Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-161

161. országos ülés 1902 kivándorlás, a melyet ügyvivőségekkel akar szabályozni a miniszterelnök ur, és a melyre majd hivatkozhatik, hogy ime, akartam megszüntetni, de nem tudtam, Nem tudta, mert a dolog velejét nem ott fogja meg, a hol kellene, hanem félrendszabályokkal akarja a kérdést rendezni. Ugy, mint a Jagello-ház kihalta után Lengyelországban, az ország sirját fogjuk megásni azokkal a félrendszabályokkal, a melyeket az alkotmány leple alatt hozunk létre, pedig tulajdonképen nem egyebek, mint egy éther-mjekezió a haldokló betegnek. Nem gondoskodik a 67-es kormány, a mai kormány, Hogy a. népességgel egyenlő arányban a gazdasági munkák is szaporodjanak. Nemcsak erről kell azonban gondoskodnia, hanem — miután a kipusztult földbirtokos-osztályt, a középosztályt már vissza nem teremtheti, mert hiszen a papi birtokok és latifundiumok miatt azt nem is állithatja vissza, annak már befellegzett, a magyar dzsentri csak volt, az már többé vissza nem térhet — gondoskodnia kell ilyen középosztálynak a megteremtéséről. Tett-e valamit a kormány politikai művészetében arra, hogy ez a középosztály szaporodjék, vagy legalább létrejöjjön Magyarországon ? Én elismerem, t. képviselőház, hogy Magyarország középosztálya bukásának okai között nagy szerepe volt az agarasza tnak, a kártyának is, de nagy szerepe volt abban a 67-es intézményeknek és a választási törvénynek is, mert hiszen a nemzet legjobbjai a képviselőválasztások költségeiben buktak cl. Ügy gondolkoznak, t. képviselőház, a középosztály megteremtéséről, hogy soraikból ki kell állani egy Neményi Ambrusnak és felolvasást kell tartania »A biirokráczia Magyarországon* czimmel. Ott ijesztő adatokat fognak találni arra nézve, hogy menynyi embernek kell ma eltartani Magyarországon egy hivatalnokot a statisztikai számítás szerint, hogy az a szegény ember nem képes arra, hogy ennyi hivatalnokot eltartson. Magyarországon mindenki hivatalnok akar lenni. Az iparos ott hagyja műhelyét, a szántó-vető ember ott hagyja földjét, mindenkinek ideálja a hivatal. Ezzel azonban a nemzeti gazdasági produktumokat előmozdítani nem lehet, mert ez a fogyasztásra alkalmas, de a termelésre soha sem volt alkalmas. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon természetes, t. képviselőház, hogyha egy részvénytársaság felállítja — hogy egy példával éljek — az ő mérlegét, évenkint a felszerelésből, ha egészséges, tiszta, igaz mérleget akar adni, le kell hogy irjon, bizonyos százalékot. Ezt azonban a nemzeti vagyonnál nem látjuk. Pedig a nemzeti vagyon is vész és pusztul, azt tehát pótolni kell mindenütt, és különösen pótolni kell nálunk, a hol ex lege a nemzeti vagyonnak egy nagy része kimegy külföldre az önök bölcs politikája következtében. Ezeket pótolni kell, mert ha nem pótoljuk, a gazdasági egyenlőtlenség feltűnően szaporodni fog, a mi KÉPVH. SAPLÓ. 1901 1906, IX, KÖTET. deczember 2-án, kedden. 265 a nemzet gazdaságának teljes összeomlását és az államnak romlását eredményezi. Hol pótolják ezen nemzeti vagyon veszteségeit? tessék reámutatni csak egy esetre is, hogy igy akarták, próbálták, ha nem is sikerült, de megkísérelték, hogy a nemzeti vagyon elpusztult részeit, hiányait ki akarták pótolni. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Az osztály sorsjátéknál!) Nézzünk vissza, t. képviselőház, a középkorba, mikor az állami szervezetben a vagyon megszerzésén és azoknak a törvényeknek felkutatásán az állampolitikusoknak nem kellett a fejüket törni, a mikor a vagyon önmagától kezdődött. Értem a legrégibb jobbágyrendszert, nem az ujabbat, hanem azt a rabszolga-rendszert, a mikor a rabszolgának volt ideje pár napig — az urának tartozó munkák elvégzése után, hogy bizonyos napokat magának használjon fel, akkor faricskált egyes szerszámokat, azokat eladta, ezt a kis pénzecskét összegyűjtötte, mert a rabszolga eltartásáról gondoskodott az ő ura, és első dolga volt, — mert alkalom és mód kínálkozott a törvények, szokások szerint, — ezen az általa összegyűjtött pénzen szabadságát visszavásárolni és elvonult oda. a hol tovább dolgozhatott, most már önmagának. Látjuk tehát, hogy az első összegyűjtött vagyon az iparból keletkezett és az első összegyűjtött vagyonból az ember a szabadságát vásárolta meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha ezektől a rabszolgáktól tanul a t. többség, akkor sokkal helyesebb politikát űzhetne Magyarországon, mintha egyes miniszterelnököknek kiadott parancsára hallgat. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De nem kell, hogy oda menjünk. Hiszen legtöbbünk levizsgázott legalább az első esztendőben a jogról. Méltóztassék megnézni, hogy az egész világon a kultúra melyik ponton kezdődik. A kultúra onnan kezdődött, attól a pillanattól, a mikor a hűbér-rendszenől az ipari és kereskedelmi rendszerre tér át a világ. Én nem vagyok ellensége semmiféle társadalmi osztálynak, nem hirdetek osztály uralmai, ón minden társadalmi osztálynak megtalálom a maga helyét a társadalomban, de bocsánatot kérek, ha 1848ban a főnemesekben és nemesekben volt annyi nemzeti érzés, hogy le tudtak mondani kiváltságaikról, szabadságot tudtak adni a nemzet nagy részének, akkor legyen a mostani agráriusokban is annyi hazafiság, hogy mondjanak le az ő óhajtásaikról és vágyaikról. És ha már el tudják követni azt az anomáliát, hogy vizet prédikálnak, maguk meg bort isznak, mert a mikor a t. agrárius urak szövetkezeti raktárakba akarják helyeztetni az ő gabonáikat és azt mondják a vidéken a gazdaközönségnek, csak gyűjtsétek össze, várjátok meg, mikor nagy lesz az ára, ők pedig 6 frt 40 ferajezárért elvesztegetik a gabonájukat — ez igy van, nevekkel is szolgálhatok — azt mondják, ne adjátok el, várjatok, míg nagy árat kaphattok, ők maguk pedig 34