Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-157

170 157. országos ülés 1902 november 27-én, csütörtökön. túlolda] a királyi felségjognak köpenyege alá bújik. Jól tudjuk, hogy a hadsereg belszervezete a királyi fenségjogok közé tartozik . . . Madarász József: Elég helytelenül! Ráth Endre: . . , tehát a szolgálati sza­bályzatot is — elég helytelenül, a mint ked­ves bátyám mondja, — a király adja a had­seregnek. Hát akárki csinálta ezt, nincsen ez jól és mi nem is a királyt vonjuk érte felelő­ségre, hanem tanácsosait, első sorban a t. mi­niszterelnök urat és a honvédelmi miniszter urat. Mert mi azt akarjuk, hogy szenvedéseink köze­pette megmaradjon nekünk az a hitünk, hogy a felségnek szive együtt érez a nemzettel. Akárhogy is van ez, t. képviselőház, az az egy bizonyos, hogy van nekünk nemzeti Him­nuszunk. A szolgálati szabályzatban néphimnuszt említenek, néphimnuszt e magyar nemzetnek; ebben mintegy kifejezni akarják az abszolutiz­musnak népeket egyesítő politikáját. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hát, t. képviselőház, arra kérjük, hogy mondják meg a Felségnek azt, hogy hiszen akkor, a mikor a komoly idők elkövet­keznek, a mikor a csatatéren nem kérdezik azt a magyar ifjútól, hogy magyar szóval jelent­kezik-e hazájának és királyának védelmére, a mikor el fogják nézni azt, hogy a háromszínű lobogó alatt menjünk életünket feláldozni, a mikor el fogják tűrni azt, hogy a magyar czimer díszítse zászlónkat: akkor mi ugy is a Himnuszt fogjuk ott énekelni a csatatéren. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát, ne engedjék, t. képviselő­ház azt, hogy a mi hitünkhöz oda nőjjön, hogy a király akarja azt, hogy becsapják ezt a nem­zetet : hogy a békében tűrd a Gotterhaltet, hiszen a háborúban úgyis jó lesz majd a magyar Himnusz. T. képviselőház! A mi szavunknak — úgyis tudom — nem lesz foganatja. De akármint legyen is ez a dolog, ha a mi szavunkon nem indulnak meg, egyre kérem, ügyeljen a t. túl­oldal, hogy a parlament szuverenitását ép a je­lenlegi vészes időben ne engedje megcsorbitani, ne nyisson utat arra, hogy egy alárendelt közeg, a katonai hatóság belenjuljon a parlament szu­verenitásába. (Elérik, helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezeknél az okoknál fogva nem fogadom el a többség javaslatát. (Élénk helyeslés és éljen­zés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üd­vözlik.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát be­zárom. (Helyeslés a jobboldalon.) A honvédelmi miniszter ur kíván szólani. (Halljuk! Halljuk !) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy nekem eredetileg nem is volt szándékom felszó­lalni ezen ügyben. Nem volt szándékom pedig azért, mert ezt a ház belső ügyének tartottam és nem is jelentem meg a mentelmi bizottság­ban, csak akkor, a midőn utánam küldöttek. De miután a t, túloldalnak méltóztatott engem folytonosan aposztrofálni, még pedig meglehető­sen erősen, be fogják látni az urak, hogy nem hallgathatok, hanem kénytelen vagyok szót emelni, és kénytelen leszek az uraknak a ma­gam részéről is az igazat megmondani. (Halljuk ! Halljuk!) Csak egy kis türelmet kérek. Hogy a t. képviselőház és a képviselők a mentelmi jog felett féltékenyen őrködnek, ez nagyon helyes, ez ellen nem lehet senkinek semmi kifogása. (Egy hang balról: Szükség van rá!) Hanem, hogy a t. ház, — a mint ezt a három határozati javaslatból kiveszem, — in­czidentaliter hozzon határozatokat a jövőre, hogy a t. ház eltérjen attól az eddigi szokástól, hogy az esetet bírálja csak meg, vájjon a men­telmi jogon sérelem történt-e vagy sem, ezt a magam részéről már nem tartom helyesnek. In­czidentaliter házhatározatokat hozni, s ezekkel ma, a midőn a katonaság nem tetszik a t. pártnak . . . Hentaller Lajos: Soha sem tetszett! (Fel­kiáltások a szélsöbaloldalon: A nemzetnek sem tetszik !) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: ... majd lesz arról is szó, vájjon a nemzetnek tetszik-e vagy sem — holnap pedig, midőn majd a bíróság nem tetszik, a bírói hatáskörbe nyúl­nak bele, holnapután a papság hatáskörébe, a következő nap a közigazgatás hatáskörébe. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) — Kérem, az executiva hatáskörébe belenyúlni, ez oda ve­zetne, a hol volt annak idején a franczia kon­vent. (Mozgás a szélsöbaloldalon. Ugy van! jobbfelöl.) Vájjon ez a nemzet érdekében állana-e vagy sem, ezt nyugodt megbirálá­sukra^ bízom. Én akkor, midőn a ház részéről határozat hozatott, tisztán csak a ház iránti előzékeny­ségből meghajoltam, és nagyon kérem a t. há­zat, méltóztassék az én előzékenységemet csakis annak tekintenti. Beőthy Ákos: Bocsánat, kötelessége! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Krasznay Ferencz: Mi voltunk előzékenyek ós türelmesek! (Mozgás és zaj a szélsöbal­oldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! Méltóztatnak tudni, hogy a katonaság, akár fel van esketve a törvényekre, akár nincs, köteles a tábornoktól kezdve az utolsó közlegényig a törvényeket respektálni. (Helyeslés és tetszés jobbról.) Olay Lajos: A parancsnok parancsára!. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azonban engedelmet kérek, a házhatározatokkal másképen áll a dolog. A becsületügyi eljárásról szóló szabályzat határozottan felségjog. Ugron Gábor: Nem az!

Next

/
Thumbnails
Contents