Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-162
16"£ országos ülés 1902 deczember 3-án, szerdán. 275 Elnök: A napirend előtt Kátkay László képviselő ur óhajt nyilatkozni. Rátkay László: Méltóztassanak megengedni, hogy egypár perezre igénybe vegyem napirend előtt a t. ház becses figyelmét. ítészben személyes ügy, részben közügy az, a mi ezen felszólalásra késztet. (Halljuk! Sálijuk!) A pénzügyi bizottság tegnapi ülésén az ujonezok megajánlása kérdésében a t. honvédelmi miniszter ur nyilatkozatokat akart tenni és előre Jelezte, hogy ezek bizalmas jellegűek lesznek. Én a t. honvédelmi miniszter urnak ezen szavára azt feleltem, hogy semmiféle kötelezettséget nem vállalok a kérdések bizalmasságát illetőleg. Én, t. képviselőház, ez alatt nem azt értet.tem, hogy talán keresem az alkalmat, vagy mint országgyűlési képviselő csak azért megyek a bizottságba, hogy az ott hallottakat a hirlapokkal közvetitsem. Nem ez felszólalásomnak igazi értelme, hanem az, hogy mint országgyűlési képviselő, ha a bizottságban egy felelős honvédelmi minisztertől olyan felvilágosításokat hallok és olyan nyilatkozatokat kapok, a melyek a tárgyalás alatt lévő kérdésekre vonatkoznak és esetleg ezen felvilágosításokat nem tartom kielégítőknek, vagy nem tartom a nemzet érdekeivel megegyezőknek, hogy én akkor a gavallérság pecsétje alatt adott titoktartással összeférhetetlenségi helyzetbe jövök azon kötelességgel, a melylyel mint népképviselő küldőimnek, de a nemzetnek is tartozom. Nem szeretném, hogy ha ez a gyakorlat a jövőben is érvényben maradna. Hiszen bizalmas nyilatkozat, ha szorosan veszszük, csak négyszemközt történhetik, mert a mi már többek előtt tétetett, annál a szavatosságot én a többiért el nem vállalhatom és ez minden kérdésben így van. Tehát a szó szoros értelmében gavallérsági titoktartási kérdés, t. képviselőház, bárminő ügyben csak négyszemközt lehet. r * Én azonban egyáltalában nem tartom megengedhetőnek, hogy közérdekű ügyeket a titoktartás pecsétje alá helyezzünk, mert abban a nézetben vagyok, hogy — és ezzel nem akarom a pénzügyi bizottságban levő tagok megbízhatóságának kérdését érinteni, mert elismerem, hogy a pénzügyi bizottságba minden párt parlamentileg leggyakorlottabb férfiait küldi — hogy a képviselői egyenlőség kérdése is belejátszik ebbe a dologba és ha a pénzügyi bizottságban lévő tagoknak joguk van valamit megtudni, akkor minden képviselőnek joga van ahhoz. (Felkiáltások a szélsöhaloldahn: Ez természetes!) A t. honvédelmi miniszter ur, ha bizalmas nyilatkozatokat akar tenni, azt megteheti a házban is és hogyha a ház gyilvános ülésein, mondjuk, közérdekből ezen nyilatkozatok meg nem tehetők, módunkban van mindig zárt ülést tartani és ezeket a bizalmas nyilatkozatokat ott a képviselőknek a rendelkezésére bocsátani. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Engedje meg at. képviselőház, hogy épen ebből az alkalomból megújítsam azt a kérésemet, a melyet már ismételten tettem, hogy nem tartom helyesnek, nem tartom gyakorlatinak azt, hogy a pénzügyi bizottság ülései bizonyos zárkózottság, bizonyos titoktartás alá helyeztessenek. A házszabályok szerint a háznak csak két bizottsága van, a mely jogosítva van zárt üléseket tartani, a többi bizottságra nézve a házszabályok igen helyesen azt mondják, hogy azok a ház tagjaira nézve nyilvánosak. Már most, t. képviselőház, hogyan állunk pl. a pénzügyi bizottságnak az üléseivel a nagyközönséggel szemben ? Hát van bizonyos nyilvánosság, hanem, engedelmet kérek, hogy ezt a szót használom, bizonyos protekeziós nyilvánosság, vagyis magánúton szívességből kajjja a nagyközönség és kapják a hírlapírók a tudósításokat, ép ugy, mint mikor zárt ülések tartatnak. Innen van azután, hogy a hírlapok utján gyakran igen megbízhatatlan, elferdített és túlszinezett tudósításokat kap a közönség. Én épen azért azt javaslom, t. képviselőház, és a házszabályokra alapítom kérésemet, méltóztassék elhatározni, hogy a pénzügyi bizottság ülésein esküt tett gyorsírók lehessenek jelen. A pénzügyi bizottság üléseiről a legbecsesebb anyagot kapnánk és a ház minden tagjának módjában állana a pénzügyi bizottságban tett nyilatkozatokat, tárgyalásokat akkor is, hogyha nem jelenik meg a pénzügyi bizottságban, áttanulmányozni és azokról tudomást szerezni. A t. miniszterelnök ur a múltkor fölvetette a kérdést, hogy igen óhajtaná, hogy a budgettárg3 r alások ne tartassanak olyan soká. Itt van a megoldási módja a kérdésnek, A ház az osztályokat ugy is mellőzte,, a pénzügyi bizottság ülésein a képviselők jelen lehetnek, de hogyha nem is volnánk jelen, a pénzügyi bizottságban felvett naplókból olvashatjuk a tudósításokat, igen sok esetben a felszólalások nagy része elesnék itt a házban, (Ellenmondások a jobboldalon.) mert a pénzügyi bizottságokban tett nyilatkozatokból és felvilágosításokból tájékozást nyernénk. Azért azt indítványozom, t. képviselőház, mint az előbb is mondottam, méltóztassék elrendelni, a mit én javasoltam. Ez a házszabályokkal nemcsak hogy nem ellenkezik, de sőt szerintem a házszabályok egyedül helyes magyarázata, mert a házszabályok 143. szakasza azt mondja (olvassa): »Az osztályok és bizottságok irományai a képviselőház tagjai által leendő mesjtekintketés végett a ház irattárába tétetnek«. És ez az első rész pedig így szól, hogy ((olvassa): »A pénzügyi bizottság ülései a ház tagjaira nézve nyilvánosak*. Ebből a kettőből következik, t. képviselőház, és egyrészről a nagy nyilvánosság jogából is, a mely a képviselőház tárgyalásainak egyik lényeges feltétele és alkatrésze, ebből következik, mondom, t. képviselőház, hogy minden, a mi a pénzügyi bizottság üléseiben történik, a képviselőház tagjaira nézve igenis nyilvános és hozzáférhető legyen. 35*
