék a kisiparnak, hogy az egész szállítást elnyerhesse. A mennyiben pedig ennél valami akadály merülne fel, akkor a pályázat ugy legyen összeállítva, hogy a nagyiparra eső részben több gyár részesüljön, mert monopóliumok fentartásához sem én, sem ez a párt a maga szavazatával hozzá nem járul. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mindezek alapján bátor vagyok a következő interpellácziót intézni a honvédelmi miniszter úrhoz (olvassa): »1. Történt-e gondoskodás arra nézve, hogy a magyar ipar a közös hadsereg szállításainál a quóta arányában részesedjék ? 2. E részesedésnél tekintettel vannak-e arra, hogy több iparczikk Magyarországon nem állíttatván elő, ez az ipari szükséglet kizárólag Ausztria által fedeztetik s ennélfogva a Magyarországon előállított iparczikkekben a magyar ipar kap-e ezekért rekompenzácziót. tehát a quótánál jóval nagyobb arányban részesedik-e ? 3. Gondoskodik-e a honvédelmi miniszter ur arról, hogy a magy. kir, honvédség szükségleteit kizárólag magyar iparosok fedezzék? 4. Van-e tudomása a honvédelmi miniszter urnak arról, hogy a honvédség részére szükséges bőrárúk szállításáról szóló szerződés 1903. év végén lejár és ha ez évben fel nem mondatik, önmagától meghosszabbítottnak tekintendő ? 5. Van-e tudomása a honvédelmi miniszter urnak arról, hogy e lejáró szerződésben a kisipar érdekei nincsenek kellőleg megóva? 6. Szándékozik-e a miniszter ur a borszállításra vonatkozó szerződést haladéktalanul felmondani, árlejtést kiírni és ebben arról gondoskodni, hogy a magyar kisiparosoknak alkalmuk legyen a szállítás elvállalására ?« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: A honvédelmi miniszter ur rögtön kivan válaszolni az interpelláczióra. (Halljuk!' Halljuk !) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy az imént elmondott
