Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-161

248 161. országos ülés 1902 ként letenni, Tehát én nem is hallgattam őt és csak Visontai Soma t. képviselőtársam figyelmeztetett, hogy hallod-e, neked kiáltott oda Vészi, midőn a kereskedelemügyi miniszter ur francziául olvasott, hogy hallod-e Gabányi. Erre én rögtön készen voltam és közbekiáltottam és elmondtam azt, a mit akkor elmondtam, a mit most ismételni nem akarok. Tehát ő ismét turbált engem. Már most, hogy bebizonyítsam azt, hogy ekkor sem volt nekem szükségem a kitanitásra és innen nem is tudta senki, hogy most fel fogok szólalni, mert megvallom az igazat, nekem is megvan az a tehetségem, és ebben hasonlítok egy nagy emberhez, Széll Kálmán miniszterelnök úrhoz, hogy ha nekifogok, akár napestig elbeszélek, (Derültség.) és most, hogy nekem adták a szót, elbeszélek éhen-szomjan akár meddig. (Derültség.) Nekem is van olyan szóbőségem, mint a t. miniszterelnök urnak, vagy hogy németül mondjam, jó mundweikem van, mint a t. miniszterelnök urnak, vagy hogy finoman mondjam: én olyan vagyok miniaturában, mint a miniszterelnök ur, fiókja vagyok a t. miniszterelnök urnak. (Általános élénk derültség.) Most is abban a helyzetben vagyok, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hogy ha lennének kegyesek meghallgatni, háromnegyed kettőig is kéjies lennék erről a témáról beszélni, a nélkül, hogy Vészi József t. képviselőtársamat turbálnám. (Elénk derültség) Ezt már körülbelül be is bizonyítottam, és látható, hogy nem kellett engem kitanítani. Most felhozom, hogy a lapok azt írják, hogy Gabányi felé azért kiáltott Vészi József, mert Gabányi nem tud más nyelven, csak magyarul. Isten mentsen, hogy ez igaz legyen. Hiszen ba csak magyarul beszélnék, aztán ha tífuszba esném és elfelejteném, talán csak ugatni tudnék ? (Élénk derültség.) Tudok én több nyelvet, tudok hatot. Szederkényi Nándor: Melyek azok ? Gabányi Miklós: Elsorolom őket. Csak tessék engem megprüfolni. (Derültség.) Tudom első sorban is a mi gyönyörű, zengzetes magyar anyanyelvünket, (Éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Tudom azután azt a csúnya, hunezut német nyelvet, majdnem ugy, mint a magyart, (Derültség.) Tudok románul, majdnem ugy mint németül. Tudok oroszul meglehetősen, tudok morvául, és tudok meglehetősen czigányul is. (Derültség.) Mi van ezen nevetni való? Ő fensége, József főherczeg is megtanulta. Már most ha Vészi József t. képviselő ur, vagy akárki tud francziául, vagy angolul, én azért a felsorolt nyelveknek több hasznát veszem, mint népképviselő sokkal inkább vehetem hasznukat a nép közt. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Két éve voltam Törökországban, Adakalében, Romániában, mindenkivel tudtam beszélni, Kossuth apánk mauzóleumának alapkőletételekör ide került az a török tutajos, a ki Kossuth deczember 2-án, kedden. Lajost kormányzó korában vitte csolnakán, tudtam vele beszélni, mert tudok románul. Ismétlem, veszem annyi hasznát azoknak a nyelveknek, a melyeket tudok, mint a milyen hasznát lehet venni a franczia vagy más nyelvnek. Mindezekből látszik, hogy én nem turbáltam Vészi József t. képviselőtársamat. Most még csak egy tárgyra akarok kitérni, de mielőtt ezt tenném, felkérem előzetesen Vészi József t. képviselőtársamat, hogy meg ne haragudjék, mert ha megharagszik, összetűzünk és viaskodnunk kellene. Tudja meg ő, mint a ház is, hogy mindenféle öldöklő fegyverhez is nagyon értek, akár fringiával kimegyek vele, vagy pisztolylyal, Ucháczius-ágyuval, hegyi üteggel, taraczkkal. (Derültség a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, lenne szíves talán a tárgyra térni. Gabányi Miklós: Ez arra vonatkozik, a mit mondani akarok, hogy a t. képviselő ur tájékozva legyen. Most kezdem. Azt akarom mondani, hogy csodálkozom rajta és sajnálva látom, hogy Vészi József t. képviselőtársam, a ki oly nagytudományu, zseniális, sokoldalú képzettségű és műveltségű, sok nyelvet tudó ember, a kinek irói képessége nagyszerű, és a ki mindenféle tekintetben fífikus, mondom, sajnálva látom, hogy t. képviselőtársam e rengeteg, lángeszű tudományát mire használja. Támogatja ezt az átkos kormányt. (Derültség.) Kubik Béla: Ez a legnagyobb hibája! Gabányi Miklós: Ha szélső függetlenségi lapot szerkesztene, jobban járna. Igaz, hogy mi, függetlenségi és 48-as Kossuth-párt pénzt nem fizetünk, mert szegények vagyunk, mint a templom egere, nekünk csak eszünk van, de nincs meszünk, (Derültség.) mondom, igaz, hogy pénzt nem fizethetünk, de ha szélsőbaloldali lapot szerkesztene, lehetne 50.000 előfizetője, tiz forintjával ez 500.000 forint volna. Jobban menne dolga, mint Csávolszky t. képviselőtársunknak ment, a mikor az »Egyetértés« in floribus volt. (Derültség.) Most kénytelen vagyok igazolni, hogy Vészi József t. képviselőtársam először is turbált engem akkor, a mikor Beőthy Ákos beszéde alatt azt mondta nekem, hogy angol közjogot nem akar tőlem tanulni. Másodszor turbált, a mikor a kereskedelemügyi miniszter ur franczia felolvasása alatt azt kiáltotta felém: »Hallod, Gabányi!* A miniszter ur el is restelte a dolgot és felolvasását magyarra fordította. Harmadszor turbált most, a mikor nagytudományu embernek mondott. Tehát igazoltam, hogy én nem sértettem meg őt, mert én ezt jogosan kiáltottam oda. (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A mit ő ezelőtt három évvel szerkesztett, arra kitanítani sem kellett, mert hiszen szembe fordult vele Barta Ödön t. képviselőtársam, tehát ő turbált engem, e szerint én nem sértettem