Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-164

332 íó'4. országos ülés 1902 deczember 5-én, pénteken. teletben és szeretetben álljon. De nálunk összekötik mindazzal, a mi rossz, a mi nem szép és a mi nem igaz. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A monarchikus elv szent nevében teszik nálunk tönkre az országot anyagilag és erkölcsileg. A legnagyobb baj, a mely a nemzetet fenyegeti, az is vele fűződik össze: a fegyveres béke. Ez az, a mely rombol és pusziit, a mely mindig éhes és a melynek étvágyát soha kielégíteni nem lehet. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Hát mire ez a roppant fegyverkezés, mire ez a roppant nagy haderő nálunk, mikor egész Európában béke-szövetségek vannak, mikor az oroszszal is egyetértésre jutottunk, csak azért, hogy a béke-politika annál jobban érvényesüljön? Hiszen Európában körülbelül elrendezkedtek már a hatalmak ! Azok a háborúk, a melyek lezajlottak, elintézték azokat a nagy kérdéseket, a melyek miatt a közép-európai hatalmak egymással szembenálíott.'ik. Csak a dinasztiák azok, a melyek háborus vágyakkal vannak eltelve, a nemzetük maguk sehol sem akarnak háborút. Hiszen a franczia nemzetben is alábbhagyott már az a vágy, hogy a revanche-politikát kövesse, már ott is felülkerekedett a béke utáni vágyakozás és az a gondolat, hogy a békességes munka, a békés életben való érvényesülés több haszonnal jár, mint az a kétes dicsőség, a melyet háború esetén arathatnak. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Egyedül a Balkánon vannak kis nemzetek, a melyek harczias vágyakkal vannak eltelve: ezeknél a harczias vágy csakugyan a népiélekből fakad. De miért? Azért, mert függetlenségüket, legelemibb jogaikat követelik, azokat a jogokat, a melyeket csakugyan meg kellene kapniok. (Ugy van! Tetszés a szélsöbaloldalon.) Itt volna a monarchikus elvnek a maga nagy, nemes és fenséges hivatása, az, hogy azokat a kis nemzeteket kielégítse, hogy azoknak a kis nemzeteknek megadja jogaikat, önállóságukat, hogy onnét, abból a fészekből se fenyegesse soha semmiféle harczi vágy és romboló erő a közép-európai békességet. (Ugy van! Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Itt volna a monarchikus elvnek az a tere, a melyen igazán hódíthatna. Meg kellene gondolnia ennek az elvnek, hogy az emberiség uj eszmeáramlatokon megy keresetül és ezekhez alkalmazkodnia kellene, mert az bizonyos, hogy ezek az uj előretörő, egyre izmosodó eszmeáramlatok ő hozzá bizony alkalmazkodni nem fognak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) E/ekben az áramlatokban kellene tért hódítania, különben az uj áramlatok átgázolnak rajta, vagy szép csendben, rendben és békességben lejáratják az egész dicsőséges elvet. Épen ezért kell nagyon vigyázni, különösen nálunk, a monarchikus elvre. Ne kössék azt össze csak olyan dolgokkal, a melyek a közvéleményben, a köztudatban rosszak; a nemzet közérzésében könnjen haragos szenvedély támadhat nemcsak azok miatt, a miket el kell szenvednie, hanem az ellen is, a mi az ő bajának legvégső oka, legmélyebb forrása, maga a monarchikus elv ellen is. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egy olyan nemzetnél, mint a minő mi vagyunk, a melynek alsó néprétegei csak most kóstoltak bele a műveltségbe, de műveltekké még nem lehettek, mert nem volt rá idejük, vigyázni kell, mert a nép, a mikor keresi a maga fájdalmának okait, meg is találja azokat. Mert vannak, kik megmutatják neki ezeket. De ahhoz már elég intellektuális ereje nincsen, hogy filozofáljon és magas állampolitikai doktrínákat csináljon magának a végből, hogy megbéküljön a helyzettel. Hanem ez a nép akkor a beteggé gyötört ember lázas indulatával háborog azok ellen az okok ellen, a melyek az ő fájdalmának előidézői, és ekkor meg van, keli hogy meglegyen már benne a forradalmi hangulat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ugyan mivel állanak azután e szenvedélytől háborgó nép elé, melynek lelki világában már ott van a forradalom? Mivel állnak eléje, hogy azt lecsendesítsék és megnyugtassák? Trónbeszéddel? Válasz-felirattal? Taraczk-ütegekkel? Tábori ágyukkal? Ujonczjutalék- felemeléssel? Póttartalékosok behívásával ? Czivillistával ? Nagyhatalmi állással ? Vagy talán az adóvégrehajtókkal? (Ugy van! Tetszés a szélsöbaloldalon.) Azt mondják, hogy más monarchiában is igy van. Nohát nincs igy! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Más monarchiában a dinasztia nemzeti, nálunk nem az; más monarchiában megvan a nemzet és a dinasztia között a benső érzésbeli kontaktus, nálunk nincs meg. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Engem, mint magyar embert, elfog a sárga irigykedós, ha oda nézek Németország felé és látom azt a hatalmas császárt, a mint reátámaszkodva a maga államának, a maga népének nagy erejére, a maga hatalmának dicsőségét nem használja fel arra, hogy elzárkózzék, hanem oda megy népe közé és ott hangoztatja : »Én vagyok az első német, engem hevít a te gondolatod, a te törekvésed; a miért te lelkesedéi, azért lelkesedem én is« — és oda áll- a munkások elé és a munkásokat tanítja erkölcsre, munkásságra és mindarra, a mire szükségük van. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy állunk mi, t. képviselőház ? (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A mi dinasztiánk beleburkolózik a spanyol etikettbe. A spanyol etikett hidegségébe burkolózik pedig különösen akkor, a mikor velünk, a magyar nemzettel áll szemben. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De azért a hiperlojalitás mégis megvan nálunk nagyobb mórtékben, mint olyan államokban, a hol a legnemzetibb dinasztia áll a nemzet és az állam élén. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen csak a legutóbbi időben hallunk itt a képviselőházban hangokat, melyek ellenkeznek ezzel a hiperlojális nyavalygással, ezzel a rettentően rút, csúnya betegséggel, a mely a magyar nemzeten erőt vett. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.)