Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-164

326 Íö4. országos ülés 1902 deczember 5-én, pénteken. azt felelte egy ur, a ki ott mellettem ült, »hogy hiába költ az állam, hiába küzd^ az oláh oláhnak marad, a szász szásznak,« (Elénk derültség.) És tudják-e, ki volt ez, a ki igy beszélt ? Korodi Lutz képviselőtársam. (Zajos derültség.) Én tehát azt izenem ő neki, hogy ime itt is ieaz, hogy kutyából nem lesz szalonna, (Tetszés a szélsobaloldálon.) Endrey Gyula jegyző: Szatmári Mór ! (Élénk felkiáltások: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. — Ki következik szólásra ? Endrey Gyula jegyző: Szatmári Mór! (Zajos felkiáltások a szélsobaloldálon: Nincs miniszter! Miniszter nélkül esak nem tárgyalhatunk! Hozzanak egy minisztert!) Pozsgay Miklós: Egész szokássá válik már, hogy a miniszterek nincsenek jelen a tanácskozáson, (Mozgás és zaj a szélsobaloldálon.) Elnök (csengőt): Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak nyugodtan lenni; rögtön itt lesz a miniszterelnök ur; most egy küldöttséget kellett sürgősen fogadnia. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsobaloldálon. Felkiáltások a szélsobaloldálon: Azért csak lehetne kapni egy minisztert! Legalább ahorvát minisztert küldjék be.' Derültség balfelöl.) Akkor fel kellene függesztenem az ülést. Kubik Béla: Nagyon helyesen ! Tessék felfüggeszteni ! Elnök: Kérem, t. képviselő urak, méltóztassék nyugodtan bevárni, niig bejön a miniszterelnök ur. Kérem a szónokot, hogy beszédét megkezdeni méltóztassék. (Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter a terembe lép. Éljenzés.) Szatmári Mór: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk 1) Az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem fogadom el, (Helyeslés a szélsobaloldálon,) és pedig nem fogadom el a bizalmatlanság okából, de kijelentem, hogy bizalmatlanságom nem pusztán a mostani kormány ellen irányul, (Elénk helyeslés a szélsobaloldálon,) hanem általában a mostani kormányzati rendszer ellen. (Elénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) És itt nem arról a rendszerről beszélek, a melynek kérdésében az utóbbi esztendők során igen sok szót és igen sok tintát fogyasztottak el, (Halljak! Halljuk!) a midőn a nemzetbe beleszuggerálták azt. hogy uj rendszer kezdődik, és az uj rendszer hajnalhasadásának sugarai elárasztják az egész magyar nemzeti közéletet. Az a rendszer, melyről én beszélek, a kormány által követett rendszer, mely abból áll és az utóbbi esztendők során leginkább abban jegeczesedett ki, hogy dogmává tette a kormány az 186 7-iki közjogi kiegyezést — még pedig annak nem azt az alapgondolatát, a melyet a kiegyezés megteremtői odaállítottak ez intézmény fölé, hanem tisztán a közjogi kapcsolatot. És a nemzettel el akarják hitetni azt, hogy, ha ez a dogma egész határozottságában, ridegségében nem érvényesül, akkor ennek a nemzetnek tönkre kell mennie, és hogy e dogmának útjából el kell dobni, el kell vetni minden olyan dolgot, a mi vele ellenkezik, vagy megnehezítheti ennek a dogmának határozott és rideg érvényesülését. Felállították azt a tantételt, hogy az 186 7-iki közjogi kapcsolat nélkül meg nem élhetünk; hogy e közjogi kapcsolat nélkül a nemzetnek okvetlenül tönkre kell mennie . . . Es ebből kifolyólag azután a rabulisztikának, az opportunizmusnak vizébe fojtanak minden olyan kezdeményezést, minden gondolatot és törekvést, a mely ellenkezik a 67-iki közjogi kapcsolattal, de a nemzeti haladásnak érdekében áll. (Igaz! ügy van! a szélsobaloldálon.) És e rendszer felett ott terjeng a monarchikus elv, a mely nem egyéb, mint a dinasztikus felfogás. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldálon.) Hogy ez a rendszer csakugyan mindent feláldoz, arra bizonyság a mostani állapot. És az imént lejátszódott itt egy jelenet, a mikor a képviselőháznak minden tagja pártkülönbség nélkül — mert hiszen én azt a kis csoportot pártnak nem tekintem — a t. háznak minden tagja pártkülönbség nélkül felháborodott azon a hangon, a mely itt a magyar képviselőház termében lehetségessé vált. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Abból, a mi itt elhangzott, egy irtózatos vád szól a kormányzati rendszer ellen, egy borzasztó vád különösen a mostani kormány ellen, melynek uralma és kormányzása alatt lehetségessé vált, hogy nemzetiségi képviselők itt igy beszéljenek. Széll Kálmán miniszterelnök: Sokkal különbül beszéltek ezelőtt húsz évvel! Hogy beszéltek Polit és Miletics busz évvel ezelőtt! Hát én vagyok ennek az oka? Szatmári Mór: Azok nem voltak nemzetiségi képviselők! Széll Kálmán miniszterelnök: Szatmári képviselő ur sem hiszi, a mit mond! Azok sokkal rosszabbakat mondtak akkor, tessék csak utánaolvasni ! Szatmári Mór: Én nem zarándokolok vissza abba a messze múltba . . . (Helyeslés a szélsőbaléoldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Persze, igy könnyű! Szatmári Mór: . . . Én csak a közelmúltba nézek vissza, és csak a közelmúlt eseményeit idézem vissza és hasonlítom össze a mostaniakkal. A közelmúltban nem volt rá eset, t. miniszterelnök ur, hogy a képviselőházban nemzetiségi programmal előálljanak képviselők, és itt a képviselőházban irtózatos sértéseket vágjanak a magyar nemzet szemébe. Széll Kálmán miniszterelnök: Hát mit bizonyít ez? Semmit! Szatmári Mór: Azt bizonyítja, t. miniszter-