Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-160

244 160. országos ülés 1902 szélsöbaloldahn.) Ha az 5° /0-os típusú osztrák­államadósságot konvertálják 4%-osra, akkor csakugyan 4°/o-os típusút fognak szemünk közé vágni. Akkor sem lesz ugyan igazságuk, mert ne­künk, — megint az intenezió magyarázatáról vau szó, a mely kérdést Nagy Ferencz t. kép­viselőtársammal szemben, azt hiszem, az imént tisztáztam, — nekünk csak annyi terhet kellett akkor elvállalnunk, arra vállalkoztunk csak, a mennyi teher alatt, ha azt is rajtuk hagytuk volna, az akkori Ausztria összeroskadt rolna. De a megerősödött Ausztrián könnyíteni ugy, hogy állandóan könnyitsünk és esetleg az egész le­apadt államadósság terhét magunkra vegyük, arra nem vállalkoztunk. (Igaz! Ugy van! a széls'ibdlóldodon.) Nem szabad engednünk, hogy ilyen kontro­verzia felmerülhessen, meg kell azt előznünk. Hivatkozom a t. pénzügyminiszter úrra, a kinek az a fényes sikere, a melyet a magyar államadósság konverziójával elért, adhatott bá­torságot arra, hogy a magyar állam hitelét eb­ben a kérdésben angazsirozza. Hivatkozom reá, ki a magyar állam hitelét oly konszolidáltnak tartja, hogy ily körülmények közt nem lehet koczkáztatott dolog appellálni az ország hitelére és a magyar nemzetre. Ha volt jogosultsága valaha nemzeti köl­csönnek, ez volna igazán alkalmas objektum egy nemzeti kölcsön kontrahálására! (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldahn.) A magyar pénzintézetek­ben a gazdasági depresszió következtében összehal­mozva, majdnem 2000 millió fekszik tétlenül. Tessék odabocsátani a magyar közönség közé apró cziniletekben ennek a becsületbeli nemzeti adósságnak jegyzését, (Helyeslés a szélső­baloldalon.) és biztosítom a t. miniszter urat, hogy a polgárok milliói fognak filléreikkel oda­zarándokolni, mint a hogy egykor a magyar nők levették ékszereiket, hogy azokból fegyvereket kovácsoljanak a haza védelmére. (Tetszés a szélső­baloldalon.) Komjáthy Béla: El is lopta a német mind! Papp Elek: Azt is! Barta Ödön: Pártom nevében és megbízásá­ból ezek után a következő határozati javaslatot van szerencséin beterjeszteni, kérvén azokat a t. képviselőtársainkat, a kik nincsenek feszé­lyezve abban, hogy egyes pontokhoz hozzájárul­janak, tegyék lehetővé, hogy e határozati javas­lat határozattá emeltessék, és épen ennek a czélnak az érdekében a határozati javaslat konklúzióit bátor voltam önálló pontokba foglalni, hogv önállóan bocsáttassanak annak idején szavazás alá. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Határozati javaslatom a következő (olvassa): »A felhatal­mazást kérő kormány nem vitte közelebb az országot — közel négy évi "kormányzása alatt — sem állami önállóságának, sem közgazdasági ér­dekeinek meg valósi tásához. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) deczember 1-én, hétfőn. A magyar nemzet joggal elvárhatta a kor­mánytól, hogy a magyar alkotmány szellemének, világos rendelkezéseinek, Szent István koronája fényének és közjogi jelentőségének megfelelően megteremtse a magyar királyi udvartartást; (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldahn.) élő és tör­vényeinkben biztosított jogaink érvényesítésével kiépítse és biztosítsa a közgazdasági önállóságot; elvárhatta a valuta-rendezés befejezését, mint a pénzügyi önállóság és függetlenség egyik lénye­ges előfeltételét. Elvárhatta, hogy korhadt, bonyolult, igaz­ságtalan adóügyi rendszerünk helyébe, igazságos alapokon nyugvó és az egyenlő teherviselés elvé­nek megfelelő uj adózási rendszer behozatalára vonatkozó többszörös igéretét beváltandja. Elvárhatta, hogy az 1867: XV. torvényczikk 6. §-ában az ország számára biztosított jog ér­vényesítésével kiküszöböli az Ausztria irányában fennálló szégyenletes és államiságunkat elhomá­lyosító súlyos adóterhet. A magyar nemzet mindezen várakozásaiban csalódott. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Sajnosán tapasztaljuk, hogy a felsorolt nemzeti követelmények mellőzése mellett a kor­mány legújabban az 1899 : XXX. törvényczikk­ben az ország részére biztosított jogokat nem érvényesiti, sőt azokat saját hatalma megtartha­tása érdekében elhomályosítja; az ország gazda­sági érdekeit sújtó, káros szerződések felmon­dása helyett azoknak fentartásán fáradozik: a külkereskedelmi szerződések kötésénél nélkülöz­hetlen magyar autonóm vámtarifát és annak törvényhozási tárgyalását elő nem készíti. A kormány a nép terhét nemcsak nem könnyíti, sőt kész azoknak, a nemzet adózási erejét fölülmúló mértékben való fokozásához hozzájárulni és a militarizmusnak ujabb, elvisel­hetlen áldozatokat felajánlani. (Helyeslés a szélsö­baloldalon.) Mindezek mellett lanyha, vagy kellő be­látás hiányából eredő eljárásával a belbéke meg­szilárdítását, a nemzetiségek teljes beolvadását biztosítani, valamint a különböző társadalmi tényezőknek egymás elleni harczát az ország érdekeinek megfelelő mederben tartani nem képes. A felsorolt okokból az ily kormányzat szá­mára a ház a kormányzási eszközöket meg nem adhatván, a beterjesztett törvényjavaslatot álta­lánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. Utasítja a ház a kormányt, hogy az országra kiválólag káros kereskedelmi szerződéseknek és ezek között főleg a Szerbiával és Olaszországgal fennálló kereskedelmi szerződésnek folyó 1903. január 1-én leendő felmondásához szükséges lé­péseket tegye meg. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Utasítja a ház a kormányt, hogy a magyar közgazdaság összes ágainak megvédésére szük­séges autonóm magyar vámtarifát haladéktalanul és mindenesetre oly időpontban terjeszsze elő,

Next

/
Thumbnails
Contents