Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-160

242 160. országos ülés 1902 deczember 1-én, hétfőn. a mely Ausztriának ezen intézmény keretében, t. i. ezen egyezkedés keretében is megengedték bizonyos előnyök szerzését, A tény ma ugy áll, hogy mi fizetünk Ausztriának évi járulék czimén — Ausztriának fizetjük, s ez az, a mi sérti a magyar függetlenséget; — Ausztriának, mert a hitelezők nincsenek velünk direkt összeköttetésben — 60'6 millió koronát, a mely járulék Ausztria pénztárában segitő eszközként szerepel a rendeltetés szerint csak arra, hogy ezzel az államadósságokból reája nehezedő évi teher megkönnyittessék. Egyedül ez a helyes és igazságos distinkczió. így mondja azt a törvény, igy rendelkezett az egyezmény, a mely erről létesült. Az az összeg, melyet mi ezen teherviselés megkönnyítésére Ausztriának fizetünk, a mi budgetünkben igen tekintélyes részt foglal el. Ismétlem, a terhet nem a súlyossága miatt bírálom, mert hiszen a törvény köt bennünket, mert elvállaltuk, és a mit elvállaltunk, azt becsületesen teljesítjük is. Annak túlságos voltáról tehát nem beszélek, de megszégyenítő voltai-ól igen, és joggal, mert én nem akarom, s nem akarhatja senki, a ki magyar érzést táplál, hogy Magyarország Ausztriának tributum fizető tartománya legyen. Beszedi rajtunk a tributumot a vám- és kereskedelmi szövetség alakjában elég régen; beszedi rajtunk a tributumot akképen, hogy az osztrák- álmok megvalósítására kiszijja az ország vérét a hadügy terén. De nem engedhetjük — s ez nem pártügy, ez az ország függetlenségének, merem mondani az ország politikai becsületének a kérdése — hogy ki ne küszöböltessék végre az ország törvénykönyveiből és az osztrák jelentésekből, a melyekben ez mindenütt szerepel, az a szégyen, hogy Magyarország fizet Ausztriának évi járulékot. Én tudom, hogy érzelmi momentumokkal nem lehet politikát csinálni, de azt meg önök is tudják, t. miniszterelnök ur, hogy pénz nélkül önök sem tudnak politikát csinálni. Hátha az érzelmi momentumok, az alkotmányjogi érzésre való hivatkozás, a nemzet érzékenységére való hivatkozás, a nemzet fejlődéskópességére való hivatkozás nem elég: hivatkozom a pénzügyi kérdésié. Ha én ugyanazt a terhet megkönnyithetem, vagy átváltoztathatom, ugy, hogy legalább a tehernek megszégyenítő része elmaradjon, akkor abban elég erkölcsi nyereség van, és akkor is érdemes e művelettel foglalkozni. De ha még az is módomban van — s ha igaz az, hogy függetlenek a t. miniszterelnök ur és kormányzó társai más áramlatoktól és törekvésektől és tisztán csak a magyar állam érdeke szempontjából kormányoznak ebben az országban, akkor módjukban van, hogy ezzel pénzügyileg is javíttassák a helyzet, akkor semmi sem állja útját annak, hogy ezt a lépést megtegyük. Széll Kálmán miniszterelnök: Tisztán csak pénzügyi kérdés! Barta Ödön: Én nem tartom tisztán pénzügyi kérdésnek, de most már átmentem arra, hogy mint pénzügyi kérdést tárgyaljam. 60'6 millió korona évi járulékkal tartozunk Ausztriának. Ausztriának fizetünk ennyit. Ennek az évi járuléknak, mint a teher egy részének, az államadósságokhoz viszonyított többi részét viseli Ausztria. Ausztria államadóssága öt százalékos; ők t. i. a törlesztéses kölcsönöket már régen megszüntetvén, átváltoztatták azokat rentévé és a rente öt százalékos. Igaz, hogy ők ezen járadék után szelvényadót is szednek. Ehhez nekünk semmi közünk; a szelvényadó az övék; az a köztünk és közöttük levő viszonyra semmiféle befolyással nem lehet; ez csak azt konstatálja, hogy mi a törvényt respektáljuk, mert mi ebből nem reklamálunk beneficiumot. De nem is engedjük, nem engedhetjük, hogy ezen a czimen Magyarország joga, a mely az 1867 : XV. t.-cz. 6. §-ában expressis verbis fentartatott, és a melyet fel is fogok olvasni, hogy mondom, a nemzetnek ezen törvénybeli joga elhomályosittassék, hogy a nemzet kárára interpretáltassék, vagy hogy a nemzet abban a műveletben, a a melylyel ettől a súlyos és megszégyenítő tehertől megszabadulhat, megakadályoztassák. (Élénk helyedés a szélsöbaloläálon.) A törvény azt mondja (olvassa): »Mind a magyar korona országainak, mind ő Felsége többi országainak tetszésére hagyatik, államadóssági kamatjárulékukat adóssági kötvények törlesztése vagy készpénzbeli tőke visszafizetése által csökkenteni; a törlesztett adósságösszeg kamatainak megfelelő összeg ez esetben a törlesztő pénzügyi kormányzat hozzájárulási tartozásából levonatik.« m T. ház! Ez a törvényszakasz megadja az országnak azt a jogot, hogy tőke-visszafizetés által elenyésztesse vagy pláne a részletekben is teljesítvén tőketörlesztést, időnkint apaszthassa azt a járulékot, (Ugy van! a szélsőbaloclalon.) a mely járulék egy részét képezi azon tehernek, a mely, ha egészében az osztrák vállakon hagyatott volna, az alatt ők összeroskadtak volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Világos joga volt ez az országnak 1867 óta. Volt ennek az országnak sok haszontalan kiadása; (Ugy van! a szélsöbaloläálon.) sok haszontalan beruházást tett ez az ország; ezt a beruházást megtenni elmulasztotta. Most ütött a tizenkettedik óra; most ebben a kérdésben is elérkeztünk a végső határra. Mert ha ma meg nem csináljuk azt, hogy a tőketörlesztés, illetve a tőke visszafizetése által, a melylyel nem tartoztunk soha, a tőke odaadása által megszüntessük az évi járulék fizetését, a mely eddig fennállott: később talán nem lehet, vagy ha lehet, csak nagy áldozatok árán lehet ezt megtenni. Pénzügyileg ugyanis ugy áll a dolog, hogy ennek az évi járuléknak 5 százalékos tőkésítés mellett megfelelő tőke (Halljuk! Halljuk!