Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-160
220 160. országos ülés 1902 deczember 1-én, hétfőn. abból a nagy beszédanyagból, a mely ezen vitát uralta, kiemeljek egyes részleteket, a melyek nem megvilágításra, banem mint igazságok, csak megörökittetésre vannak hivatva, különösen azért, mert az igen tisztelt miniszterelnök ur nagyszabású polemikus beszédében jóformán csak két szónok beszédével foglalkozott, a kik, elismerem — a t. miniszterelnök ur is kénytelen volt elismerni — a vitába bevont kérdésekben a legerősebb harczosok és igy a t. miniszterelnök ur gyengeségeinek is legerősebb támadói voltak; de még sem ölelhették fel a kérdést egész terjedelmében s én igénytelen szavaimmal igyekezni fogok hozzájárulni ahhoz a megvilágításhoz, a melyet a t. miniszterelnök ur ugy jellemzett, hogy szüksége van az országnak arra, hogy bizonyos kérdésekbe besüssön a nap. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Jeleztem, hogy szűkíteni vagyok kénytelen beszédem keretét. Ahhoz, hogy a t. kormány iránti bizalmatlanságot ezen oldalon álló párthű ember megindokolja, nagyon szűk keretű beszéd is elégséges! Nekünk elég rámutatnunk azon elvi ellentét kifejezéséül, a mely közöttünk fennáll, az ország mai helyzetére (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és arra, hogy ezt a helyzetet egy bizonyos jogfolytonosság idézte elő, a mely jogfolytonosság alapján önök a túloldalon és a mindig az önök köréből kikerült kormányok állanak. Ha tehát csak az volna feladatom, hogy bizalmatlanságomat elvi alapon megindokoljam, már végeztem volna is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sokkal nehezebb feladatnak látszik, t. ház, hogy valaki felálljon és a t. kormány iránti bizalmat megindokolja, (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Csak annak, hogy ez oly nehéz, csak annak tulajdonítom, hogy azok közül a nagy tehetségek közül, a kik a t. túloldalon jelen vannak, erre a nehéz feladatra alig mer valaki vállalkozni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! A bizalom megindokolásának tényezőjéül nem tekintem Nagy Ferencz t. képviselőtársam beszédét, a melyre talán lesz alkalmam néhány reflekszióval visszatérni, mert hiszen ő nem azt akarta megindokolni, hogy miért bizik a kormányban, hanem azt akarta kimutatni, bogy ő még messzebbre tud menni egy törvény hézagainak kiszélesítésében, mint a menynyire megy az, a ki ellen tulajdonkéj)en harczolunk s a ki a törvény alkalmazásának elmulasztását saját pozicziója megerősítésének fegyveréül használja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A vita keretébe, t. ház, szíves engedelműkkel be akarok vonni három témát. Rá akarok mutatni arra, hogy a t. kormány nem érdemel részünkről bizalmat, mert nem valósítja meg a magyar nemzeti állam egységes kiépítésének nagy feladatát, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) SL mely munkában pedig a trónbeszéd szerint sem szabad beállnia szünetelésnek, a melyben azonban szerintünk nemcsak szünetelés, de határozott visszaesés észlelhető. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Ha egyebet nem mondanék is ennek a témának illusztrálására, elég hivatkoznom Komjáthy Béla t. képviselőtársamnak e vita keretében elmondott nagyszabású beszédére, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a melynek fonalán csak szemelvényekképen is hajmeresztő uj tünetekre, de tényekre is mutattott, a melyek a retrográd irányban való haladás eklatáns bizonyítékai. (Igaz Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A másik, a mivel foglalkozni akarok, az, hogy a t. miniszterelnök ur nagy czáfoló beszédével szemben egynéhány adat segítségével kísérletet akarok tenni annak bizonyítására, hogy az igazság a mi oldalunkon van, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy ugyanis az 1899: XXX. t.-cz. rendelkezése, szelleme, intencziója, előzményei és fejleményei következtében egész határozottsággal és joggal állithatjuk, hogy a t. kormány ma kitér a kötelezettségek elől, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a melyek rá háramolnak. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem áll! Bebizonyítottam az ellenkezőjét! Barta Ödön: Tovább megyek; annyira lojális vagyok; e törvénybe azért hozattak bele egyes intézkedések, mert a kormány e kötelezettségek teljesítésére nézve magát másokkal szemben fel akarta fegyverezni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Még egy kérdéssel szándékozom ez után foglalkozni, ha a t. ház szíves türelmével meg fog ajándékozni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) És ez egyike lesz ama kérdéseknek, a melyek a házban ritkán kerülnek tárgyalás alá és részletesen soha meg nem vitattattak. Ez a kérdés szorosan összefügg azzal a ténynyel, hogy az ország gazdasági önállóságának és függetlenségének kidomboritására Magyarország kormánya mindig gyengének mutatkozik, (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) valahányszor ennek az önállóságnak a kidomboritása Ausztriával fennálló viszonyunk bármely vonatkozását érinti. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem tartja elegendőnek a t. kormány, — csak előzetesen jelzem — nem tartja elegendőnek a t. kormány és a t. uralkodó szabadelvű párt, hogy gazdaságilag, katonailag, külpolitikailag állandó függésben tartja az országot egy hatalomtól, a mely érzelemben és törekvéseiben, czéljaiban és tetteiben egészen idegen hatalom reánk nézve, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de fentartunk egy oly szégyenletes közösségi viszonyt, a mely — minden igaz ok nélkül — elhomályosítja Magyarország gazdasági önállóságát! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ertem ez alatt az osztrák államadósság egy teherrészének átvállalásával Magyarországra hárított és azóta állandóan nagy szégyenünkre fentartott terhet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.)
