Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-165

344 165. országos ülés 1902 deczember 6-án, szombaton. hanem 1904-ben. Én elismerem, hogy nagyon nehéz dolog lesz a törvényhozás többi nagyfontosságú teendőire való tekintettel, ezeket a nagy kérdéseket egy év alatt elvégezni, annál inkább, mert az év első részében kell a szerződések tárgyalásának feltételeit megteremteni és mindent elvégezni, hogy a nemzetközi tárgyalásra is kellő idő maradjon. Erőfeszítésre lesz szükség. De a mi nehéz, azért még nem lehetetlen. És ha a viszonyok oda fejlődtek, mert még nem készülhetett el az egyezség, és ma főleg — a külügyi alakulások folytán— hogy ez az idő rövidre szorult: annál nagyobb és annál szorgosabb feladata lesz a törvényhozásoknak és kormányoknak azt a rövid határidőt egész erővel kihasználni, hogy ebben a kérdésben végleges határozatok történhessenek, (Helyeslés jobbfelöl.) Azt csak közbevetőleg mondom, hogy a felmondási jog számunkra teljesen biztosítva van; én azt már a képviselő urnak adott válaszban júniusban kijelentettem, hogy a felmondási jogot biztosítottuk, minden perczben élhetünk vele, teljesen törvény értelmében, egyoldalulag. Ha még az az idő nem pergett le, itt van a jövő esztendőnek eleje. Én Ígérem és kijelentem, a mit az előbb is mondtam, hogy az egész gazdasági helyzet összes vonatkozásainak és összes ahhoz kapcsolt érdekeinek szorgos és lelkiismeretes, az 1899: XXX. t.-cz. határozmányainak és következéseinek alapos, gondos megfontolása alapján fogunk a kérdésben határozni és itten szót állunk minden kérdésre, és a ház Ítélni fog felettünk, hogy a mi eljárásunk helyes-e vagy pedig nem helyes-e. Igyekezni fogunk nem állani fegyvertelenül. (Helyeslés a jobboldalon.) Az autonóm vámtarifa létesítését én igenis igyekszem egész erővel előmozdítani, hogy azután a nemzetközi tárgyalások megindulhassanak. Hogy ez sikerül-e, vagy nem sikerül, azt még ma megmondani nem tudom, de ugy fogok igyekezni vinni a dolgot, hogy még kellő időben tisztázva legyen ez a kérdés, és hogy a ház és az ország fegyvertelenül és védtelenül ne álljon ebben a kérdésben. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én most a német vámtarifa elemzésébe nem megyek bele. (Egy hang a szélstíbaloldalon: Öreg hiba!) Hát nem hiba, t. képviselőház, nem is feladatom, hogy a német vámtarifát most elemezzem, akkor lesz a feladatom ezt e helyről elemezni, a mikor vagy szerződést kötünk Németországgal, vagy pedig nem tudunk vele szerződést kötni és előállana az a kérdés, hogy miképen védjük magunkat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egyet azonban a képviselő urak megnyugtatására mondhatok, (Halljuk! Halljnlc!) hogy a mi uj vámtarifánk olyképen van a mi felfogásunk szerint szerkesztve, hogy abban Magyarország érdekei védtelenül, fegyvertelenül nem fognak állani, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hanem abban igenis az ország gazdasági érdekei kellő védelmet fognak találni, (Helyeslés a jobboldalon.) ugy a német állammal annak idején meginduló tárgyalásnál, mint a német vámpolitika következtében esetleg bekövetkezhető vám- és gazdasági politikai helyzet folytán a keleti és más államokkal szemben is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És ezzel be is zárhatnám beszédemet, t. képviselőház, hogyha még egy dolgot nem kellene megjegyeznem, esetleg későbbi félreértéseknek kikerülése végett. Nehogy később komplikácziók támadjanak egy helytelen magyarázatfolytán, a mit ma hallottam, helyre kell állítanom a törvény igazi értelmét. Mert nem szeretném, hogy egy elejtett szóból, és inczidentaliter odavetett állításból azért, mert én nem reagálok, a törvénynek magának valami helytelen magyarázata foglaljon helyet. (Halljuk! Halljuk!) Pedig Kossuth képviselő ur ismét helytelenül értelmezi az 1899: XXX. törvényt. Azt mondja Kossuth Ferencz t. képviselő ur, hogy közte és köztem egy nagy vita volt arra nézve, hogy az 1899: XXX. t.-czikknek az-e a helyes értelme, a melyet én állítok, vagy a melyet önök állítanak. Én ebbe mostan bele nem megyek, mert ezt a magam részéről már elintézettnek tekintem ; én oly világosan bebizonyitottam,hogy az 1899:

XXX. törvényt és a pártközi egyezményt én magyarázom helyesen és azt egy hajszálnyira se sértettem meg, hogy ahhoz több szó nem fér. Ez res judicata, nyugodtan mondhatom. De a t. képviselő ur most egy más ponton érti félre a törvényt, és erre kell reagálnom: azt mondja, hogy miután vámszövetség 1903-ig már nem köthető, az ezután sem jöhet létre s ennek következtében tarifa sem állapitható meg (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és szerződéseket sem köthetünk. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Tökéletesen ugy van! Zaj.) Ez tökéletesen másképen van. Ez önök szerint igy van, mondom tehát, hogy ennek következtében szerződéseket kötni nem lehet . . . (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Természetes!) Há.t nem tudnak türelemmel egy konstrukcziót sem kMárni ? Én most az önök thézisét mondom el, és folytonosan közbeszólnak! Kossuth Ferencz: Én nem szóltam közbe! Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem Kossuth Ferencz képviselő úrra mondtam, hanem az accompagnement-re. (Derültség a jobboldalon.) Ismétlem tehát, hogy önök szerint ennek következtében szerződések kötéséről egyáltalában nem lehet szó. Hát én erre azt mondom, hogy »est distinguendum, etqui bene distinguit, bene docet, et qui non bene distinguit, non docet, bene«. Minden magyarázat nélkül a törvény világos szavait olvasom fel; (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ott baj van!) nincsen baj, a törvény világos szavai igazolják, hogy teljességgel nem áll az önök okoskodása. A törvény azt mondja (olvassa): »A mennyiben 1903-ig az 1867 : XII, törvényczikk 61, §-a értelmében vám- és kereskedelmi szövetség nem jön létre : a nemzetközi szerződések