Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-131
48 ÍM. országos ülés 190 Z október 15-én, szerdán. sodik ülésszakára a főrendiház jegyzőjéül megválasztattak : gr. Almássy Imre, gr. Degenfeld Schomburg Pál, gr. Esterházy János, Gáli József, Latinovits János, b. Rudnyánszky József, gr. Széchenyi Bertalan és gr. Vigyázó Ferencz, háznagygyá pedig b. Nyáry Jenő, főrendiházi tagok. Tudomásul szolgál. Bemutatom Sáros vármegye közönségének feliratát a nemzetiségi izgatások meggátlása czéljából az 1868: XLIV. t.-cz. módosítása iránt; Kisküküllő vármegye közönségének feliratát az 1687: V. és az 1715: XLIX. t.-cz. törlése, valamint Kossuth Lajos és az 1848—49-iki honvédek érdemeinek törvénybe iktatása tárgyában ; Liptó vármegye közönségének feliratát, a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződés megváltoztatása iránt; Baranya és Sáros vármegyék közönségeinek feliratait, a megyei tisztviselők lakbérilletményeinek rendezése tárgyában; Szilágy és Liptó vármegyék közönségeinek feliratait, a vasárnapi • munkaszünetnek a hivatalnokokra való kiterjesztése érdekében; Bars vármegye közönségének feliratát, az aranyosmaróthi kir. törvényszéknek Lévára leendő áthelyezése ügyében; Szilágy vármegye közönségének feliratát, Kolozsváron gazdasági főiskola létesítése iránt; a miskolczi népgyűlésnek Bizony Ákos képviselő által beadott kérvényét, az önálló vámterület ügyében; a rév-fülöpi népgyűlésnek Hertelendy Ferencz képviselő, topábbá Székelyhíd, Enying, Bagamár, Hegyköz-Szent-Imre, Er-Eadréd, Bihar-Diószeg és Bonyhád községek képviselőtestületeinek Molnár Ákos képviselő által beadott kérvényeit, az olasz borvám ügyében. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Következik az indítvány- és interpelláczióskönyvek felolvasása. Nyegre László jegyző: Tisztelettel jelentem a háznak, hogy az inditványkönyvben ujabb bejegyzés nincsen. Édenben az interpelláczióskönyvbe be van jegyezve: 1902. október 14, Nessi Pál, a kolozsvári Mátyás király-szobor leleplezése alkalmából tapasztaltak és azzal kapcsolatosan a »Gotterhalte« tárgyában, a miniszterelnökhöz. Elnök: Az interpelláczió az ülés végén, de legkésőbben fél két órakor fog megtétetni. Következik Bátkay László képviselő ur indítványának indokolása, a közösügyi költségekhez való hozzájárulási arányra vonatkozó királyi kézirat tárgyában. Rátkay László : T. képviselőház ! Azt hiszem, nagyon röviden elmondhatom indítványom előzményeit. (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Az országgyűlésnek e hó 9-én tartott ülésében &z elnök bejelentette a miniszterelnök ur azon átiratát, a melyben közli a házzal azt a királyi kéziratot, melyben a magyar király a közös hozzájárulási arány hányadát ez évi Julius elsejétől jövő évi június 30-áig terjedő időre ismét eldöntötte. Az elnöknek ezt a bejelentését a ház egyszerűen tudomásul vette. Ezen tudomásulvétel ellenében adtam én be indítványomat, a melynek czélja az, hogy kérjem a képviselőházat, hogy a miniszterelnöki átiratot és vele egyetemben a királyi kéziratot és a quótadöntést napirendre, tárgyalásra tűzze ki. (Helyeslés a szélsöbalöldalon.) A t. elnök ur azt állította, hogy midőn ő ezt az előterjesztést a házban megtette, akkor az ellen nem szólalt fel senki és az tudomásul vétetett. Én, t. képviselőház, elfogadom, hogy a tények igy voltak. Hiszen ebben a házban, a hol minket az elnöktől egy világ választ el, — nem egészen az érzelmekre értem ezt, csak a távolságra. — megeshetett, hogy ilyen bejelentés hozzászólás nélkül fogadtatott el. Mert ez csodálatos egy ház! Hogyan is nevezzem, mit mondjak róla? Kővé vált hazugságnak mondjam-e, vagy talán márványnyá fagyott nagyúri gőgnek? Kővé vált hazugságnak, a mely óriási tömegben sötétlik az ég felé, de nincsen benne egyetlen porszem, a melyben magyar lélek és érzés lenne! (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Vagy nagyúri gőgnek nevezzem-e, a melyik mintha, azt mondaná, hogy minek fordítsuk a főfigyelmet az ülésteremre, a tárgyalásokra, hogy itt a szó és az eszmék hatalmával tisztázzák a nemzet kérdéseit? Minek az a magyar parlamentnek? A fő az, hogy legyenek folyosók, bársonyos fülkék, diszes miniszteri szobák, a hova az eladó érzés oda viheti magát; (Mozgás jobbfelöl.) mintha azt mondották volna: minek ide a nyilvánosság, minek ide a nép, kérges tenyerével a paraszt, verejtékével a munkás, vagy hevülő szivével az ifjúság? Minek ide? És igazuk volt! Mert minek jönne ebbe a házba az ifjúság az ő hevülő lelkével, a mikor már az első ülésen azt láttuk, hogy ebben a házban keztyüs kezekkel tépik meg a nemzet eszményeit és leszednék Kossuth Lajos halhatatlan alakjáról a pálmát, ha leszedni tudnák: (TJgy van! a szélsöbalöldalon.) mikor tanúi vagyunk, hogy a miniszteri székekről előáll a kormány és azt mondja, hogy ő nem a nemzet kormánya, nem a népé, hanem a király kormánya, a kit nem a nemzet akarata köt és vezet az ő lépteiben, intézkedéseiben, hanem bizonyos bársonyos függönyök mellett elsuttogott valóságos belső titkos tanácsosi eskü! (Mozgás jobbfelöl.) Hát, t. képviselőház, hogy ebben a házban megtörténhetett, hogy az elnök a kijelentést megtette és a ház a kéziratot tudomásul vette, azt elismerem. Azonban, ha igy történt is, t, ház, hibázott az elnök ur, hibázott a t. miniszterelnök ur is. Az elnök ur hibázott bejelentésében, mert igaz, hogy a házszabályok 197. §-a azt mondja (olvassa): »A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök a beérkezett előterjesztéseket és hivatalos beadványokat, tartalmuk
