Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-151
151. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. 21 volt, nem a paktum aláírásakor, hogy változtassak azon. Nem ott fenn nem egyeztek bele, a mint mondani szokás, hanem a dolog máskép volt. Elvállaltam a kabinet alakítását ama programmszerü kijelentések alapján, a melyekbe bevettem azon paktumszerü megállapodásokat, a melyeket a házban kifejtettem és melyekre nézve nekem a jóváhagyás már előzőleg meg volt adva. Én nem is akkor mentem Bécsbe, hanem felmentem hónapokkal utóbb és tárgyaltam Thun gróffal, a ki az 1903-ig megcsinált törvénybe a viszonosság alapján dekretálandó közösségbe nem akart belemenni, hanem azt a maga részéről semmi körülmények közt el nem fogadhatónak jelentette ki. Akkor az én kabinetem már régen meg volt alakulva, a módosítás júniusban történt, Nem volt tehát abban semmi presszió, mint Mezőssy képviselő ur állította Rakovszky képviselő úrral szemben, hogy különben nem alakul meg a kabinet, ha el nem fogadják a módosítást. (Ifjai 1 / a szélsöbáloldalon.) Nem ugy történt tehát, a mint mondják, hogy velem tárgyaltak, hogy én akkor vittem a pártközi egyezményt aláiró urak elé a dolgot, mikor a kabinet még nem volt megalakítva, hogy ekkép megrettenjenek az esetleges bajoktól és ennek pressziója alatt csikarjak ki tőlük valamit. Nem! Mikor azt láttam, hogy Thun gróf nem akarja elfogadni azt az egyezséget, hogy a viszonosság alapján 1903-ig legyen a közösség állapota fentartva, akkor én sok és igen komoly megfontolás után magam jöttem egy eszmére, arra az eszmére, a mely akkor testet öltött, hogy én azt próbálom,— talán elfogadják amott is, és az országnak baja nem lesz belőle, — hogy három évre toljuk ki ezt a lekötöttséget, ha nekem megadják a negyedik szakaszban azelőtt már bővebben fejtegetett három feltételt, három nagy vívmányát az országnak. És a mikor én azt tapasztaltam, arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez a megoldás az ország érdekeit nemcsak nem sérti, hanem ellenértéket hozok azon három évi lekötöttségért, kérdéseket hozok tisztába, melyek nem voltak egészen tisztába hozva, szóval, nagy ellenértéket képez; mielőtt felmentem volna Bécsbe és ott tárgyaltam volna, igenis megkérdeztem azokat, a kik velem a pártközi egyezményt aláirtak és odaadtam változatlanul, ugy, a mint a törvénybe be van véve, szórói-szóra leírva mindegyiknek kezébe, hogy ezt a módosítást akarom csinálni. Megmondtam, hogy én nem térek el a paktumtól. Ha akár egyike is azoknak az uraknak azt mondja, hogy : én nem megyek bele, én azt mondtam volna, leteszem a missziót, befejezettnek tekintem és beadom lemondásomat, De, mikor mindegyike azoknak az uraknak azt mondta, hogy az, a mit hozok, ellenértéket képez, kieg\enlitő adekvát, egyformán értékes ellensúlyát képezi annak, hogy három évre kitoljuk a terminust; mikor mindenik azt mondta, hogy mi beleegyezünk és ezt a házban ki fogjuk jelenteni: akkor velük egyetértőleg módositva az eredeti megállapodásokat, azt mondtam: elmegyek és megpróbálom kivívni; vagy visszajövök a pajzszsal, vagy a pajzson, de a pajzs nélkül nem. És hosszú, kinos tárgyalások folytak azután a két kormány között. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) így történt a dolog, a mint bizonyitani fogom egyebekkel is, még pedig aktaszerül eg. Hanem mielőtt ezt tenném, egypár személyes dologra és vonatkozásokra kell még reflektálnom, (Halljuk! Hulljuk! jobbfelöl.) a mit Pichler t. képviselő ur itt mondott. Azt mondta, hogy annak a pártközi megállapodásnak volt aztán két titkos pontja. Az egyik az volt, hogy két egyéne a nemzeti pártnak a kabinetben nem fog részt venni . . . Pichler Győző: Ezt nem mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök:... és a másik, hogy az önálló vámterület nem fog felállíttatni. Hát én állítom a t. képviselő úrral szemben, hogy erről a dologról soha én a paktum előtt és a paktum tárgyalása alkalmával . . . Pichlar Győző: Sohasem mondtam art, hogy a paktumnál! Széll Kálmán miniszterelnök:. . . Jó, jó! Pichler Győző: A paktum előtt még! Széll Kálmán miniszterelnök: &. kormányalakítás a paktum után történt. Február 18-án megcsináltuk a paktumot, akkor alnkitottuk a kormányt. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) De tovább megyek. A mint a t. képviselő ur magát most megmagyarázta,, a kormány alakításánál sem történt ilyesmi. En a kormányt megalakítottam azon programm alapján, a melyet itt elmondottam, mert ahhoz ő felsége hozzájárult a maga teljességeben. Annak az alakitásnak semmiféle titkos, vagy elhallgatott, vagy más feltételei nem voltak. Nem volt az a feltétele, hogy én k'.t vegyek be a kabinetbe és kit nem. Határozottan áliitom, hogy nem volt. A mi pedig az önálló vámterületet illeti, kijelentem a t. képviselő urnak, hogy a gazdasági viszony kérdésében meg vannak az én nézeteim, nem mostanról keltezett nézeteim, hanem ezelőtt 30 évről keltezett nézetek. Hiszen az 1888-diki kiegyezést, mint pénzügyminiszter, én csináltam, legnagyobb részben, mert akkor kereskedelemügyi miniszterünk sem volt. Én azon programm alapján alakítottam kormányt, a melyet vallottam mindig, vallottam márczius elsején is, mikor beléptem e házba. Akkor én a t. ház előtt kifejtettem, hogy én az önálló vámterülethez való jogát az államnak nemcsak hogy fen tartom, hanem világlatba helyezem, beleviszem a törvénybe; de aztán azt tartom, hogy ezzel a joggal akkor éljen az ország, mikor nem köthet olyan kiegyezést Ausztriával, mely összes gazdasági érdekeit megóvja. (Helyeslés jobb fell.) Ez volt a programm. egyéb semmi, e t tartom most is. Most sem állítom, hogy az önálló vámterület olyan áldatlan rossz, melyhez soha^
