Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-150

466 löO. országos ülés 1902 november 18-án, kedden. Kossuth Ferencz: Pusztul a székely! Molnár Ákos : Mit jelent e sok kongresszus, e sok népgyűlés, t. miniszterelnök ur? Azt jelenti, hogy Magyarország közbizalma szerint a mindennapi élet liarczaiban már kisiklott a kormány kezéből a vezetés szerepe, a magyar közvélemény nem bizik már a kormány helyes vezetésében, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Önként tart tehát népgyüíéseket az ország minden részében, a kongresszusokon határozatokat statuál, a melyektől várja bajainak orvoslását, bár maga is meg van arról győződve, hogy azon határozatok legtöbbjei keresztülvihetetlenek. Egy ezen határozatokból pedig nyilvánvaló, és ez az, hogy Magyarország társadalmának minden rétege elégedetlen. Nem a véletlen művo az, hogy ezen kongresszusok épen az országgyűlés nyári szünete alatt, épen akkor tartattak meg, a mikor a miniszterelnök ur és a kormány a közgazdasági kérdéseinket legmélyebben érintő kiegyezési tárgyalásokat folytatta az osztrákokkal. Már most azt kérdezem a t. miniszterelnök úrtól, hogy nem látja-e, mennyire hasonlítanak ezek a tünetek, ezen kongresszusok a nagy franczia forradalom előtti községi és kerületi népgyü lésekhez? És ha az általános elégedetlenség Franeziaországban elsöpörte azt a csakis állami omnipotencziát szem előtt tartó kormányzati rendszert, nem gondolja-e a t. miniszterelnök ur, hogy az az elégedetlen magyar közszellem is el fogja söpörni — habár a 20-ik században enyhébb formában is söpri el — azt a kormányzati rendszert, a mely előtt csak a saját énje az üdvözitő axióma, a nép maga pedig csak mint adótárgy jön tekintetbe. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ebben a formában is elsöpri!) Veszélyes ez a hasonlatosság, mert én igazat, adok Carlyle azon nagy mondásának, hogy a történeti események az állam életében megismétlik magukat. Már pedig az egész országban oly nagy az eladósodás és az abból folyó szegénység, hogy én csak bámulom a pénzügyminiszter urnak azt a nagy nyugalmát, a melylyel az ország pénzügyeit intézi. Nem akarok igazságtalan lenni •és azt állítani, hogy mindezekért a bajokért a jelenlegi kormány felelős. Nem, sokkal régibb e lassan emésztő betegség kiindulási pontja. A mely nemzet többet költ, mint a mennyit ereje elbir, a mely nemzet gazdasági helyzete évről-évre hanyatlik egy szövetséges állam kapzsi és telhetetlen eljárása folytán, annyira, hogy ma már a komoly közgazdasági fellendülésnek lehetősége is alig várható, ott már csak évek, esetleg egy évtized kérdése, mikor áll be a közgazdasági katasztrófa, (Igaz! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) E bajokért való felelősségtől már nem menthetem fel a t. kormányt és a miniszterelnök urat, mert minden bajnak egyedüli kútforrása és kiindulási pontja Ausztriával való szerencsétlen közösügyi viszonyunk és az ebből folyó gazdasági kiegyezés. Ez a kiegyezés egy örökös harcz Ausztriával, mely nem a vérét, hanem' a pénzét kívánja a magyar népnek, és ebben a háborúban elvesztette a t. miniszterelnök ur a csatát. Széll Kálmán miniszterelnök: Miért? Molnár Ákos: Megmondom, hogy miért, de tudja azt a miniszterelnök ur is, azért tehát, mert Körber osztrák miniszterelnök azért búzza és halasztja a kiegyezést ... Széll Kálmán miniszterelnök: Ő sürgette legjobban! Molnár Ákos: Csak ugy látszik, de tényleg Ausztriában még az alkotmányválsággal kapcsolatban felmerült hirek is csak azért szállingóznak, hogy e réven is huzzák-halaszszák a kiegyezést. Csak azért húzza Körber miniszterelnök, mert tudja, hogy közgazdasági téren a hosszabb időre biztosított vagy állandó rosszabb állapot is nagyobb előny, mint a bizonytalan helyzet. Már pedig ez a bizonytalan helyzet, melyben mi vagyunk, évek óta teljesen tönkretette közgazdasági életünket és üzleti életünket. Ha ennek vége nem szakad, bizony-bizony még az önálló vámterület felállítása is nagyobb bajokkal járna, mint azelőtt járt volna, mert ma már minden embernek, pártkülönbség nélkül, tisztában kell lenni, és én hiszem, hogy meg is van arról ma már mindenki győződve, csak nem meri nyilvánítani, hogy ezekből a bajokból való egyedüli kivezető ut az önálló vámterület lehet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Barabás Béla: Ott kell hagyni a vén aszszonyt, Ausztriát! Molnár Ákos: De azok előtt is, a kik az önálló vámterület felállítása előtt akadályokat láttak és krízisektől tartottak, tisztán áll ma már az, hogy rosszabb állapot van most, hogy az a krizis, melytől akkor tartottak, megvan, az rosszabb nem lehet és hogy egyedüli kivezető ut ebből az önálló vámterület. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Természetes, hogy ezeket a segítő és óvóintézkedéseket, mint az önálló bank felállítását, a külföiddel való hitelünk megállapítását már rég meg kellett volna tenni a t. kormánynak, és akkor azok az esetleges krízisek, melyek az önálló vámterület felállításával járhattak volna, ma már megszűnvén, derűs eget láthatnánk magunk előtt, mely felé bátran vihetnők gazdasági életünket, uj erővel. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nagy hibája a mi kormányunknak az, hogy nem tette meg ezeket a segítő- és óvintézkedéseket, és hogy Körber osztrák miniszterelnökkel együtt húzza a döntés pillanatát ép ugy, mint az a halálraítélt, ki a végitéletnek egy-két óráig való elhalasztásában életének megmentését látja. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök ur hiába odázza el a döntés pillanatát, annak egyszer csak be kell következnie. Erek múlva is csak az az alternatíva fog előállani, mint évekkel azelőtt állott: vagy be kell adnia lemondását, vagy pedig engednie kell, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert i Körber és az osztrák hatalmasságok engedni