Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-157
157. országos ülés 1902 m tekintve, hogy általánosan elterjedt hírek szerint a külföldi borok szállítói oly módon menekülnek a sokkal terhesebb belföldi szeszadótól, hogy borral keverve nagy mennyiségbea hozzák be a határon ; kérdem a t. földmivelósügyi miniszter úrtól: 1. Igaz-e egy belföldi szaklapnak azon hire, hogy a fiumei borkereskedők távirati utón tiltakoztak azon uj vámrendeletben foglalt intézkedés ellen, miszerint minden külföldről behozott hordó borból egy litert vegytani vizsgálat végett ki kell venni s azon fenyegetéssel toldották meg tiltakozásukat, hogyha a rendelet érvényben marad, valamennyien elköltöznek Triesztbe és megszüntetik fiumei üzletüket; 2. szándékozik-e ezen fenyegetés daczára az uj vámrendeletet az ország érdekében tovább is fentartani és szigorúan végrehajtani ? Elnök: Az interpelláczió kiadatik a földmivelésügji miniszter urnak. Következnék Rátkay László és Kubik Béla képviselő urak interpelláeziója. Minthogy azonban az idő előrehaladt, a képviselő urak interpelláczióik elmondásának holnapra való halasztását kérik. Kubik Béla: Én nem kérem! Elnök: Bocsánatot kérek, ugy értettem, hogy mindketten. Kubik Béla képviselő ur tehát ma kívánja előadni interpelláczióját. Kubik Béla: T. ház! A múlt napok folyamán jelezte volt már Thaly Kálmán t. képviselőtársam, hogy a mentelmi kérdésből folyólag, a mely a múlt napokban tárgy altatott, egy távirat adatott fel a kecskeméti jogakadémia fiatalsága által, a mely táviratot a budapesti kereskedelemügyi minisztérium visszatartotta. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Hallatlan!) Mi abban a reményben, hogy az itt elmondott szavakat a kereskedelemügyi miniszter ur meghallotta, azt hittük, hogy e dologban válaszolni is fog, a mint Thaly Kálmán képviselőtársam arra fel is hívta figyelmét. Mind e mai napig azonban erre a kérdésre a kereskedelemügyi miniszter ur nem reflektált. Én pártom megbízásából szólalok most fel, (Halljuk! Halljuk!) a midőn egy ujabb esetet jelentek be a t. háznak. Ugyanis (Halljuk! Halljuk!) Sátoralja-TJjhelyről hasonlókig ebben az ügyben távirat adatott fel Nessi Pál képviselőtársam czimére, mely igy szól (olvassa): »A nemzeti becsület védelmében folytatott nemes küzdelméért, a hóhér-himnusz üldözésében tanúsított hazafias bátorságáért köszönetet és elismerését küldi a sátoralja-újhelyi függetlenségi kör mai közgyűlése. Pekáry Gyula elnök.« Én, t. képviselőház, tanultam a miniszterelnök úrtól annyit, hogy ha azt akarjuk, hogy a miniszter urak a hozzájuk intézett kérdésekre azonnal válaszoljanak, közöljük azokat velük előzetesen. En ezt meg is tettem. Közöltem a kérdéseimet ovember 27-én, csütörtökön. 187 a kereskedelemügyi miniszter úrral, várra azt, hogy a feleletet azonnal megadja, hogy így ezzel az ominózus ügygjel egyszer teljesen végezzünk, és ne tartsuk napirenden, a mint azt az igen t. miniszter urak nagy előszeretettel csinálják. Én tehát közöltem vele ezeket a kérdéseket; de, minthogy nem látom itt, valószínűnek tartom, hogy ez a kérdés ma itt tárgyaltatni nem fog. Azért, hogy erre a kérdésre minden körülmények között feleletet kapjak, a következő interpellácziót intézem hozzá: Pichler Győző: Ez az igazi bujkálás! Kubik Béla (olvassa): »Igaz-e az, hogy a f. év november hó 20-án Kecskeméten, és a f. év november hó 23-án Sátoralja-ITjhelyen feladott, jSTessi Pál országgyűlési képviselőnek czimezett táviratok kézbesítését a miniszter ur tiltotta meg ? Ha igen, mondja meg, hogy a távírda-üzletszabálynak 3. §-a a) pontja mely részének alapján tette meg a kézbesítés letiltását.« (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Én a kérdésre válaszolni nem kívánok, mert nincsen hozzám intézve; hogyha hozzám intéztetett volna, biztosítom a / képviselő urat, hogy azonnal válaszolnék reá. Ámde a t. képviselő ur egy bizonyos, nem akaróra mondani, inszinuáczióval, vagy vádaskodással, de egy megjegyzéssel élt, a melyet fel akarok világosítani. Azt méltóztatott mondani, hogy Láng miniszter úrral közölte az interpelláczióját, hogy azonnal választ kapjon. Nagyon helyesen tette t. képviselő ur. Láng miniszter akart is válaszolni, mondhatom, tanú vagyok reá; én magam biztattam, hogy azonnal válaszoljon. És higyje el Pichler Győző t. képviselőtársam, hogy itt nincsen bujkálásról szó, mert hisz meddig akarna bujkálni ? 0 abban a bitben ment el. hogy oly soká fog tartani a mentelmi ügy tárgyalása, hogy ma már nem kerül sor az interpellácziókra. Hanem biztosítom a képviselő urat, hogy holnap bizonyára válaszol. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a kereskedelemügyi miniszter úrral. Kubik Béla: T. képviselőház! . . . Elnök: Mi czimen kíván a képviselő ur szólani ? Mert a miniszterelnök ur nem az interpelláczióra válaszolt. Kubik Béla: Csak azért kérem a t. házat, hogy felszólalhassak, mert nem értettem egészen jól a miniszterelnök urat, hogy vájjon azt méltóztatott-e mondani, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur holnap fog válaszolni; mert ha igen, akkor kötelességemnek tartom, hogy a holnapi ülésen jelen legyek. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Láng miniszter ur most már elment; ón ugyan kerestettem őt a házban, de nem találtam. A házszabályok szerint az illető miniszternek magának kell bejelentenie, hogy mikor fog válaszolni. De en hiszem, hogy nem fog valami 4*
