Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

151. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. 5 ziil többen a politikai és személyes politikai bizalmatlanságnak megokolása szempontjából szükségesnek és jónak láttak velem szemben emelni. Én, a ki két hét óta, mondhatom, tárgyilagos nyugalommal hallgattam ezeket a vádakat, ugy gondolom, nem vagyok szerénytelen, ba — nem személyes, de miniszterelnöki állásomból folyó kötelességből kiindulva — a magam politikai integritása és megbízhatósága érdekében, de azon nagy kérdések érdekében is, a melyekről szó van, és igy az ország érdekében ezen vádakkal kimerítően és egészen részletesen foglalkozom ; (Halljuk! Halljuk! jobbfelölj mert ugy gondolom, nincsen senkinek érdekében, — sem a vádlottnak, sem a vádlóknak, — hogy ezen kérdésekre ne teljes fény árasztassék, és az alapos, teljesen r részletes tisztázás alól elvonassanak. Én ezt tárgyilagosan, minden visszatorlási viszketeg vagy hajlam nélkül akarom megcselekedni, teljesen azon kérdések fontosságához és a háznak általam mindig tisztelt és tárgyilagos felfogásához mérten, a melyet minél magasabb színvonalra emelni mindig törekvésem volt. Mielőtt ezekbe belemennék, ezt megelőzőleg mégis kell pár megjegyzést tennem, a melyekre nézve talán fontos, hogy az én nézeteimet el ne hallgassam. A mi mindenekelőtt azt illeti, hogy én kijelentést tettem a múlt tavaszon, hogy szándékozom ez őszszel a költségvetés tárgyalásának rendszerére nézve azon czélból, hogy a ház tanácskozási idejét ne abszorbeálja a költségvetés, a szólásszabadság teljes tiszteletben tartása mellett javaslatot termi és hogy miért nem tettem, — mellesleg mondva, egy képviselő törvényjavaslatot emiitett, a mit erre nézve soha eszem ágában sem volt benyújtani, — erre nézve azt kell kijelentenem, hogy én erről a szándékról nem tettem le. En igenis imminens szükségnek taitom, hogy a költségvetés érdemleges bírálatának teljes épségben tartásával és a szólásszabadságnak teljes kímélésével odatörekedjünk, hogy a költségvetési viták lehetőleg kevesebb idejét vegyék igénybe a háznak. (Elénk helyeslés jobbról.) Azon nézetben vagyok azonban, hogy ezt a kérdést nagyon óvatosan és igen vigyázva kell megoldani. Nekem megvannak erről a magam nézetei, sőt javaslatai is, de ugy találtam, hogy ezeket a propoziczióházszabályok módosítása nélkül keresztülvinni nem lehet. Időszerűnek és jobbnak találtam tehát bevárni ezen ülésszaknak azt a részét, a mikor a házszabályok e részben való revíziójának ideje bekövetkezik és az foganatba vehető, mert hisz különben sem lehetne a házszabályoknak e tekintetben revideált uj stipuláczióit még ezen ülésszakban életbe léptetni. Abba a kérdésbe, hogy jogosult-e az indemnitás kérdéséből bizalmat vagy bizalmatlanságot faragni, nem megyek bele. Nekem e részben megvannak a nézeteim ; már 1869-ben azt vitattam, hogy nem helyes; vitattam az ellenzék vezérszónokával, Tisza Kálmánnal szemben. Ámde a ház hosszas gyakorlat után más felfogásba ment bele. Végre is, a dolog érdemére ez egészen mindegy; nem vitatom tehát, hogy jogosult-e, vagy nem a költségvetésbe és az indemnitásba bizalmi vagy bizalmatlansági kérdést belevonni, mert hiszen a bizalmi kérdést minden perczben fel lehet vetni az ellenzék részéről. Mondom, nem vitatom e kérdést; de akár igy, akár ugy, én felveszem a keztyüt azon a téren, a melyen az ellenzék a preczedenczíák alapján mozog, hogy igenis, a bizalmatlanság legridegebb, legélesebb kihegyezését az indemnitás tárgyalásába helyezi bele. De azt már hallgatással nem mellőzhetem, a mit Kossuth Ferencz t. barátom mond, hogy t. i. azáltal, hogy mi indemnitásokkal kormányzunk, a mit én is sajnálok és azon is leszek, hogy lehetőleg mellőzzük, de fájdalom, a körülmények nem voltak olyanok, hogy ezt a gyakorlatot ez idő szerint ki lehetett volna küszöbölni, mondom, nem oszthatom azt a nézetet, hogy ezáltal azután az áll elő, hogy mi költségvetés nélkül kormányzunk. Hiszen, t. képviselő ur, az indemnitási törvény is költségvetés; az csak egy részleges költségvetés, de ép olyan költségvetés, mint a rendes költségvetés, azzal a különbséggel, hogy annak alapján a kormánynak az előző évi költségvetés tételeihez kell magát alkalmaznia, mert arra kap felhatalmazást, hogj

r a jövő évnek négy első hónapjában vihesse az államháztartást a múlt évi költségvetés keretében. Tehát költségvetési törvény ez is és hogy ily módon a törvényt sérteuők, vagy törvény nélkül kormányoznánk, azt a magam részéről el nem fogadhatom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hivatkozik az én t. barátom arra, mit mondott e részben Deák Ferencz. Deák Ferencz azt mondta ugyanis egy alkalommal, hogy: »Áz, hogy minden évben megállapítandó a jövő év költségvetése, annyira sarkalatos törvénye az alkotmánynak, hogy parlamentáris kormány az alkotmányos élet e törvényének teljesítése nélkül fenn nem állhat.* Ez igaz, szórói-szóra igy vau. De hisz mi egy parcziális költségvetési törvényt kérünk, azt hoztuk javaslatba, mert költségvetés nélkül kormányozni nem akarunk. Ámde Deák Ferencz nemcsak ezt mondta; ő tovább is ment, a mit t, képviselőtársam nem volt szíves czitálni. Ez tudniillik akkor történt, én jelen voltam, tagja voltam a házunk, azon az 1868-diki országgyűlésen, melynek mandátuma 1868 deczember 6-án lejárt. November 9-én felállt az ellenzék egyik vezére, Ghiczy Kálmán és azt javasolta, hogy bizonyos kérdés miatt — mivel a közös miniszterek magukat birodalmi minisztereknek nevezték — a delegáczió ne menjen bele a költségvt-tés vitatásába és határozatilag akarta utasilani a ház által a delegácziót, hogy ne merészeljen költségvetést tárgyalni, mert tör-