Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-164
322 164-. országos ülés 1W2 deczember 5-én, pénteken. a visszavonás, a viszálykodás üszkét beledobták a faji küzdelembe, az idegen ajkú állampolgárok közé, a kik a nemzeti egység érdekeinek rovására igyekeznek az állami élet keretén kivül is érvényesülni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hogy a Deák Ferencz érájában ezt elmondotta-e vagy nem? A második kijelentése pedig (olvassa): »Készségesen elismerjük, hogy a magvar államban a magyar elem történelmi jelentőségénél, értelmiségénél és számánál fogva a vezérszerep vitelére van hivatva. E vezérszerep alatt, a hegemónia alatt nem értjük a szupremácziát, a feltétlen uralmat.* Tehát a volt egyetemi tanár urnak, a midőn képviselő lett, politikai felfogása az egész nemzeti életre, a nemzeti egység és az egész államéletre vonatkozólag megváltozott, mert ő a magyar szupremáczia fogalmában, annak imperiumában nem érti Magyarország összes lakosságának szupremáezíáját. imperiumát, hanem olyannak tünteti fel, mint a melyek a politikai élet terén is küzdenek egymással és egyik a másikat le akarja igázni. Ha a t. képviselő ur ezeket a tanokat vallja, akkor természetesen nem vallhatta a nemzeti egység politikáját és azt nem hirdethette, mert a nemzeti egység tanával az a vastag naczionalizmus, az a vastag szeparatisztikus törekvés, mely ebben a kijelentésében le van fektetve, homlokegyenest ellentétben áll. Tehát valljuk meg őszintén, t. képviselő ur, hogy az a kitüntetés, a melyben b. Eötvös József részéről részesült, az talán a világos látásnak megtévesztése lehetett, mert én b. Eötvös Józsefet — és annál is inkább, mert hivatkozott reá — végtelen nagy elmének tekintem, sőt talán az én szellemi képességeim nem is emelkedhetnek fel oda, hogy kellőleg meg tudjam birálni, de egyben ellentétben állok a képviselő úrral e kérdésre vonatkozólag. És ez az, hogy b. Eötvös József nem volt olyan nagy államférfiú, a milyen nagy filozófus. Hiszen épen az ő filozófiai rendszere és ideálizmusa teremtett a magyar nemzetnek annyi bajt és nyomorúságot. (Ügy van! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen az ő közoktatási törvényének megalkotása tette tönkre a mi közoktatásunkat. És ez b. Eötvös József ideálizmusának volt a kifolyása. (Ugy van ' JJgy van! a szélsöbaloldalon.) De az ő tényeit menti az, hogy az embereket nem ismerte ugy, a mint ismernie kellett volna. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Például Lindner Gusztáv képviselő urat nem ismerte ugy, mint ahogy ismernie kellett volna, mert ha ugy ismerte volna, az a meleg elismerés és rokonszenv feltétlenül hiányoznék a képviselő ur zsebéből. (Ugy van ' Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bármi kicsinyléssel nyilatkozhatik a t. képviselő ur rólam, az én, általa elismerésnek deklarált nyilatkozatomról, a mely elismerés semmi esetre nem akart lenni, azzal a nyugodt öntudattal fejezem be beszédemet, hogy az a rendszer és az az irányzat, a melyet önök a mi állami életünkben képviselnek, nem elég erős, és a jó Isten meg is óvja e nemzetet attól, hogy oly erőre tegyen szert, hogy a mi állami életünket romba döntse. A mi nemzetünket az önök törökvései nem fogják megtámadni. Az önök törekvése a mi nemzetünket legyilkolni nem fogja, és ha a magyar nemzet állami életéből kifolyó imperializmusát olyan módon érvényesítené. — nem a néppel szemben, mert azzal szemben erre szükség nincsen, — mint a hogy önök érvényesitik a saját kishatalmi területükön a magyar elemmel szemben felsőségüket és szupremáeziájukat, hogy abban a Szász-Régenben azt a 45—46%-ot képviselő magyar elemet teljesen elnyomják, minden politikai joguktól megfosztják, nyelvüket a közigazgatásban nem tűrik meg, a politikai életből, a községi életből, a tanácskozások termeiből kizárják, hogy a ki a német nyelvet nem ismeri, nem tudja, a jogi védelemnek eszközével nem rendelkezhetik; ha, mondom, ez a magyar nemzet ilyen szükkeblüséggel járna el önökkel szemben. . . . (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor: Azt kellene tenni! Az nem volna szűkkeblűség ! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gál Sándor: . . . akkor a t. képviselő úrhoz sem volna itt szerencsénk. (Elénh éljenzés és taps a szélsöbalodahn. A szónokot számosan •üdvözlik.) Korodi Lajos: T. ház! Mivel szokássá lett itt, ha valamely szász szónok beszél, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem szász szónok! Az nincs itt!) azt mondják, hogy mosakodik — (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Itt szász szónok nincsen!) Elnök (csenget) r : Csendet kérek! Korodi Lajos: Én azt hittem, és azt hallottam mindig, hogy itt Magyarországon vannak szászok is. Ha jól hallottam, jól tanultam, — azt hiszem, az urak is az iskolában azt tanulták — vannak szászok is; mert különben nem tudták volna, hogy kiről beszél t. képviselőtársam. (Zaj és nyugtalanság a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Korodi Lutzról!) A szászokról beszélt itt. Azért, ha szászok vannak itt Magyarországon, szász szónokok is vannak, jobbak és rosszabbak. Förster Ottó: Ön milyen? Korodi Lajos: Nem mondom, hogy én a jobbak közé tartozom, mert még nem birom oly tökéletesen a magyar nyelvet, de azért jövök ide oly szorgalmasan, hogy megtanuljam. Endrey Gyula: Ez az egy szép szándéka van. Korodi Lajos: Mivel — hogy egészen korrektül fejezzem ki magamat — hogyha valamely szász egyén, a ki szólni akar, szól itt a képviselőházban, azt szokták mondani, hogy mosakodni akar: azért én előre mondom, hogy
