Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-158

158. országos ülés 1902 november 28-án, pénteken. 191 akár fel van esketve a törvényekre, akár nincs, köteles a tábornoktól kezdve az utolsó közlegényig a törvényeket respektálni. Azonban, engedelmet kérek, a ház-határozatokkal másképen áll a dolog«. {Nagy mozgás a szélsöbaloldalon.) És, t. ház. mikor a honvédelmi miniszter urnak erre a kijelentésére Beőthy Ákos igen t. képviselőtársam közbekiáltotta, hogy a ház határozatát is kötelessége respektálni, akkor, a mikor Ugron Gábor t. képviselőtársam közbeszólott, hogy előbb kergessenek szét és csak azután ne fogadjanak szót nekünk; akkor, a mikor itátkay Lászlő t. képviselőtársam megadta az aranyhidat arra nézve, hogy a miniszter ur ezt a súlyos alkotmányjogi sérelmet megkorrigálja, akkor felállott a honvédelmi miniszter ur és a mit neki Bátkay László képviselő ur imputált, azt szórói-szóra jóváhagyta. ( Ugy van! Ugy van! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Megismételte, t. ház. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Sőt súlyosbította!) Sőt sulyosbbá tette. Erre későbben akartam ugyan kiterjeszkedni. Sulyosbbá tette azzal, hogy kijelentette, hogy »igenis, azt mondtam és mondtam pedig azért, mert én megtettem ezt, daczára annak, hogy a létező, ő Felsége által szentesitett törvényben gyökerező katonai szabályzat engem erre fel nem hatalmazott és igy én túlléptem a hatáskörömet a katonai szabályzatokkal szemben, és azért mondtam, hogy a t. ház iránti előzékenységből mégis megtettem.« (Zaj a szélsöbaloldalon.) Hát, t. ház, nehéz dolog ily esetben az embernek higgadtságát megőrizni, mert ez nem egy alkotmányos miniszternek, hanem a nem is álczázott, de nyilt katonai uralomnak prepotencziája. Szomorú és szánalmas dolog, t. ház, hogy a magyar képviselőházban egy magyar alkotmányos miniszter nem tudja a maga kötelességét vagy nem akarja tudni azt a kötelességét, hogy a politikai szabadságnak alapfeltétele az, hogy a képviselőház a maga akaratát minden téren és minden vonalon szabadon nyilváníthassa. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A parlamenti kormány és a miniszteri felelőség elve alapján ül itt a t. honvédelmi miniszter ur; de ugy látszik, hogy a miniszter ur csak egy felelőséget ismer, a felelőséget fölfelé, meghajolni minden előtt, a mit neki felülről parancsolnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azonban a felelőség fogalma lefelé, ez előtte ismeretlen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez, t. ház, semmi egyéb, ismétlem, mint az abszolutizmusnak határozott kijelentése. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi pedig azt akarjuk, hogy a magyar alkotmány ne félig, ne csonkán érvényesüljön és bármennyire aludjék is ez országban a közszellem és a közvélemény, egy dologhoz nem szabad büntetlenül hozzányúlni senkinek: s ez a magyar alkotmány sérthetetlensége. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A honvédelmi miniszter ur egész felfogásából (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) a kamarilla ósdi szelleme tűnik ki. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Thaly Kálmán: Jellasichok! Mezőssy Béla: Jegyezze tehát meg magának, hogy a szuronyokra lehet ideig-óráig támaszkodni, de rájuk ülni nem lehet sohasem. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Mert, t. képviselőház, az a hatalom, a mely a maga erejét pusztán és kizárólag a szuronyokra támasztja, szemben a nép akaratával, szemben a népképviselet megegyező akaratával, olyan, mint a homokra épített ház, a mely alól előbb-utóbb kisiklik az alapzat. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszem, tudom, hogy módjában lesz az ellenzéknek ezt a kérdést a most folyó indemnity-vitában bővebben tárgyalni, (Mozgás a jobb- és a baloldalon.) tudom, hogy módjában lesz az ellenzéknek a kölcsönt a miniszter urnak a katonai javaslatoknál visszaadni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. i Hentaller Lajos : r Azért ideges már most! Mezőssy Béla: És ha van még ellenzék ebben az országban, ha van még ellenzék ebben a házban, minthogy az a miniszter, a ki igy beszél, nem alkotmányos miniszter, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ettől a háztól nem fog kapni egyetlen katonát sem soha! (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon. Zaj.) Még csak egyet, Szabad legyen rátérnem, t, képviselőház, arra a magatartásra, a melyet a többség itt a tegnapi nap folyamán tanúsított. (Mozgása szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Szégyen !) Egyáltalán nincs szándékomban azzal foglalkozni, — és kitérek ez elől a reám nézve kétségtelenül hálás feladat elől, — mondom, nincs szándékomban azzal foglalkozni, hogy kiélezzem az ellentétet, a mely a honvédelmi miniszter ur abszolutisztikus felfogása és a magyar képviselő ház elnökének alkotmányos felfogása közt jelentkezik, (igaz! Ugy van ' a szélsöbaloldalon.) de egy szomorú tünetet jeleznem kell, és ez az, hogy a mikor a magyar képviselőház elnöke itt enuncziácziót tesz, a melyet minden becsületes magyar embernek helyeselnie keli, (Helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) akkor a többség némán hallgatott. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zajos ellenmondások a jobb- és a baloldalról.) Kende Péter : Nem áll! Helyeselt! Szentiványi Gyula: Nem áll! (Zaj. Elnök csenget.) Mezőssy Béla: Bocsánatot kérek, reám nézve irányadó e ház naplója; (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) méltóztassék megnézni, mi van benne kitüntetve. Itt van. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt azonban igenis láttuk, hogy a többség tapsolt akkor, a mikor a honvédelmi miniszter beszélt, tapsolt, mint hogyha kezet csókol az ember annak, a ki őt arczul üti. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: A következményekért is majd bennünket vádoljanak!