Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-161

161. országos ülés 1902 deczember 2-án, kedden. 269 delkezik ezekben a kérdésekben és erre klasszi­kus példa a honvédelmi miniszter ur nyilatko­zata, mely szerint ő csak előzékenységből hajlott meg a képviselőház szuverenitása előtt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Néni akarok visszaélni a t. ház szives türel­mével. (Halljuk! Halljuk'.) Nem akarok azzal az áldatlan kérdéssel foglalkozni, a mely kontro­verziát támasztott a magyar nemzet érzése, a képviselőház t. elnöke, Széll Kálmán miniszter­elnök és báró Fejérváry Géza honvédelmi minisz­ter között. Erre, méltó feleletet a történet fog majd^adni, mikor önökről valahogy megemléke­zik. És azért sem érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert azt hiszem, hogy a konzek vencziát a közvélemény nyomása alatt maga a honvédelmi miniszter ur fogja levonni, és nem fog a katonai javaslatokkal ide állani. Mikor annyi kérdés vár megoldásra, nincs arra szükség, hogy ezekkel a katonai javaslatokkal szekíroz­zanak bennünket. Azt hiszem, pártom minden tagja igazat fog nekem adni abban, hogy azok­ból a katonai javaslatokból a honvédelmi minisz­ter ur nem fog süteményt enni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon ) De, t. ház, más nyilatkozatot tett itt az igen t, honvédelmi miniszter ur, a melyre nézve adósai maradtunk. Nevezetesen tőle, mint a magyar kormány egy tagjától a következő nyilatkozatot hallottuk: (olvassa.) »Igenis, ké­rem, mindez, valamint a nemzeti önérzet is, épen ugy, mint minden nemes, lélekemelő tulajdonság odatartozik. Ha Eötvös Károly képviselő ur azt mondja, hogy mindez szük­séges arra, hogy Magyarország megvédelmeztes­sék, ebben is igaza van.« — Tehát megengedi neki, hogy Magyarország megvédelmeztessék, — (Olvassa.) »De én tovább megyek. Ne mél­tóztassanak elfelejteni, hogy milyen viszonyok kö­zött élünk a monarchiában.* Erre Kubik Béla képviselő ur közbekiáltott, hogy »Magyarorszá­gon élünk!* Mire a miniszter ur igy folytatta (olvassa): »Igenis Magyarországon élünk, de a monarchia nemcsak Magyarországból áll, hanem ott van Ausztria is a maga provincziáival.* Ez kétségbeejtő beszéd, ;gen t. ház; hiszen végre azt, hogy ő nem hajol meg a magyar képviselő­ház szuverenitása előtt, nem is veszem tőle zokon, mert hiszen igy nevelik a hadsereget, és Magyarország intéző körei elmulasztották köte­lességüket, a midőn nem tették lehetővé, hogy a magyar hadsereg számára magyar katonákat neveljenek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbal­oldalon.) De én ezzel leszámolok, és azt mondom, hogy ha báró Fejérváry Géza honvédelmi minisz­ter a magyar parlamentnek fittyet hány, abban neki igaza van, mert a magyar par­lament ugy viseli magát, hogy igazán nem érdemel mást, mint ilyen megaláztatást. (Fel­kiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon : Csak a többség! A többség! Mozgás és zaj.) Ez az a kétségbeejtő dolog, a melyet mi hangoztattunk a túloldallal szemben; a kik azt mondtuk, hogy ez egy politikai áramlat, a melyről tudjuk, hogy honnan keletkezett. És ha azt mondottuk, hogy nem lehet magyar, hazafias és igazi nemzeti­ségi politikát vinni a többi nemzetiségekkel szem­ben: ime, a kormány egyik tagja fel merész­kedik állani; nyíltan ki meri mondani, és igazat ad nekünk abban, a mit keserűen han­goztattunk, hogy nem lehet magyar nemzeti politikát űzni, mert az összmonarchia érdeke azt nem engedi meg. Offermann, Széll Kálmán és báró Fejérváry: gyönyörű példát szolgál­tatnak mind a hárman; (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) lesz még alkalmunk önök elébe állítani, mert bár igaz az, a mit Beőthy Ákos t. képviselőtársam tegnap közbekiáltott, hogy »minden csendes* : mi nem engedjük meg, hogy ilyen hitben legyenek felőlünk a külföldön, vagy Ausztriában, hogy Magyarországon, a mi választóink előtt el lehet mondani büntetlenül ilyent, hogy a nemzetiségi politikának Ausztria többi nemzetiségei állanak útjában. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sándor Pál: Azt nem is mondta! Pap Zoltán: T. ház! Én nagyon sajnálom, hogy a honvédelmi miniszter ur nincs jelen.­(Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Sohase sajnáld! Csak maradjon Bécsben!) Pozsgay Miklós: Vigyék el az arzenálba, mutatóba! Pap Zoltán: De azt hiszem, hogy nem is fog eljönni, mert annyi alkotmányos érzéket már feltételezek Magyarország képviselőházáról, hogy ebben a kérdésben gróf Apponyi Albertnek fog igazat adni, és azt hiszem, hogy ebben a kér­désben gróf Apponyi Alberttel lesz konfliktusa báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszternek. Már az magában véve morál iusanity, hogy kabinetek jönnek-mennek, és csak báró Fejér­váry Géza állandó tagja minden kabinetnek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Az ő álláspontja a legkönnyebb ! Sándor Pál: Meg is marad! Bartha Ferencz: Nem Sándor Páltól függ! (Egy hang jobbfelöl: Tőle is!) Pap Zoltán: Még több kérdésre is ki akar­tam terjeszkedni,... (Halljuk! Halljuk ! a szélsö­baloldalon.) Pozsgay Miklós: Térj át a beszéded elejére! Még a czivillistát sem mondtad el! Pap Zoltán: . . . Arra nézve, hogy én a sző­nyegen levő törvényjavaslat meg nem szavazásá­nak kérdését bizalmi kérdésnek tekintem-e vagy nem, szemben azokkal, a miket ebben az ügyben e napokban itt az igen t. miniszterelnök ur el­mondott, hogy t. i. nem szabad ezt bizalmi kér­désnek tekinteni, hogy a kormánynak a tovább­kormányzásra az időleges felhatalmazást meg­adjuk, mert ez nem bizalmi kérdés, meg kell mondanom, hogy Tisza-Lökön máskép gondol­koznak az emberek, t. ház.

Next

/
Thumbnails
Contents