Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-131

iái. országos ülés 1902 október lö-én, szerdán, 63 hogy Bzócsavarintás vagy törvénysértés az, ha én azt mondom, hogy az uj szerződés nem annyi mint meghosszabbítás; már pedig bármely akár jogi, — közjogi vagy magánjogi, — akár pedig közönséges grammatikai nomenklatúra szerint sohasem hallottam, hogy egy szerződésnek — létezőnek — prolongácziója, meghosszabbítása, automatikus meghosszabbítása uj szerződés volna. (Elénk helyeslés jobb felől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De igen! Uj szerződés!) Hát ezt én sohasem hallottam és ezt nekem bebizonyítani senki sem fogja. Különben a t. képviselő urak igen súlyos tévedésben vannak. Először is, kérem, ez a törvény beszél szerződési tárgyalásokról. Most a prolongáczió hogy történt ? (Halljuk.') TJgy történhetik, a mint az ilyetén szerződéseknek az anyagi tartalma előírja; az pedig ugy írja elő, nem ugy, mint a hogy a képviselő urak gondolják, hogy akkor egy szerződés köttetik arra, hogy prolongáltatik, hanem az ugy van megálla-' pitva a szerződésekben, azon szerződésekben, a melyek a mi törvénytárunkban helyet foglalnak, a melyek be vannak czikkelyezve, hogyha egyik fél sem mondja fel 1903. végéig a szerződést, akkor az maga magától meghosszabbodik. (Helyeslés jobbfelöl.) Hát kérem, a mikor törvényeinkben ez világosan benne van, mikor ez a törvénynek világos értelme, közjogilag, magánjogilag és grammatikáikig egyaránt, hogy akkor valaki azt mondhassa, hogyha kölcsönösen fel nem mondatik, — mert a törvény nem mondja, hogy fel kell mondani, hanem azt mondja, hogy fel lehet mondani — hát akkor ennek a szerződésnek az az automatice, önnönmagától való meghosszabbulása egyenlő és egyenértékű egy uj szerződéssel: ezt, már bocsánatot kérek, csak nem fogja nekem bebizonyítani senki sem, akár haragszik, akár nem haragszik az illető. Nem törvénysértés, hanem igenis (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) egy élő törvény értelmének teljes kiforgatása lenne az, ha az önök interpretácziója volna helyes. Nem is kell ezt interpretálni, hanem egyszerűen a törvényt kell felolvasni; a vámtarifának kell előbb megkészülni, mielőtt uj szerződést köthetnénk. Ez áll s ezt senki sem tagadja, de hogy az, ha két fél egymással szemben nem él a világosan körülirt felmondási jogával, és minden tárgyalás nélkül s a nélkül, hogy szóba erednének egymással, még nem is kommunikálják egymással azt, hogy fel nem mondanak, hanem csak egyszerűen fel nem mondtak : hogy ez egy uj szerződés lenne: ez egy olyan hallatlan, olyan kifejezhetetlen mérvű elferdítése lenne a szó józan értelmének, a melyet én egy perczig sem hagyhattam szó nélkül, így áll a kérdés és, gondolom, világos volt a válaszom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. ház! Kötelességem a t. házat arra figyelmeztetni, hogy jelenleg szőnyegen a napirend kérdése van, a melyhez a házszabályok értelmében csak két szónok szólhat, a mely felszólalások után a ház a kérdés felett egyszerű szavazással dönt. Miután a felszólalt képviselő urak közül senki sem kifogásolta a miniszterelnök ur javaslatát, hogy a holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor kezdődő ülésen a zárszámadás-vizsgálóbizottságnak az 1901-ik számadási év IV. negyedében előfordult túlkiadásokról stbről szóló állami számvevőszéki jelentésre vonatkozó jelentése tárgyaltassék, gondolom, hogy ezt határozatképen kimondhatom, (Helyeslés.) s igy a jövő ülés napirendje meg lévén állapítva, áttérhetünk Nessi Pál képviselő urnak az ülés elején a háznak bejelentett interpellácziójára. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Kolozsvárott, a mint tudni méltóztatnak, f. hó 12-én lepleztük le legdicsőbb nemzeti királyunknak a nemzet filléreiből, közadakozásból emelt szobrát. Kolozsvár városa ez alkalomból vendégül hívta meg falai közé az egész nemzetet koronás királyával és a királyi családdal együtt. Az ünnepre meg is jelent az egész nemzet, annak minden mérvadó tényezője; csak egy hiányzott ott, (Halljuk! Halijai:! a szélsöbaloldalon.) a kinek hiánya a legjobban fájt minden magyar embernek: a koronás magyar király. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem kutatom okát annak, hogy miért nem volt ott ; nem kesergek, nem panaszkodom, de a legsúlyosabb kötelességmulasztással vádolom a király tanácsosait, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert én hiszem és vallom, hogy a mi királyunk bölcs és jó király, de pulyák az ő tanácsosai, a kik eltitkolják előtte a nemzetnek sok dolgát (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és nem akarják, vagy nem merik feltárni előtte a nemzet érzelmeit és vágyait. (Ugy van! Nem merik! a szélsöbaloldalon.) Fájó érzés töltötte el kebleinket, tele voltunk keserűséggel, mert ismét elmulasztottunk egy alkalmat, a midőn a nemzet és a király közeledhetik egymáshoz; elmulasztottunk egy alkalmat arra, hogy áthidaljuk azt az ürt, a mely, ugy látszik, a nemzet és a király érzelmei között tátong; elmulasztottunk egy alkalmat arra, hogy azt a dermesztő hidegséget, a melyet minduntalan és lépten-nyomon tapasztalunk, a közeledés és érintkezés által okozott melegséggel felolvaszszuk. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Annál súlyosabb ezen mulasztás, mert hiszen az a kolozsvári ünnep tisztán monarchikus ünnep volt; hiszen egy király emlékét ünnepelni mentünk Kolozsvárra ; egy király szobrát lepleztük le; egy magyar király emlékének áldoztunk ott. Súlyos politikai hiba volt tehát az, hogy nem volt ott a koronás király, a kinek minden magyar nemzeti ügy élére kellene állnia; a kinek minket vezetnie, lelkesítenie kellene, (Elélik helyeslés a szélsöbaloldalon.) a ki-