Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-165

360 íbä. országos ülés 1902 deczember 6-án. szombaton. foglalkozom ezzel a törvényjavaslattal és mindennap előbbre viszszük annak sorsát. .Fájdalom azonban — s ezt én sajnálom leginkább — eddig még nem sikerült minden fennálló difíerencziát eloszlatni. Azt hiszem azonban, hogy a legközelebbi rajiokban ezek a differencziák is el lesznek enyésztetve, és abban a helyzetben leszek, hogy a törvényjavaslatnak szövegét véglegesen megállapíthassam s mihelyt az a szokásos retortákon keresztülmegy, nem fogok késni azt a t. háznak beterjeszteni — remélem — még a karácsonyi szünetek előtt. (Általános, élénk helyeslés.) A mi azt a kérdést illeti, hogy mi történik a 3 millióval s miképen szándékozik a kormány intézkedni a tekintetben, hogy ez a három millió még az idén szétosztassák a tisztviselők között, erre nézve azt válaszolom, hogy ez nem egészen tőlem függ. Az tény, a mint méltóztatnak tudni, hogy a 3 millió be van állítva még a folyó évi költségvetésbe és ez azzal az intenczióval történt, hogy a mennyiben a törvényhozás a benyújtandó javaslatot még az idén letárgyalja, ugy, hogy abból még az idén törvény lehet, legyen mód arra, hogy a törvényt már az idén életbeléptessük és hogy legyen fedezet az idén felmerülő szükségletre. Lesz intézkedés arra az esetre is, ha a törvényhozás nem jutna abba a helyzetbe, hogy ezt a javaslatot még az idén letárgyalhassa, a mi az idő előrehaladt voltára való tekintettel nincs kizárva, — mert hiszen ma is még mindig az indemnityvel foglalkozunk. És hiába terjesztettem volna be a törvényjavaslatot, a ház nem lett volna abban a helyzetben eddig is, hogy azzal foglalkozzék. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szds-'ibaloloalon.) Mert hiszen az indemnity egy terminushoz kötött javaslat, mig a tisztviselőkről szóló javaslat nem az és igy az indemnity t okvetlenül előzetesen kellett volna akkor is tárgyalni; és valószínűnek tartom, hogy ha nem tudom, mennyi idő óta is a ház asztalán feküdnék a tisztviselői javaslat, azért ma mégis csak az indemnityt tárgyalnék (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) és a tisztviselői javaslat még sem volna letárgyalva. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: Megszakítottuk volna a tárgyalást!) Mondom tehát, hocry e tekintetben nem történt késedelem vagy mulasztás, mert hiszen a törvényjavaslat sorsa akkor is ugyanaz lenne, ha már beadatott volna . . . Kubik Béla: Nem tudom, hogy a tisztviselőknek nem-e késedelem? (Mozgás a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Lukács László pénzügyminiszter: . .. Mindazonáltal a kormány ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, t. ház, a melyet e tekintetben a három millióval szemben eddig is elfoglalt, hogy t. i. még abban az esetben is, hogyha a javaslatból az idén törvény nem lesz, azt a tisztviselők részére akarja juttatni. Mindenesetre olyan intézkedést szándékozóin a törvényjavaslatba felvenni, a mely visszaható erővel ruházza fel a törvényt, (Helyeslés a, jobboldalon.) hogy még akkor is, ha a törvény a jövő év elején lépne életbe, visszahatólag az idei évnek egy vagy két hónapjára a tisztviselők utólagosan a reájuk eső magasabb összegeket megkaphassák* (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) És épen azért nem tartom egészen jogosultnak t. képviselőtársamnak azt a nyilatkozatát, hogy a kormány mostoha gyermekeinek tekiníi a kisebb tisztviselőket, mert méltóztassék nekem elhinni, hogy abból a 18 vagy 19 millió koronából — fájdalom, az összeg mindinkább növekszik, minél tovább foglalkozom ezzel a javaslattal — hogy, mondom, fájdalom abból a 19 millió koronából, a mely mint évi többszükséglet fog felmerülni, az óriási nagy rész nem a magasabb tisztviselőknek, hanem épen az alsóbb tisztviselőknek javára fog szolgálni, a. miből mégsem lehet következtetni, hogy a kormány az alantas tisztviselőket mostoha gyermekeinek tekinti. (Élénk helyeslés jobbfel'd és a középen.) Ezzel t. képviselőtársamnak első kérdésére megadtam a választ, valamint a másik kettőre is, kijelentve, hogy mihelyt elkészül a javaslat, azt be fogom terjeszteni, és gondoskodni fogok egy olyan intézkedésről, a mely a javaslatot visszaható erővel ruházza fel. Ezzel, gondolom, az első három kérdéssel végeztem volna. A mi már most a szolgálati pragmatikát illeti, t. ház, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) arra vonatkozólag én nem érzem magam autorizálva arra, hogy a kormány nevében nyilatkozzam, mert hiszen én pénzügyminiszter vagyok, a szolgálati pragmatika kérdése pedig az összkormányt illeti és az összkormánynak feladatát képezi a szolgálati pragmatikáról gondoskodni, illetőleg az arra vonatkozó törvényjavaslatot elkészítve a ház elé terjeszteni. Azt hiszem azonban, hogy e tekintetben nem is szükséges részletesebben nyilatkoznom, mert hiszen az igen t. miniszterelnök ur erről a kérdésről sokszor és kimeritőleg nyilatkozott. . . Széll Kálmán miniszterelnök: De hányszor f Lukács László pénzügyminiszter :... és megmondotta a kormány álláspontját; ahhoz én csak csatlakozhatom és magam sem mondhatok egyebet, mint azt, hogy mihelyt a kormány abban a helyzetben lesz, hogy ezzel az igen nehéz materiáléval elkészül, azonnal elő fogja a t. háznak a javaslatot terjeszteni. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a közepén.) Elnök: Benedek János képviselő ur kMan szólani! Benedek János: 1. ház! Igen röviden kívánok a miniszter ur válaszára viszonválaszt adni, Osak egy kijelentés az, a mit a magam részéről nem tartok egészen helyesnek és ez az, hogy