Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-165

íöä. országos ülés. 1902 deczember ü-án, szombaton. 347 Tegyük, és megtagadjuk azon eszközöket, a melyeket a kormány meggyőződésünk szerint nem az ország érdekében, hanem az ország érdekeinek ellenére használna fel, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) A t. miniszterelnök ur ma egy bámulatos teóriának adott itten kifejezést. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon,) Azt mondotta Kossuth Ferencz t. vezérem és pártelnököm felhívása folytán, hogy a német birodalomban még bevégzett tények nincsenek; még nincs klarifikálva, — a mint ő kifejezte magát — hogy felmondják-e a szerződéseket, vagy sem, és azt mondotta a miniszterelnök ur, hogy mindaddig ő nem nyilatkozhatik és nem mondhatja meg, hogy minő tervei, hogy minő szándékai vannak. Hogy ez minő ellentétben van a miniszterelnök urnak egy másik téren kifejtett működésével, azt legjobban igazolja az, hogy most tárgyalják a pénzügyi bizottságban, a véderőjavaslatokat, pedig hát az ellenség még nincsen a határunkon; mégis fegyverkezni akarnak, védekezni, akarnak egy olyan eshetőséggel szemben, hogy az ellenség minket meg fog támadni. (Helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) - '".-;._ Én azt hiszem, hogy azért, mert még nem mondották fel a szerződéseket, mégis a legnagyobb aggodalommal kell néznünk az események elé, mert nagyon könnyen., meglehet, sőt minden valószínűség szerint ugy lesz, hogy igenis fel fogják mondani a szerződéseket, s akkor teljesen fegyvertelenül fogunk velük szemben állani. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az indemnity-vita azért lett a szokottnál terjengősebbé, mert a miniszterelnök ur az általa szerkesztett 1899. évi XXX. törvényczikknek olyan magyarázatát adta, a mely a mi felfogásunk, erre való .nézeteink, hitünk, meggyőződésünk szerint nem felel meg annak, a mit ezelőtt négy esztendővel, a midőn a törvényt szerkesztette, ő maga is vallott. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A törvény ugyanis abból indul ki, hogy 1902. év deczember 31-ig a külföldi szerződések felmondandók. (Ugy van! a szélsöbaloldalon) és a törvénynek világos rendelkezése szerint azon esetben, ha a szerződések 1902. év deczember 31-ig felmondatnak, ezen szerződéses tárgyalásokat megelőzőleg a. vámtarifa elkészítendő.. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már most mi az állapot? Ma ott vagyunk, hogy küszöbön áll azon határidő, a midőn a szerződések felmondatnak, ha mi azokat fel sem mondanók: kétségtelen dolog, hogy bármely külföldi hatalmasság felmondhatja azokat, és akkor mi tarifa nélkül állunk velük szemben. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt pedig, ugy hiszem, a többségnek egy tagja sem fogja elképzelni, hogy a vámszövetséget és a vámszövetséggel együtt a közös autonóm vámtarifát 1902. év deczember 31-ig le lehessen a házban tárgyalni. De ha — a mint azt Kossuth Ferencz igen t. képviselőtársam mondotta: — még lehetséges volna is azt itt letár? gyalni, semmi esetre sem lesz lehetséges letárgyalni azt Ausztriában. ( Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Már pedig a törvény világosan azt mondja, hogy a mennyiben az Ausztriában letárgyalható nem lenne, ez a recziproczitás megsértése lenne, a melynél fogva az önálló vámterületnek, — nem jogi állapota, a melyben úgyis vagyunk, hanem — tényleges állajyota ipso facto be fog állani, (ügy van! Ugy van! a széhi'haloldalon.) Knnélfogva nem értem a miniszterelnök ur eljárását, az ő óriási optimizmusát; hiszen az ő helyében minden jogosult, csak az optimizmus nem. Es nekünk igenis kötelességünk lesz., éber gonddal őrködni viszonyaink és állapotaink felett. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kötelességünk nemcsak ellenőrizni a t. kormánynak működését, mert hiszen egy ellenzéknek nemcsak az a kötelessége, hogy figyelemmel kisérje és esetleg óvószavát fölemelje, hanem az is, hogy bizonyos politikai helyzeteket teremtsen. (Ugy .van! Ugy van ! a szélsőhaloldalén.) Mi ma ezen vitával egy olyan politikai helyzetet teremtettünk, melynek folytán meggyőződésünk szerint ma a helyzet kulcsa a mi kezünkben van. I Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És legyen meggyőződve a t. miniszterelnök ur és a t. többség, .hogy mi ezen kulcsot könnyű szerrel kezünkből kiadni nem fogjuk, mi akarjuk és. követelni fogjuk, hogy önök az ország érdekében minden lehetőt elkövessenek, mi nem elégedhetünk joieg az olyan frázissal, a milyennel jónak látta a t.. miniszterelnök ur ezen kérdést elintézni, midőn azt mondta, hogy a legnagyobb szorgossággal és gondossággal fog őrködni azon, hogy az országnak érdekei megvédessenek. • Mi látni akarjuk és pedig tisztán akarjuk látni, hogy milyen utat akar követni a t. miniszterelnök ur és tudni akarjuk azt is, hogy hajlandó-e az általa szerkesztett, az általa megteremtett törvénynek érvényt szerezni ugy, a miként ő azt gondolta akkor, a mikor a törvényt megcsinálta. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert gyanítjuk, hogy mi lebeg a t. miniszterelnök ur semmitmondó -sok beszéde mögött. (Halljuk.! Halljuk!) A t. ..miniszterelnök ur ma elárulta; beszédé ben, hogy ő. el tudja képzelni azt, hogy lehet vámszövetség nélkül közös vámtarifa. Hát én ezt lehetetlen állapotnak tartom, mert nem tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy legyen, közös vámtarifa és -né legyen közös, egységes vámterület, a melyre az vonatkoztatható volna. Én a közös vámtarifát csak egy vámszövetség révén bírom elképzelni, mert különben az olyan bitang jószág volna, a melynek nem volna gazdája. Én tehát a közös vámtarifát csakis a vámszövetség mellett tudván elképzelni, tagadom, hogy a t. miniszterelnök ur ma lelkismeretét meghallgatva nyugodtan állíthatná, hogy hatalmában vau neki a vámszövetséget és a közös autonóm vámtarifát "e házban a mai viszonyok között letárgyaltatni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.). A, mi felfogásunk 44"