Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-163
300 163. országos ülés 1902 deczember 4-én, csütörtökön. az ország szine előtt azt, hogy mint alaptalan vádat és gyanúsítást visszautasítom azt az állítást, hogy én »azon bűnös agitátorok közé tartozom, a kik — ipsissima verha — a faji eredetet felhasználják arra, hogy a különböző és különben békésen együttélő polgárok között a jó viszonyt megrontsák és abba a gyűlölség és visszavonás üszkét beledobják.« Kubik Béla: Azokat elitéli? Gresskowitz Vilmos: Köztünk nincs olyan, tessék elhinni! Lindner Gusztáv: Nem értem, mit mondott a képviselő ur. Ha a t. képviselőur azt hiszi, hogy tegnap hirdetett tanai a haza békés polgárai közt nagyon kívánatos békés együttlétet előmozdítani alkalmasak, akkor nagyon csalódik. Én választóimmal együtt egy és ugyanazon állásponton vagyok. (Igaz! TJgy van! a középen.) Az állampolgári hűség, a törvények iránti tisztelet és a király iránti hűség megingathatlan és rendithetlen álláspontján. (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Hát a haza!) Nekem nincs más hazám, mint Magyarország, nincs más államom, mint a magyar állam. (Igaz! TJgy van! a középen. Zaj a szélsobaloldalon.) Választóim igen jól tudják, kiknek érdekeit és jogait védem, mikor szembeszállók ily alaptalan vádakkal és gyanúsításokkal. Ha azt hiszi a t. képviselő ur, hogy köztem és választóim közt sikerült elhinteni a meghasonlás magvát, akkor végzetteljes tévedésben van. Legsajátságosabban veszi ki magát a mi, pártonkivüliek szempontjából azon szemrehányás, hogy a t. miniszterelnök ur nem folytat erős nemzeti politikát. Ezen vád megerőtleuitésóre talán elég utalnom a helységnevek magyarosítására vonatkozó belügyminiszteri rendeletre, mely, egész őszintén mondom ki a t. ház előtt, nekünk épen nem tetszik. Barta Ödön: Nincs is életbeléptetve. Széll Kálmán miniszterelnök: Életbe van léptetve, most adtam ki a rendeletet. Lindner Gusztáv: Azt mondotta a képviselő ur: »Lindner képviselő ur a kolozsvári egyetemen hosszú ideig a magyar közjog tanára volt, tehát a kormány diskréczionális joga folytán kimagasló állást töltött be. Ki kell jelentenem azonban azt, hogy állását oly mérvben töltötte be, hogy mindenféle hazafias kötelességeknek teljes mértékben megfelelt az alatt az idő alatt.« Azután azt mondja: » Hogyan történhetik tehát az, hogy egyszerre az egyetemi tanszéket otthagyja és Magyarország törvényhozó testületébe bejön nemzetiségi, száz néppárti programmalapján ? Ezt egy közjog-tanár nem teheti meg a nélkül, hogy egész múltját, azt, a mit a katedrán hirdetett, meg ne tagadja De menjünk tovább ebben a kérdésben. Ha egy egyetemi tanár az egyetemi tanszéket odahagyja s a politikai közélet szolgálatába áll, ha magát a nemzet közfelfogásával, a nemzet egysége elveivel ellentétbe helyezi, az hiba, de nem megbotránkoztató. Megbotránkoztató azonban az, hogy nemzetiségi agitátorok, mint képviselők itt megjelennek.* Határozottan tagadom, hogy én itten mint nemzetiségi agitátor szerepelek. Én a képviselőháznak igénytelen tagja vagyok és igy jogomban áll itt politikai meggyőződésemet szabadon nyilvánítani. Hiszen alkotmányos államban vagyunk ; ha ezeket a nézeteket itt nem mondhatom el, hol mondjam el ? (Zaj a szélsobaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, ne méltóztassanak a szónokot folyton zavarni. Lindner Gusztáv: Én a szász néppárt programmja alapján, mint Nagyszeben szab. kir. város második kerületének orsz. képviselője vagyok igénytelen tagja e mélyen t. háznak. De kereken tagadom, és indokolatlan gyanúsításnak nyilvánítom azt az állítást, hogy a szász néppárti programm olyas valamit tartalmaz, a mi az áliam és a nemzet érdekeivel, vagj^ az állampolgári kötelességek leghívebb teljesítésével legkevésbbé ellentétben áll. Talán megnyugtatja némileg Grál Sándor t. képviselő urat annak a konstatálása, hogy b. Bánffy Dezső volt miniszterelnök ur — kit talán senki jogosan a nemzetiségek dédelgetésével nem vádol, a ki a nemzeti állam, mondjuk, soviniszta magyar állam leghatározottabb és legkifejezettebb képviselője — határozottan kijelentette, hogy a szász néppárt programm ja semmi állam- és törvényellenest nem tartalmaz. Gál Sándor képviselőtársam helytelen közjogi fejtegetéseinek elemzésébe nem bocsátkozom, mert nem a nemzetiségi kérdés van most napirenden, hanem az indemnity megvitatása. De, mert személyes kérdésben kértem szót, kötelességem kijelenteni, hogy a t. képviselő ur az általa hirdetett közjogi tanokat tőlem nem tanulta és tőlem nem hallotta. Endrey Gyula: Ez csak előnyére válik! Lindner Gusztáv: Végül arra kérem Gál Sándor t. képviselőtársamat, szíveskedjék elolvasni báró Eötvös Józsefnek a nemzetiségi kérdésről irt remek értekezését, melynek 157. oldalán ezek találhatók (olvassa): »Nem egyes törvények által, melyeket a magyar faj felsőbbségének biztositására alkotunk, nem a hatalom pártolása által, hanem csak ugy tarthatjuk fenn azt, ha multunkhoz hiven, a nagy mozgalomban, mely Európa népeinek legszentebb érdekei körül folyik, helyünket nem változtatjuk meg, s az azok között volt mindig, kik a szabadságért küzdöttek ; s ez, mint mindenre, ugy áll a nemzetiségi kérdésre is, melynél a nemzet jövője iránt bizalmatlan óvatosság talán mást tanácsol, melynél pillanatnyi érdekeink mást látszanak kívánni, de melynél mint mindenben, jövőnk biztossága attól függ. hogy e kérdés is a szabadság érdekében oldassák meg.« És legvégül, mélyen t. ház, legyen szabad felhoznom felszólalásom mentségéül azt, hogy e felszólalásomra a bonszeretetről irt remek költeménynek e szavai indítottak:
