Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-157

172 157. országon ülés 1902 november 27-én, csütörtökön. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Alkalmazzuk már most a mentelmi jogot a fenforgó^ esetre. Én nem szívesen beszélek a Nessi-esefró'l egyáltalában, de kénytelen vagyok vele. Beőthy Ákos: Halljuk! Halljuk! Tessék! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt méltóztatott hangsúlyozni, hogy képviselői minőségben és képviselőként cselekedett Nessi ott. Határozottan tagadom. (Mozgás a szélsöbaloldálon.) Hentaller Lajos: Nem mint katona volt oda kivezényelve! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem volt mint katona kivezényelve. 0 a t. elnök ur vezetése alatt odajött képviselőkhöz csatlakozott. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az urak lementek, hogy részt vegyenek ezen magasztos nemzeti ünnepélyen, de bár voltak mások is, a kik talán egyetértenek Nessi felfogásával , . . Ráth Endre: Mindnyájan! Mindnyájan ! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter:... de azok nem csatlakoztak, mert érezték azt, hogy bün ezen magasztos nemzeti ünnepet megzavarni. (Tetszés a jobboldalon. Mozgás és nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Nem volt a többi képviselő urak közül senkisem ottan, a hol ő járt. És, engedelmet kérek, tiszthez méltó dolog ez ? (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Hentaller Lajos: Nem mint tiszt tette! (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon,) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Akár a Gotterhaltét, akár mást játszanak vagy mást csináljanak ottan, tiszthez illő-e demonstrálni ? (Mozgás a szélsöbaloldalon.) A demonstráczióban van a hiba! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Hogy egy szolgálati viszonyban levő tiszt felbuzditsa az utczai gyerekeket, hogy a csapatokat kövekkel dobálják meg, engedelmet kérek, ez nem tiszthez méltó eljárás. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Én, t. uraim, 30 esztendeje, hogy itt vagyok államtitkári és miniszteri minőségben. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Elég baj! Élénk éljenzés a jobboldalon. Derültség a szélsöbaloldalon.) Képviselő is vagyok és büszkeséggel mondom, hogy katonának is érzem magam, és soha kollizióba nem jöttem a kötelességemmel. (Egy hang a, szélsöbaloldalon: Nem is jó magyar ember!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A ki nyugodtan gondolkodik és e szerint cselekszik, az kollizióba nem is jön. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Lehet, hogy egyik-másik t. képviselő ur ugy érzi, hogy helyes demonstrálni a Gotterhalte vagy nem tudom mi ellen. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az ellen mindig!) De, engedelmet kérek, az illető tiszt akkor mégis csak meg fogja gondolni, valamint tényleg meg is gondolták és nagyon helyes nyilatkozatokat hallottam épen olyan urak részéről, a kik ott ülnek és egyúttal tiszti minőséggel is birnak és tartózkodni fog ilyen helyre elmenni. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Ráth Endre: Lemondunk inkább a tiszti rangról! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Szabadságában áll, nem is tartják vissza. Ráth Endrét, biztosithatom, nem is tartja vissza senki. Ráth Endre: Azt elhiszem. (Elénk derültség a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha valaki bizonyos jogokat élvez: (Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk'! Halljuk!) akkor a jogok élvezetével kötelesség is jár, és azt hiszem, ezen állitásom ellen . . . Várady Károly: Védeni akarja a Goterhaltét! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: ... nem szólhat senki sem. Én, t. képviselőház, nem akarok hivatkozni a Lepsényi-esetre, de azt hiszem, nagyon jól méltóztatnak arra emlékezni. Hát ha akkor a mentelmi jog nem volt megsértve, (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) akkor ma sincs. (Élénk helyeslés és tetszés. Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Rákosi Viktor: Hát Olay Lajos annyi mint az ármádia? Olay Lajos: Köszönöm, a mit mondott! Én alkalmat adtam egy hazafias kijelentésre. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ebből, t. uraim, az következik,... hiszen emberek vagyunk mindnyájan... Gabányi Miklós: Csakhogy labanczok és kuruczok! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hát még azt sem konczedálja, hogy ember vagyok ? (Elénk derültség.) Emberek vagyunk mindnyájan, hangulatoknak vagyunk alávetve. A magyar minden legkitűnőbb tulajdonsággal bir a világon, de nem tagadhatjuk azt — és ez reám nézve épen ugy áll, mint mindnyájunkra nézve, — heves vérüek vagyunk, és némelykor erőszakosságra hajlunk. Ilyen hangulatokkal belenyúlni akarni az executiva dolgaiba, veszedelmes volna. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Uray Imre: Hát a katonaság már exekvál is? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. uraim itt tulajdonképen nem a Nessi-ügyről van szó, ez itt csak mellékes dolog; hanem igenis Hodossy t. barátomnak igaza volt, midőn azt mondta, hogy ez harcz a G-otterhalte ellen. Hát tisztázzuk erre nézve is a helyzetet. (Halljuk! Halljuk!) Igen bölcsen méltóztatnak tudni, (Halljuk! Halljuk!) hogy Haydn ezt a Gotterhaltét 1797ben komponálta. Krasznay Ferencz: Már hallottuk egyszer! (Mozgás a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Akkor, t. ház, osztrák császárságról még nem volt szó. (FelkiáUások a szélsöbaloldalon: Bár