Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-162

162. országos ülés 1902 deczember 3-án, szerdán. 289 mányban gyökerező kijelentéseivel, mert legfel­jebb csak azt mondhatná, hogy: »tör vény czikk a magyar állampolgárok egyenjogúságáról.« (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha pedig egy nép­faj, mint külön nemzetiség egy bizonyos tör­vényben, annak alkotmányjogi szabványaiban konstituálva nincsen, akkor, ha alkotmányos és parlamentáris értelemben és módon akarunk beszélni, nemzetiségről nem beszélhetünk, mert nemzetiség nincsen és nem létezik. (Igás! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Van Magyarországon különböző faji származására hivatkozó külön­böző népelem, a mely a törvény határozott ki­jelentése szerint együtt az alkotmány alapelvein egyesülve, képezi az egységes magyar nemzetet. Ha ez igy van, akkor nincsen nemzetiség, de van nemzet. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Ezt különben csak előrebocsátottam és közbeszúrtam, azért, hogy indokolttá tegyem, miként én kifejezéseimben legfeljebb a bevett szo­kást követem, de ezt olyannak sohasem tekin­tettem és nem tekintem, a mely az alkotmány rendelkezéseivel megegyeztethető volna és a mely a parlamenti tanácskozások rendén egyáltalában jogosultsággal birna. Az ellen a bizonyos köve­telmény ellen, a melyet itt a most idézett tör­vény az egységes nemzetre vonatkozólag előirt, az ellen a követelmény ellen Magyarország kü­lönböző faji eredetre hivatkozó népelemei soha nem is vétettek, soha magát azzal maga a nép­elem ellentétbe nem is helyezte, de ellentétbe helyezték magukat azzal és vétenek az ellen azok a, bűnös agitátorok, a kik a nemzeti együttélést megrontják, (Igaz! TJyy van! a szélsöbaloldalon.) a kik a faji eredetet felhasz­nálják arra, hogy a különböző és különben bé­késen együttélő polgárok között a jó viszonyt megrontsák (Igaz! TJgy van! a szélsöbalolda­lon.) és abba a gyűlölség és visszavonás üszkét beledobják. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A mi­niszterelnök ur tehát, ha erről van szó, nem védekezhetik Komjáthy Béla t. barátommal szemben azzal, hogy ő neki az a princzipiuma, hogy ártatlant, csak azért, mert más faji ere­detre hivatkozik, nem üldöz, mert ezt nemcsak ő tartja, de mi sem engedhetnők meg. Mint a hogy kötelessége a bűnöst üldözni, bármily nemzetiséghez tartozzék is, ép ugy nemcsak ő, de mi is megvédünk mindenkit, ha ártatlan, bármilyen nemzetiséghez tartozzék. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy azonban az ő eljárása a nemzetiségi agitáczió tekintetében mikép_ alakul, ez a kérdés ? És hogy a legeklatánsabb bizonyitványt állitsam ki a t. miniszterelnök urnak nemzeti­ségi politikájáról és hogy hasonló bizonyítékra hivatkozzam a nemzeti egység munkáját előse­gitő törekvése felett, nem kell másra hivatkoz­nom, mint a t. ház képére. Mielőtt Széll Kál­mán a kormányzatot kezébe vette és azt az eré­lyes nemzetiségi politikát folytatta, a melyet múltkori felszólalásában feltétlenül magának KÉPVH, HAPlA 1901 1906. IX. KÖTET. akart tulajdonítani, Magyarország törvényhozó­testületében nemzetiségi alapon képviselők nem ültek. (TJqy van! a szélsöbaloldalon.) Vészi József: Hát Miletics, Polit és Mo­csonyi ! ? Gál Sándor: Azt. akarja mondani Vészi t. képviselőtársam, hogy ez annak a konstitutív törvényalkotásnak a következménye, a mely a diskreczionális jogokat kivette a kormány ke­zéből ? Vészi József: Nem, csak azt említem, hogy ott voltak Miletics, Polit és Mocsonyi! (Nagy zaj.) Gál Sándor: Nem állottak nemzetiségi ala­pon ! Pártprogramm nélkül a nemzet törvény­hozó-testületébe egy párt-árnyalat sem jöhet be, ha pedig pártprogrammot állítanak fel, akkor eo ipso összeütközésbe jönnek a nemzeti és az állam­egység követelményeivel. Tehát, a mely pillanat­ban ők megjelennek itt, mint nemzetiségi ala­pon álló képviselők, abban a pillanatban ők a nemzet legyitálisabb érdekeivel ellentétbe helyez­kednek. (Elénk tetszés a szélső/baloldalon.) Pozsgay Miklós: Bűnös a kormány, hogy ezt eltűri! Gál Sándor: És kiket látunk itt ? Lindner képviselő ur a kolozsvári egyetemen hosszú ideig a magyar közjog tanára volt, tehát a kormány diskreczionális joga folytán kimagasló állást töl­tött be. Ki kell azonban jelentenem azt, hogy állását oly mérvben töltötte be, hogy minden­féle hazafias kötelességeknek teljes mértékben megfelelt az alatt az idő alatt. Hogyan történ­hetik tehát az, hogy egyszerre az egyetemi szé­ket otthagyja és Magyarország törvényhozó-tes­tületébe bejön nemzetiségi, szász néppárti prog­ramm alapján? Ezt egy közjogtanár nem teheti meg a nélkül, hogy egész múltját, azt, a mit a katedrán hirdetett, meg ne tagadja. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én különben a t. képviselő urnak csak politikai tényeivel kivánok foglal­kozni, azokkal sem ez alkalommal, hanem most csak mint egyik jelenségre mutattam rá, a mely alkalmas arra, hogy belőle Bubinek ur Széll Kálmán miniszterelnök ur feje köré még egy koszorút fonjon. (Elénk derültség a szélsöbal­oldalon.) Vázsonyi Vilmos : Agrárkoszorut hagy­mából ! Gál Sándor: De menjünk tovább ebben a kérdésben. Ha egy egyetemi tanár az egyetemi tanszéket odahagyja, s a politikai közélet szol­gálatába áll, ha magát a nemzet közfelfogásá­val, a nemzet egysége elveivel ellentétbe helyezi, az hiba, de nem megbotránkoztató. Megbotrán­koztató azonban az, hogy nemzetiségi agitáto­rok, mint képviselők itt megjelennek. (Elénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Én a nemzetiségi kérdést meglehetősen tö­véről ismerem, mert életem bizonyos kötelessé­geit ott teljesítem, a hol, mondjuk, ezek a nem­zetiségi törekvések inkább észlelhetők, a hol a I társadalom faji különváltsága sokkal evidensebb, 37

Next

/
Thumbnails
Contents