Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-131

50 Ibi. országos ülés 1902 október 15-én, szerdán. T. képviselőház, még egy másik fontos al­kotmányjogi kérdés is van itt. Engedje meg a t, ház, hogy csak röviden érintsem most ezt a kérdést; (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) lesz még alkalmunk érdemileg is belemenni a kérdés tárgyalásába. A király a quótát a jövő év június 30-áig megállapította ; azt azonban talán a t. miniszterelnök ur is beismeri velem szemben, hogy a quóta egy kissé összefügg a vámközösség kérdésével is. Azért használom ezt a szót, hogy »vámközösség«, mert az ujabbi időben virágnyelven ez pótolja a »vámszövetség« szavát. Mondom, talán egy kissé összefügg a vámközösség kérdésével, és ezen a réven a ki­egyezés kérdésével is, és tekintve, hogy milliók­ról van szó, talán egy kissé összefügg ennek a nemzetnek sorsával is. — T. ház, ha valaki figyelemmel kisérte a nyári tárgyalásokat, a ki­egyezés ügyét, folytonosan azt hallhatta, hogy a kiegyezésről folyik az alku; most a magyar mi­niszterelnök van felül ; most Körber van alul; most »holt pontra« jutottak; akkor azután, mint Petőfinek »Az erdei lak« című versében történik, hogy a méhek beleesnek a vizbe, és hogy a szellő odaBuhintja elébük a levélkét, jő Goluchowski, a császári ház minisztere; Golu­chowski ur a »holt pont« ról a két méhet, vagy mondjuk inkább, darazsat (Derültség a szélso­baloldalon.) elsegiti és újra folynak a tárgyalá­sok ő Felsége elnöklete alatt. — T. ház! A mikor a magyar ember ezeket olvassa, akkor kezébe veszi a törvénykönyvet, a szentesitett tör­vényeket és azt mondja : «Ugyan miféle beszé­dek lehetnek itt kiegyezésről ?» Hiszen a ki­egyezés Magyarország részéről egyoldalulag meg­van; Magyarországnak szentesitett törvénye van; a magyar országgyűlés a magyar kormánynak nem kiegyezésre adott utasítást, hanem arra adott utasí­tást, hogy kísérelje meg a vámszerződés megkötését; de kiegyezési kísérletekre, t. kormány, mi enge­délyt nem adtunk. Kérdem én, hogy a kiegye­zés kérdése, összefüggésben az 1899: XXX. t.­cz.-kel, nincs-e tisztázva? Hiszen az 1899 :XXX. t.-cz világosan megmondotta, hogy ezen alku ideje alatt a lejáró kereskedelmi szerződések tekintetében a tárgyalások megkezdendők, de előbb az autonóm vámtarifát kell megállapítani. Lehet-e azonban autonóm vámtarifáról beszélni, ha nem tudjuk előbb, hogy vámszövetségi ala­pon, vagy önálló vámterületi alapon vagyunk-e? Úgyde a vámtarifa kérdését, 1902. deczember 31-ig tisztázni kell. Avagy nem mond igazat az 1899: XXX, t.-cz.? (Helyeslés a szélsobalolda­lon.) íme itt van a magyar nemzetnek az or­szággyűlése, és a mit meg szabad mondani és szabad tudni a minisztereknek, az államtitká­roknak, mind a két ország osztálytanácsosainak, írnokainak, azt a magyar országgyűlésnek nem szabad tudnia. (TJgy van! TJgy van! a szélso­baloldalon. Egy hang a szélsobaloldalon: Ez a szomorú!) Itt van az idő, a mely folyik, mert október 15-ét irjuk, a melyet elformulázni, el­taktikázni nem lehet, mert az ő egyenes becsü­letességével megy, halad és idehozza ennek az évnek a végét. Es mi itt állunk szégyenszemre és ha a nemzet kérdezi tőlünk, hogy mi lesz a nemzetnek sorsa gazdaságilag, akkor nem tudunk reá felelni. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) A látszat azt mutatja, hogy itt a királyi hata­lom is működik közre és ha mi erről beszélünk, rögtön ránk zúg az elnöki csengetés és figyel­meztet, hogy alkotmányjogilag a király szemé­lyét a vitába vonni nem lehet. (Igaz! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Hát elismerem, hogy alkot­mányjogilag és parlamentáris szempontból áll ez, de vájjon szabad-e a király személyét tényei­ben belevinni a politikába? Széll Kálmán miniszterelnök: Nem, de nin­csen is! Rátkay Lászlő: Vájjon szabad-e a király személyét odaállítani és midőn, mint a legutóbbi események és a Kossuth-ünnepély alkalmával is, várjuk, hogy a királyi kéz felénk nyúlik és a remegő királyi kézben ott lesz a kiengesztelődés cziprus-ága, akkor önök korbácsot tesznek a királyi kézbe, a mely megveri ezen nemzetet esz­ményeiben is, anyagi javaiban is. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen itt van a legutóbbi esemény, a Mátyás király szobor-leleplezése. Hol volt a király ? Beszéljünk őszintén! Mi alkotmányos alapon állunk. Hiszen ha nekünk köztársaság kellene vagy köztársasági pártot akarnánk ala­kítani, a magyar parlament szólásszabadsága nyitva áll minden eszmének, jogunk volna tehát azt mondani, hogy köztársasági párt vagyunk. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) De nem vagyunk, hanem ismételjük folyton és foly­ton, hogy alkotmányos alapon vagyunk és óhaj­tunk lenni, de várva-várjuk, hogy a király meg­értse a nemzetet és együtt mehessünk azon az utón, a melyet ezen ezer éves magyar nemzet­nek története kijelöl. Meg kell szűnni annak, t. ház, hogy a magyar miniszterek itt ebben a parlamentben az országgyűlés előtt keztyüs kézzel letéphessék a mi eszményeinket csak azért, hogy odafenn Bécsben ezáltal erősebbek legyenek és erőt nyerve, ezt ne arra használják fel, hogy ez a nemzet felvirágozhassák, hanem hogy letipor­hassák és megkorbácsolhassák a nemzetet. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Meg kell szűnni annak a helyzetnek, hogy Kossuth Lajos eszménye és a királyság fogalma mindig ellen­tétben legyenek egymással. Hát nem lehet.ezt odafent Bécsben megértetni? lm a példa rá! Két tornya van a Balaton felett merengő Tihanynak, a mint hogy két torony ennél a nem­zetnél a Kossuth eszménye és a királyi hűség t de oltára csak egy van, a templomnak is, a nemzetnek is: a hazaszeretet. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Se az egyiket, se a másikat lerontani a nemzet sérelme nélkül nem lehet. T. ház! Nem veszem hosszasan igénybe a-

Next

/
Thumbnails
Contents