Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

14 IJI. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. asm és alaposan, minden izében megvizsgálva ide vihessem a t. ház elé, feltárhassam minden zegét-zugát a kérdésnek, hogy a kérdésbe besüssön a nap és mindenki tisztán lásson. (Halljuk! Halljuk!) A vád kettős: Első az, hogy az én értelmezésem, mely abból állott, hogy a tarifának el kell készülnie a külföldi szerződések tárgyalása előtt, de nem szükségképpen 1902 végén, nem helyes, hanem az a helyes, hogy, mert el nem készül 1902 végére, hatályát vesztette az 1899-iki törvényczikk. A vád az, hogy én a törvényt helytelenül magyarázom, sértem és sértem vele a pártkőzi megállapodásokat. Ez az első vád. (Igaz! Ugy van! a szélsKbaloldalon.) A második vád az, hogy én ötletesen, — ez a szó volt használva — alkalomszerűen, most magyarázom a törvényt igy és nem magyaráztam igy soha és kinos meglepetést okoztam az uj magyarázattal, mely szükségből eredt. Mindkét vádat elemeznem kell. Elemzem először az elsőt. Én az 1899-iki XXX. törvényczikk különböző értelmezésénél senkinek jóhiszeműségét kétségbe nem vonom, de a magamét sem engedem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És minden felhevülés nélkül és minden imputáczió vagy esetleg imputácziónak feltevése nélkül, vagy apprehenzió nélkül fogok a kérdésről nyilatkozni. Állítom, hogy a vád minden izében alaptalan. A törvény azt mondja: — mert ez volt a törvény czélja — fentartatik a közösség a viszonosság alapján 1907-ig. Három biztosítékot vett fel az ország érdekének szempontjából a törvény a 4. §-ában. /Az első, hogy azon nagy czél eléressék, melyét én szemem elé tűztem és melyet ezen törvényben érvényesítettem, a mint azt bizonyítani fogom: az, hogy a vámszövetség és a szerződések határideje összeessék. Ki van mondva egyik garancziakóppen, hogy a mennyiben a vámszövetség 1903-ig létre nem jön és mégis külföldi szerződések köttetnek — mert köttethetnek vámszövetség nélkül is, csak a tarifát kell ujjal felcserélni, a szerződéskötésnek meg is van állapítva a módja a törvényben, — ezek a szerződések 1907-en tul nem terjedhetnek. Ez az első. A másik az, hogy a szerződési tárgyalások megkezdése előtt a vámtarifát meg kell csinálni, ujjal kell felcserélni. A harmadik szól a felmondási jognak egyoldalú gyakorlásáról. Mi volt a törvény czélja? A törvény czélja az volt, hogy ilyen feltételek mellett fentartsa a közösséget 1907-ig. A közösségnek 1907-ig való fentartására nézve csak egy feltételt ismert: a viszonosságot: és csak egy határidőt ismer a viszonosság megtartása esetében : 1907-et, a viszonosság mellett fentartandónak rendeli a törvény 1. §-a a fennálló állapotot 1907-ig. A törvénynek tehát a viszonosság megtartása esetében más batárideje nincs, mint 1907. Most már következik az eltérés. A törvény rendelkezései szabatosak és világosak. Azokból magukból — mert sehol sincs az mondva, hogy 1902. végéig a tárgyalás előtt meg kell lennie a tarifának — nem is lehet annak a bizonyításához hozzá se fogni, a mit a t. képviselő urak vádul felhoznak; hanem deduktív utón történik a bizonyítás kísérlete, még pedig hogyan? Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, a ki első volt ebben a kérdésben, az ő fejtegetéseiben három érvet hoz fel: Először mert — mondja — csak ugy eshetnek össze a határidők, ha 1903-ban megszűnik minden szerződés és másodszor a felmondási jogot gyakorolni kell és ezt idegenek is gyakorolhatják; harmadszor azt mondja a pártközi megállapodás, hogy a törvénynek a régi, 1897-ben Badenivel kötött egyezségnek tartalmával kell bírnia. Miután pedig ebben az egyezségben az volt benne, hogy tarifa készítendő 1902. év végéig, eo ipso következik, hogy ennek meg kell történnie 1902 végéig, ha pedig meg nem történik, a törvény hatályát veszti. Lássuk ezeket az argumentumokat, hogy megällanak-e? Komjáthy t. képviselő ur hasonló nyomon jár, szélesebb keretben ugyan, de ugyanilyen alaptézisekből indul ki és mindig odakonkludál, — kétszer-háromszor — okoskodása folytán pláne azt mondja, józan észszel más következtetésre nem lehet jutni, mint az övé; tehát az enyém nem józan észszel vitt okoskodás. De hagyjuk ezt. A mi az elsőt illeti, t. i. a határidők öszszeesését, figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy ez nemcsak és nem is annyira attól függ, hogy mikor kezdődnek a szerződések, hanem főleg attól, hogy mikor végződnek. Én köthetek szerződést 1904-ben, 1903-ban, 1902-ben, azután vámszövetséget vagy 1902-ben vagy 1903-ban, csak arra kell vigyázni, hogy együtt végződjenek, összeessenek egy bizonyos záros határidőben. (Helyeslés a jobboldalon.) Azért rendeli ez a törvény, hogy a meddig ez a törvény fennáll, tehát 1907-ig, ennek uralma alatt, a viszonosság alapján állva, bár vámszövetség hiányában, ha szerződések köttetnének, azokat 1907-en tul kötni nem lehet. Nem lehet tehát azt mondani, hogy azért, mert én azt állítom, hogy a törvény hatályát nem vesztette, mert a tarifa létre nem jött, a szerződések össze nem eshetnek; ennek ezzel a kérdéssel semmi összeköttetése nincs. Azok összeeshetnek, a minta törvényhozás annak idején határozni fog. Gondoskodtam törvényemben arról, hogy a meddig a lekötöttséget ez a törvény statuálta, addig a szerződések összeessenek a közösségnek, a lekötöttségnek határidejével. (Tjgy van! Igaz! Helyeslés jobbról.) A törvényhozás határozatától függ, hogy ezentúl is ugy intézkedjék; én azon leszek, hogy a szerződések és a vámszövetségnek határideje ezután is összeessék. Ez az argumentum — ne vétsek szómmal —semmi bizonyító erővel nem bir. (Tetszés jobbfelöl.