Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-161

252 íoí. országos ülés l'J02 deczember 2-án, kedden. Nem akarok jós lenni, t. képviselőház, de képviselői hivatásomnál fogva bátran ki merem mondani az igazságot, a nélkül, hogy annak bármiféle erőt tulajdonítani akarnék, és azért ezekről a padokról hangoztatom, hogy ennek az országnak az egyetlen veszedelme az, hogy a szolgai hiperlojalitás fényözönében fog elpusztulni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert. t. ház, az a szolgai király-imádás. a mely Magyarországon a legutóbbi évtizedeken keresz tül Jábrakapott, csak a legrosszabb következményekkel járhat a nemzetre nézve. Ha az emberek öntudatra ébrednének Magyarországon, meg tudnák érteni azt az igazságot, hogy nemcsak a nemzet tartozik lojalitással királya iránt, hanem a dinasztia is hasonló mértékű lojalitással tartozik a nemzet iránt. (Igaz! JJgy van! a szélsobaloldalon.) Mert, t. képviselőház, ha egy kissé bonczolgatjuk ezt a kérdést, arra az igazságra kell jutnunk, hogy nem a nemzet van a királyért, hanem a király van a nemzetért. (Igaz! JJgy van! a szélsobaloldalon.) A nemzetnek szüksége van királyára azért, hogy ez ügyét szolgálja. Ha egyszer ez az öntudat fogja áthatni az emberi lelkeket, akkor lehet majd önálló Magyarország kiépítéséről beszélni, addig azonban nem lehet arról szó, addig csak arról lehet szó, a mit báró Offermann megirt. hogy t. i. állja útját az osztrák császár azon törekvéseknek, a mely törekvéseket nem látjuk ugyan ezen parlamentben, de a melyek kiolvashatók a törvényekből. Hiszen nem kell ezen dolgokat bizonyítgatnom, tapasztalhatjuk ezeket minden nap, csak körül kell egy kissé tekinteni. Nem is kezdek tehát ezek bizonyitgatásába, hiszen csak haszon nélküli dolgokat végeznék, mert hiszen ismétlésekbe kellene esnem. Csak egyre utalok. Most halt meg Krupp Berlinben, a német császár összegyűjti Krupp gyári munkásait és részvétét fejezi ki a Krupp halála felett. S méltóztassék bárhol megnézni a nemzetnek uralkodójával szemben való viszonyát, láthatják, hogy ott a polgárság együtt •érez uralkodójával, a polgárság sebe az uralkodónak is fáj. (Úgy van! Tjgy van! a szélsobaloldalon.) Csak méltóztassék megnézni a kis Belgiumot. (Halljuk! Halljuk !) Most történt Belgiumban az a politikai esemény, hogy egyik fejedelmi sarjat apja elutasított az anyja halálos ágyától. Most színre került ez a jelenet a Scala-szinházban. Egy színész jön elő, a neve Kommerling, teljesen a király maszkjában lép a közönség elé, s a darab ugy van konstruálva, hogy a nézőtéren — mint nálunk a peleskei nótáriusban — egy /endőrbiztosnak öltözött színész foglal helyet. És mikor kilép a színész a szinre, feláll a rendőrbiztos, s ezen szavakkal fordul a színészhez: » Megtiltom önnek, hogy .a királyt ábrázolja«, — mire ez azzal felel: »0n nekem nem tilthat meg semmit, mert Belgium nem ismer rendőri beavatkozást, önkényt és szolgai királyimádást« és akkor aztán elénekel egy dalt, a melynek szövegében az foglaltatik, hogy egy apa leányát elutasította anyja ravatalától. Már most tessék elképzelni, mi történnék, ha Magyarországon hoznák ezt szinre? Nem az egész katonaságot mozgatnák-e meg? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen mindenkit, még a színházi előadást hallgatókat is, valamint az előadásban résztvevőket börtönbe vetnék ! (Mozgás.) Lojális királytisztelettel szemben ezen szolgai királyimádás sohasem volt egészséges. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Tessék megnézni a történelmet és tessék megnézni a mai állapotokat, akkor bizony a túloldal a fennálló bajok orvoslását keresvén, megállapíthatná, miként akkor Széchenyi, hogy ugyanazon bajok állanak fenn, ugyanazok akadályozzák a fejlődést ugy a vagyonossági, mint egyéb . közgazdasági kérdésekben. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, egy kissé elkalandoztam, visszatérek most már a kiegyezés kérdésének feszegetésóhez. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) A mikor a kiegyezés már a maga teljességében virágzott, s még mindig nem akadtak emberek, a kik azt elismerni akarták volna, a mikor már az ausztriai deczember 21-iki törvény a képviselőház által is letárgyaltatott, a mikor tehát már nyilvánvalóvá lett, hogy fait accomplival állott szemben az ország, a kiegyezés támadóinak Deák Ferencz nyilvánosan mondotta a magyar képviselőház deczember 14-én tartott ülésében a következőket (olvassa): »Azt mondják némelyek, hogy az ország nem örül ennek a kiegyezésnek és azt nem szeretik. Igenis, ha ugy állítjuk fel a kérdést, hogy ki vannak-e vágyaink és óhajaink elégítve, nincs-e még sok bajunk, sok panaszunk, a mely orvoslást igényel, kétségen kivül azt fogjuk felelni, hogy van, hogy óhajtásunkból sok teljesületlen maradt, kívánságaink mind kielégítve nincsenek. Ellenkezőt én sem állítok, nem is állithatok. Azonban, mivel mindent elérni nem lehetett, mivel sok van még hátra, a mit elérni óhajtunk, nem lehet állítani, hogy a mi megvan, az teljesen értéktelen.« Szóljon ez, igen t. képviselőház, azoknak, a kik a 67-es törvényt egyszer és mindenkorra megállapított törvénynek tekintik, még ha csak ugy tekintik is, mint a hogy a törvény azt maga követeli, hogy a szerint éljünk és nem ugy, a hogy most teszik, hogy t. i. visszafelé fejlesztik az állapotokat és veszélyeztetik azokat a kis jogokat is, a melyek az 1887-iki törvényben megállapítva vannak. Harminczöt év alatt az igen t. túloldal nem engedelmeskedett Deák Eerencznek és itt szeretném, ha a kormányelnök Deák Ferencznek szavait idézné, mikor azt mondja: »Sok vágyunk teljesületlen maradt», ha felírná zászlójára azt a szót, hogy »előre«. De.íme, t. képviselőház, oda jutottunk, hogy