Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-163
163. országos ülés 1902 deczember 4-en, csütörtökön. 307 jelentésből, a mely 1507 lapra terjed, tehát elég terjedelmes. Méltóztassék megnyugodni, nem olvasom fel. (Felkiáltások a szélsöbaloldahn: Csak olvasd feli Halljuk! Halljuk!) Pozsgay Miklós: Még ugy sem olvasták el! (Halljuk! Halljuk! a ssélsöbahldalon.) Papp Elek: Ezt, kérem, a kereskedelemügyi minisztérium adta ki. És ebben szóról-szóra ez van (olvassa): » A magyar közgazdaság történetónak szomorú lapját irták be az 1901. évről szóló beszámolóikban gazdasági életünk bű krónikásai, a kereskedelmi és iparkamarák. Az előző rossz esztendőkre rosszabb következett; . . . Kossuth Ferencz: Tehát emelkedő vonalban vagyunk! Papp Elek: .... a régi bajokra ujak halmozódtak, amazok pedig nem enyhültek. Az összes jelentésekből sötét pesszimizmus árad ki. Az egyik lapon a tompa kétségbeesés keserves lemondása, a másikon a végső veszedelem pillanatának utolsó segélykiáltása hangzik fel. El nem vitatható és semmivel nem enyhíthető, rideg valóság az, hogy az összes tényezők, melyeknek közrehatásából egy ország gazdasági helyzete alakul, ellenségesen formálódtak Magyarországra nézve. (Zaj.) Ha már a kereskedelemügyi miniszter ur ilyen jelentéseket ad ki, hogy remélhessük mi azt, hogj a mi kereskedelmünk és iparunk önálló vámterület nélkül fellendüljön, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) hogy remélhetjük mi azt, mikor ezen munkából kitűnik, hogy csak az önálló vámterület felállításával nyithatjuk meg a szükségnek megfelelő segélyforrásokat. Egész nyiltan ki kell mondani, hogy mi e jelentés kapcsán arról győződünk meg, hogy a t, minisztérium valóban bűnös játékot üz nemzetünk legvitálisabb érdekeivel, ha az önálló vámterületnek életbeléptetését huzza-halasztja és az eszét azon jártatja, hogy mikép lehessen csürni-csavarni ezt a kérdést, és mikép lehessen valahogy 1907-ig kihúzni a dolgot ugy, hogy 1907-re mégis valami utón az osztrákokkal a kereskedelmi és vámszövetség életbe lépjen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) Én igazán sajnálom, hogy a miniszterelnök ur ilyen bűnös játékot üz a nemzet legvitálisabb érdekeivel. Fájlalom ezt azért, mert ez tisztán az osztrákok érdekében történik, a mi kétségbevonhatatlanul azt bizonyítja, hogy a miniszterelnök ur nem bir elég erős gerinczczel arra, hogy ne hajoljon meg az osztrák érdekek előtt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az osztrákok nagyon jól tudják, hogy mit cselekesznek, jól tudják, hogy ha mi vámszövetségben élünk, ha közös vámterületen gazdálkodunk, akkor Magyarországot teljesen kiszipolyozhatják és csak Ausztria provineziájának fogják tekinteni. Pozsgay Miklós: Ausztria Khinájának! Papp Elek: De még többet is tudnak. Tudják azt, hogy a vámegységgel a gazdasági életnek millió és millió szálai fonódnak egybe és szövődnek össze, a miből azt remélik, hogy azon érdekszálak oly egybefogó szervet fognak képezni, a melynek segélyével minden politikai erőszak nélkül is Ausztria és Magyarország egy testté jesz. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) És erre nekik, nem tagadom, jó példát szolgáltattak a poroszok, mert hiszen hogy a nagy német egység ma ily alakban és ennyire összeforrva létezik, a mint van, annak legfőkép az volt az oka, hogy Poroszország kezébe vette a vezetését a vám- és kereskedelmi kérdéseknek, megalkotta a közös Bundot és megteremtette a nagy Németországot. Pozsgay Miklós: De annak a királya is vigécz a kereskedelem érdekében! Papp Elek: Ettől a példától elvakulva, az osztrákok is azt hiszik, hogy ha mi kereskedelmi szövetségben fogunk velük élni, ők Magyarország és Ausztria közt a határt elenyészte thetik és bennünket összeforraszthatnak Ausztriával. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Azonban az osztrákoknak ezen őrjöngős gondolata ellen, melyet csak az összmonarchiának hivei és szolgái agyrémként állithatnak fel elméletükbea, a magyar nemzet erélyesen fog tiltakozni, s nem fogja engedni, hogy az osztrákoknak, kik negyedfél századon keresztül szipolyoztak bennünket, oda legyen dobva fejletlen mezőgazdaságunk, szervezetlen iparunk és gyenge kereskedelmünk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Nem fogja tűrni azt, hogy ismét az osztrákok lábaihoz legyünk csatolva, kik már odáig fejnek bennünket, hogy csaknem vért vagyunk kénytelenek adni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ezen tervbe bele tudna nyugodni a magyar nemzet, valóban a legrettenetesebb nemét választaná az öngyilkosságnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) De ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni nem kivánok. (Halljak! Halljuk!) Noha igaz, hogy a kérdés annyira fontos, hogy bárhányan és bárkik beszélnek róla, mindig találhatnak ujabb és ujabb argumentumot, mely az önálló vámterület mellett szól és ujabb és ujabb bizonyítékot arra, hogy a kormány ugy fázik az önálló vámterületnek a hangjától is, mint az ördög a tömjéntől. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Mikor a t. miniszterelnök ur közgazdasági kérdésekben a legnagyobb bizonytalanságban, s izgatottságban tartja az országot, a helyett, hogy ezen bonyodalmak legombolyitására vonatkozó tervét tájékozásképen előadná, akkor előáll oly katonai javaslattal, mely a legnemesebb, de egyszersmind a legterhesebb adónemet akarja a nemzettől ismét követelni t. i. az ujonczjutalék felszaporitását és az ennek következtében előálló óriási költségeknek a nemzet vállaira való rárakását. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mondhatja talán valaki azt, hogy ezen katonai javaslatokat nem ő terjesztette be. Én el39*
