Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-164

330 Í6'4. országos ülés 1902 általános ebben az országban a panasz, (Igaz! Ugy van I a szélsobaloldalon.) mikor végig sir az országon az általános elégületlenség, mikor a közgazdasági pangás következtében napról napra exisztencziák mennek tönkre, mikor az államot már a deficzit réme is fenyegeti ? Hol van a közgazdasági helyzettel való számítás, mikor éjien most akarnak a "magyar nemzetre, a magyar államra uj terheket róni ? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon) Ott van az irtózatos bizonytalanság a közgazdaság terén. Senki sem tudja, mit hoz a holnap. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.! Még a kormányelnök ur sem tudja, mert ő maga a legnagyobb bizonytalanságban van. Mert a helyzet olyan, hogy napról-napra zavarodik, kavarodik és merülnek fel események, melyek a kormányelnök helyzetét egyre prekáriusabbá teszik. Ott vannak a német birodalmi dolgok, ezek folyton zavarják, kavarják állapotunkat, senki sem tudja mit hoz a holnap és mit hoz számunkra a jövendő. Ilyenkor lehet-e kellőképen megokolni azt, hogy a nemzetre irtózatos uj terheket rónak és igy egyfelől nemcsak nem nyitnak számára uj erőforrásokat, hanem elzárják még azt az egyetlent is, a mely a közgazdasági fejlődésnek forrása lehetne, elzárják a nemzet elől az önálló vámterületet és azt is odadobják, feláldozzák a nagyhatalmiság hóbortjának. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát miért kellenek ezek az uj terhek ? Miért kellenek nekünk az uj taraczk-ütegek, miért kellenek nekünk az uj tábori ágyuk ? Mivel okolják meg ezt tulajdonképen ? Hiszen a háború réme nem fenyeget. De azt mondják, ha nincs háború, hát lehet. Bocsánatot kérek, •ezt mindig mondták, valahányszor katonai teherrel állottunk szemben. Egész Európa békére törekszik, egész Európa szövetségeket alkot, a melyeknek czélja és törekvése a béke fentartása. Az osztrák-magyar monarchia külügyi politikája is ezen békés törekvésen alapszik, és a delegácziókban folytonosan ez a békés politika hallatszik és ennek a békés politikának a méltatása az, hogy a delegácziók egyre-másra bizalmat szavaznak a külügyi politika vezetőségének. Előállanak, t. képviselőház, más államok példájával. De hát ezzel ne jöjjenek elő! Hiszen más államok a saját maguk erejévei, a saját maguk hadserege felett rendelkeznek és a mikor az ő hadseregüket fejlesztik, akkor csakugyan a maguk állami erejét fokozzák és biztosítják. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Más államok erősek, gazdagok és hatalmasak, mi gyengék és szegények vagyunk; más államok messzemenő érdek-politikát folytatnak, gyarmat-politikát csinálnak, nap-nap után ki vannak téve annak, hogy csakugyan a háború réme fenyegeti őket. De minket nem fenyegetnek efféle rémek, hiszen mi nem csinálunk terjeszkedési politikát, hiszen minap a pénzügyi bízottdeczember 5-én, pénteken. ságban maga a honvédelmi miniszter jelentette ki, hogy nekünk nincsenek hódítási vágyaink, nincsen terjeszkedési politikánk. A honvédelmi miniszter ur a múltkor a véderő-bizottságban előállott bizalmas közlésekkel. Hogy ezeket a bizalmas közléseket most a pénzügyi bizottságban nem ismételte meg, ez csak azért történt, mert nem kapott biztosítékot arról, hogy ezek nem kerülnek a nyilvánosság elé. Hát édes Istenem! igen furcsán vagyunk mi ezekkel a bizalmas miniszteri közlésekkel. Hiszen ezek mindig felmerülnek, valahányszor katonai terhek követeléséről van szó. Reich Aladár: Akkor mindig bizalmasak, ha pénzt kérnek! Szatmári Mór: Széll Kálmán miniszterelnök ur 1899. márczius 1-én, abban a beszédében, melylyel székfoglalóját tartotta, mint uj kormányelnök, büszkén, körülvéve a dicsőségnek és a népszerűségnek sugárfényével, a többi közt szólván a hadseregről, ezeket mondta : »01y magaslatára emelkedett a hadsereg a harczképességnek — hála azon áldozatkészségnek, a mely tanúsítva lett és a nagy szervezési munkálatnak és tökéletesítésnek, a melyen keresztülvitetett — hogy a mi vitéz hadseregünk közelismerés tárgya egész Európában.« Széll Kálmán miniszterelnök: Ugy is van! Szatmári Mór: Ha a t. miniszterelnök ur 1899. márczius 1-én igy beszélt a hadseregről, hogyan egyeztethető ezzel össze az, hogy a t. honvédelmi miniszter ur most bizalmas közléseket tesz, a melyek állítólag megdöbbentő hatásúak, a melyek állítólag olyanok, hogy bizonyságot szereznek arról, hogy a közös hadsereg rettenetes állapotba sülyedt alá, és ha rajta sürgősen nem segítünk, akkor nem állja ki a versenyt- (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Hát vagy altatás volt az, a mit a t. miniszterelnök ur 1899-ben mondott, mert akkor dicsekedni kellett . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Az most is áll. Molnár Jenő: Most is áll? Széll Kálmán miniszterelnök: Hogyne! Szatmári Mór: . . . vagy pedig most meg félrevezetnek, mert most meg fenyegetőzni kell. (Zajos helyeslés a széls'foaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az egyezik! Az belterjes, ez meg külterjes fejlődés. (Zaj a szélsobaloldalon.) Szatmári Mór: Et nunc venio ad fortissium. Mindenekfölött ott van a monarchikus elv nálunk és Európa legtöbb államában. Minden félreértés kikerülése végett kijelentem, hogy hive vagyok a monarchikus elvnek, mert meg vagyok győződve arról, hogy a mi államunk ez idő szerint más, mint monarchikus alapon nem fejlődhetik. De épen azért a monarchikus elvnek nagy veszedelmét látom abban, a mi történik, mert ez elv czége alatt és a rá való hivatkozással folyvást olyan dolgok mennek végbe, a mik