Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-165

Íb5. országos ülés 1902 deczember G-án, szombaton. 341 indulattal vitatna meg, (TJgy van! a szélsőbal­oldalon.) úgy hogy az év vége_ előtt az minden- [ esetre megszavazható legyen. És, t. ház, ha a t. kormány a jelen viszonyok közt is abban a meg- I gyó'zó'désben van, hogy az ország érdekeinek jobban megfelel a vámközösség, mint az önálló­ság, még ebben az esetben sincsen semmi nehéz­ség arra nézve, hogy a magyar általános vám­tarifa-javaslatot beterjeszsze; mert ha a t. kormánynak később sikerül majd megegyezni Ausztriával, — a mit egyébiránt az én véle­ményem szerint neki 1902 után tulaj donképen megtenni nem is volna szabad, — (TJgy van! a szélsobaloldalon.) akkor e megegyezés ténye hatályon kMül helyezné a magyar önálló vámtarifát, ugy hogy nem tudom elképzelni, miféle nehézség van abban, hogy a kormány már most felfegyverezze az országot Német­országgal szemben, még pedig úgy, hogy minden eshetőségre nézve képes legyen az ország érde­keit megvédelmezni. Nekünk kötelességünk ezt már most követelni, mert most még van idő a magyar tarifa megalkotására. Ha arra vár esetleg a t. kormány, hogy ezt Ausztriában is fogják követelni; vagy pedig ha arra vár, hogy majd talán az osztrák kormány jószántából hozzá fog járulni ahhoz, hogy az autonóm vám­tarifa, ha nem lehet közös, legyen nálunk ma­gyar és legyen náluk osztrák, akkor a t. kor­mány nagyon csalódni fog várakozásában, mert az osztrákoknak világos és kézzelfogható érdeke az, hogy Magyarország az egész világgal váni­háboruban legyen. (TJgy van ! a szélsobaloldalon.) Miért érdeke ez az osztrákoknak? Azért, mert ha Magyarország az egész világgal vám­háboruban lesz, akkor az osztrák iparczikkek még magasabb áron lesznek eladhatók Magyar­országon ; másrészről pedig totaliter ki lesz zárva az egész világ területéről minden magyar nyers termék, tehát az osztrákok abszolút uraMá lesz­nek a magyar termékek árainak. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez olyan evidens igazság, hogy 8z ellen érvelni nem lehet. Hogyha tehát az osztrákoknak ez az érdeke, akkor szükséges, hogy mi legalább bírjunk annyi belátással, hogy kellő időben lépjünk rá arra az útra, a melyen ne­künk járnunk kell és bírjunk annyi elhatáro­zással és erővel, hogy erről az útról el ne tér­jünk. Legyen elég bátorsága az igen t. kor­mánynak arra, hogy magának az uralkodónak is mondja meg azt, (Ugy van! a szélsobalolda­lon.) hogy az uralkodónak nem lehet érdeke, hogy egyik országa, még pedig az, a melyben iránta a közérzület lojálisabb, mint a másik­ban, elszegényedjék és tönkre menjen. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem akarok, t. ház, rátérni arra a kér­désre, a melyet a t. miniszterelnök úrral szem­ben már hosszasan vitattunk, t. i. arra, hogy mily értelme van az 1899 : XXX. törvényczikk­nek; csak azt a tényt akarom konstatálni, hogy a német birodalmi gyűlés határozata nagyon keservesen megczáfolja a t. miniszterelnök ur törvénym agyarázatát. Széll Kálmán miniszterelnök: Semmi össze­köttetésben nincs a kettő! Kossuth Ferencz: Az én szerény vélemé­nyem az, hogy van összeköttetés, mert talán el fogja ismerni a t. miniszterelnök ur, hogy ugyan­abba a helyzetbe jutunk most, a minőben hit­tük 1899-ben, hogy leszünk, a mikor ő is, én is, és mindnyájan azt hittük, hogy 1902. végén Németország fel fogja mondani a kereskedelmi szerződést. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Visszajöttünk tehát oda, a honnan elindultunk, és miképen most nem lehet véleménykülönbség köztünk arra nézve, hogy ez év végén már szük­ség lesz az autonóm vámtarifára, ép ugy ezt kellett hinnünk akkor, a mikor a törvényt meg­alkottuk, a mit a t. miniszterelnök ur nemrég tagadott, most pedig Németország bebizonyít. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem akarok a kérdésbe jobban belemé­lyedni. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) annál kevésbbé, mert utánam is többen fognak a most szőnyegen levő törvényjavaslat feletti vitában felszólalni, és ki fogják fejteni az álta­lam felvetett kérdést (Igaz! Ugy van! a szélso­baloldalon.) Én csak arra kérem a t. miniszter­elnök urat, legyen kegyes valami megnyugtató nyilatkozatot tenni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Polczner Jenő: Nem teheti! Gabányi Miklós: Követelni kell! Kossuth Ferencz: Én udvariasan szoktam beszélni. (Altalános helyeslés.) Kérem tehát a miniszterelnök urat, tegyen valami megnyugtató nyilatkozatot. Legyen kegyes megfontolni, hogy sem mi nem vagyunk automaták, sem az ország nem az; legyen kegyes megfontolni, hogy ab­szolút jogunk van nekünk és az országnak meg­tudni, hogy mi lesz az ország sorsa. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem kívánom azt, hogy a t. miniszterelnök ur nekem nyilvá­nosság elé nem való részleteket mondjon el, vagy, hogy olyan államtitkot áruljon el, a me­lyet megőrizni állásából kifolyólag kötelessége, de igenis azt kMánom, mint ennek a pártnak tagja, hogy nyugtasson meg minket, ha bír, és nyugtassa meg az országot. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És midőn magunkat az ország­gal ebbe a szoros összekapcsolásba hozom, ez nem szerénytelenség részemről, mert tény az, hogy mi soha önző czélt nem tüzünk magunk elé, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) másért, mint a haza javáért nem küzdünk soha, és sze­rény tehetségünket, egész erőnket a hazának szenteljük. (Igaz! Ugy van! Élénk éljenzés és taps a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház! (Halljuk! Halljuk!) A kérdés, amelyet Kossuth Ferencz igen t. képviselőtársam felvet és egy napirend előtti felszólalás tárgyává tesz, oly fontos és oly sokoldalú, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) hogy azt napirend előtti fel-

Next

/
Thumbnails
Contents