Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-160
23Ü 160. országos ülés 1902 •vény későbbi eredetű, mint az előzetes tárgyalások. Osak egy veszélyre figyelmeztetem t, képviselőtársamat. Ausztriával fennálló viszonyunkban léptennyomon találkozhatik olyan törvénynyel, a melynek szövege Ausztriában eltér a magyar szövegtől, pedig egyezményes törvény. Ilyen az 1867-iki és ilyen egy 1868-iki, a melyre később rá fogok mutatni, az államadósságok tekintetében. És ha ez igy állana, a mint Nagy Ferencz t. képviselőtársam mondja, nem látja azt a veszélyt, hogy ha ezeknek alkalmazásánál nekünk nem volna jogunk minduntalan rámutatni azokra az előzményekre, a melyek a törvényalkotást megelőzték, hova jutnánk Ausztriával való viszonyunkban azon perfidiával szemben, a melyet velünk szemben ott alkalmaznak ? (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Olyan elmeéllel biró és kiváló kvalitású jogász, mint Nagy Ferencz t. képviselőtársam, azt hiszem, nem veheti tőlem rossz néven, hogy ezt szóvá tettem. Epén azért tartom ugyanis ezt veszélyesnek, mert ő mondta. T. képviselőtársamnak nincs is igaza, de még ha igaza volna is, akkor sem volna szabad ezt hirdetnie. (Élénk helyeslés a széls'élbaloldalon.) Nekem igen kellemes dolog volna a vitát egyenesen Nagy Ferencz t. képviselőtársammal, mint önként jelentkezett védővel felvenni; de én azt hiszem, hogy egyrészről azzal a védelemmel polemizálni azért nem szükséges nagyobb részletességgel, mert olyan igazságokat döngetett, a mely igazságoknak megdönthetetlen voltát Kossuth Ferencz és Komjáthy Béla t. képviselőtársaim egész részletességgel kimutatták, Nagy Ferencz t. képviselőtársamnak pedig minden hozsánna daczára, melylyel egyes fordulatait, egyes védői bravúr-részleteit illették, legjobb meggyőződésem szerint, nem sikerült egyet sem megdöntenie. Hogy nem sikerült, azt Bakonyi t. barátom fényes czáfolata mutatja és ugyancsak annak legjobb bizonyítéka az igen t. miniszterelnök urnak beszéde. Ha igaz az, a mit Nagy Ferencz t. képviselőtársam mondott, hogy ez benne van a törvényben, amaz is benne van a törvényben, akkor mire való volt az a nagy védelmi apparátus? És ha igaz volna az, a mit t. képviselőtársam mondott, hogy az antecedens körülmények és nyilatkozatok tárgytalanok, mert a törvényhozás a szükségeseket a törvénybe beleiktatta, akkor a t. miniszterelnök ur miért ment vissza védekezésében, — a melyre nagyon rászorult a támadásokkal szemben . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy! Dehogy ! Barta Ödön: , . . egész az előzmények előzményéig ? Széll Kálmán miniszterelnök: Mert azzal is vádoltak! Barta Ödön: Azért ment vissza, mert még azok a magyarázatok együttvéve is, melyeket a t. miniszterelnök ur előtt Nagy Ferencz t. képdexzember 1-én, hétfőn. viselőtársam a t. miniszterelnök ur védelmére felhozott és azután a miniszterelnök ur oly nagy részletességgel, minden egyes szónak az odaillesztésével alkalmazott, még azok sem képesek kimutatni azt, hogy a t. miniszterelnök uraak igaza van. mikor azt mondja, hogy 1903-on túl is lehet vámszövetséget kötni, hogy az nem képezi a viszonosság megsértését, ha 1903-ig nem lesz vámtarifa. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem! Komjáthy Béla: De mi meg azt mondjuk, hogy igen; és egyforma joggal okoskodunk. Barta Ödön: Mindez nem dönti meg azt az igazságot. Nem azért, mert talán a támadás gyenge volt, vagy mintha a támadás réseket hagyott volna, hanem azért, mert a védekezés réseket igyekezett ütni és mert a t. miniszterelnök ur bevitt minket arra a nagy mezőre, az 1899: XXX. t.-cz. megalkotását megelőző viták mezejére : engedtessék meg nekem, hogy ezekből a dolgokból néhány szemelvényt én is hozzak fel a t. háznak. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök ur azon kiváló szerepnél fogva, melyet ezen törvénynek megalkotásánál és azzal kapcsolatos politika intézésénél betöltött és betölt, nagyon természetesen kiváló érdeklődésünk tárgyát is képezi és igy meglehetősen figyelemmel kisérjük minden nyilatkozatát. Mikor arról volt szó, hogy az 1898:1. t.-cz. létesitette azt az uj találmányt, a jogi állapotba való lépést, a milyen a világon sehol sincs — azt hiszem, Nagy Ferencz t. képviselőtársam is egyetért abban velem, hogy belépjen egy nemzet egy jogi állapotba és ezzel azt konstatálja, hogy eddig nem volt jogi állapot, ez unikum számba megy, — és később, mikor ennek a meghosszabbításáról volt szó, ennek a következő fázisai voltak: Az 1898: I. t.-cz. hatálya lejárván, némely intézkedései meghosszabbításáról az 1899 : IV. t.- ez. alkottatott meg. Érdekes itt a czimekben a különbség. Az 1898 : 1. t.- ez. bevitt bennünket a jogi állapotba. Akkor igazán fényes szónoklatok hangzottak el, melyek megvilágították a nemzet előtt, hogy ez egy óriási vívmány, hogy ez non plus ultra. A nemzet elhitte, mert nem szeret belehatolni a dolgok mélyébe és unja a szövevényes elmélkedéseket. Mikor az 1898:1. t.-cz. életben volt, már azalatt kezdett készülni az uj intézkedés, mert akkor nagy emfázissal hirdették a lelkes hivők, kik abban a táborban egyesültek, hogy uj provizórium nem lesz. Akkor elnevezték az 1899 :iy. t.-czikket, melyet az egyesült tábor alkotott, az 1898:1. törvényezikk némely intézkedései hatályának fen tartásáról. Ez t. i. szerintük nem volt provizórium, mely az Ausztriával fennálló viszonyunkat rendezi; ezért kellett igy nevezni, mert különben provizóriumnak találta volna minden laikus, minden elemi tanuló, ezt tehát el kellett igy keresztelni; ellenben azt a nagyhatású vívmányokkal telt 1899 : XXX. t.-czikket már a törvénytárunk igy hivja: »a