Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-150

150. országos ülés 1902 november 18-án, kedden. 463 megtörtént, most pedig nincs más hátra, mint türelmesen várni a fejleményeket, bizva a magyar kormányelnök pártatlanságában és a magyar pártok igazságszeretetében. T. ház! Ez a néma csendre vonatkozó vád, a melyet itt felhoztak, sokkal súlyosabban és nagyobb mérvben hozatik fel ellenünk Zágrábban, még pedig nemcsak ebben a kérdésben, a melyet most érintettem, hanem más kérdésben is. Ezeket elhallgatni nem volna hazafias és czélravezető, de a horvát képviselők ezeket nem is hallgatják el; azt a mérvadó körök jól tudják. De csak azért, mert itt szólásszabadság van, ezeket felhozni nem hasznos. A szólásszabadságnak is vannak morális határai és ezek a morális határok : hallgatni, a hol azt a czélnak veszélyeztetése magával hozza. Barta Ödön: Az lehet politikai észszerüség, de nem morális határ! Tomasics Miklós: Igenis morális határ, mert lelkiismeretes határ, hazafias határ. Ezeket felhozni azért, mert szabad felhozni, ha az államnak és a közérdeknek árt is, annak van igenis morális határa, a mely kell, hogy minden hazafinak lelkiismeretébe be legyen vésve és irva. (Helyeslés.) T. ház! Vannak Horvátországban más panaszok is, melyeket felhoztunk és felhozok most is. (Halljuk! Halljuk!) Pl. a horvát hivatalos nyelvnek háttérbe szorítása Horvátországban a közös állami hatóságok által sok helyütt, továbbá Horvátország anyagi viszonyainak figyelmen kivül hagyása. (Halljak! Halljuk!) A befektetési kölcsönöknél Horvátország a legkisebb részben vétetik figyelembe, vagy egyáltalában ignoráltatik. Ezeket is felhoztuk, a mérvadó körök tehát ezeket is tudják. Hanem most jön az a pont, a melylyel egy kissé bővebben akarok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Miért? Mert itt rejlik épen annak a vádnak a jogosultsága, a melyet a t. ellenzék felhoz és mert alkotmányszerüleg a közös ügyekre nézve is kell követelni, hogy a horvátok részéről is meg legyenek vitatva. (Helyeslés.) Ezeket is fel kell hozni, hogyha aprólékos dolgok is, mert másképen ezen ügyeknek Horvátországban nincsen alkotmány szerű megvitatása, de az a megvitatás a horvát képviselők részéről, tekintettel a horvát képviselőknek, mintegy corpusnak a szervezetére, a jelenlegi viszonyok között lehetetlenné válik. Az itteni képviselők egytől-egyig annak a pártnak a tagjai, a mely a kormányt támogatja odalent. Miután pedig az országos kormány a magyar közös kormánynak csak kiegészítő része lehet: lehetetlen tőlünk követelni, hogy mi a kormányt támogató és a kormányt táraadó párt is legyünk egyszerre. Ezért volna szükséges, hogy a horvátok ellenzéki képviselőket is küldjenek ide, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy az ellenzék részéről is vita tárgyává tétessenek azok a kérdések, a melyek itt felhozatnak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát csak tessék ilyeneket megválasztani !) Majd megmondom annak is az okát, hogy ez miért nem lehetséges, csak egy kis türelmet kérek. (Halljuk.! Halljuk!) Szükséges volna — mondom — ezeket ide küldeni, hogy az ő felfogásuk, ha nem is igaz, szintén vita tárgyává tétessék, a mi a szó és a nézetváltás következtében csak jó hatással lehetne az ügyre. (Igaz! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) Hanem ez két okból nem történhetik. Egyrészt azért, mert eddigelé a szenvedély még mindig oly nagy. hogy higgadt beszéd itt e házban az ő részükről nem volt várható. Krasznay Ferencz: Majd lehűtjük őket! Tomasics Miklós: A másik ok pedig a fizikai lehetetlenség, mert a horvát ellenzék eddigelé itten részt venni nem akart. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez már más!) Rákosi Viktor: Erről mi nem tehetünk! Tomasics Miklós: Az utóbbi időben azonban e tekintetben fordulat állott be. Két ellenzéki tag ugyanis elfogadta a horvát regnikoláris bizottságba való beválasztását és ha logikailag fognak eljárni, ugy fennáll az a remény, hogy a kínálkozó alkalommal el fogják fogadni a közös országgyűlésbe való beválasztást is. Ez pedig bizonyítja, hogy Horvátország egész politikájára nézve többé nem Bécs a mérvadó, hanem hogy az egész politika tüzpontja Budapest. (Általános, élénk helyeslés.) Ezzel lehet csak megmagyarázni azt, hogy a választást elfogadták. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebből tehát épen az ellenkezője világlik ki annak, a mit az igen t. függetlenségi párt egyik képviselője felhozott, mert Horvátországban politikailag nem rosszabbodnak a viszonyok, hanem ellenkezőleg, javulnak. (Altalános helyeslés.) És hogy ez a mai viszonyok között megtörténhetett, hogy ez a javulás mutatkozik, az csak annak az államférfiunak köszönhető, a kinek más eszköze ott lent az országban nincsen, mint a hazafias kitartás és a becsületes kormányzati adminisztráczió. Azt az államférfiul tehát, a ki magyar ember létére a közös kormány részéről igen kevés, vagy semminemű támogatással kormányoz odalent, ha ilyen sikereket tudott elérni, a horvát nemzet iránti viszonya miatt magyar hazafiságában csúffá tenni nem szabad. (Helyeslés a középen.) Itt az állami érdek a döntő és pártpolitikai szempontból, csupán azért, hogy a kormányelnöknek nehézségeket csináljunk, azt az államférfiut csúffá tenni, sárba vonni nem szabad. (Helyeslés jobbfelöl.) Barta Ödön: Mit leczkéztet bennünket? Nekünk ad leckéket a

; hazafiságból ? Tomasics Miklós: Éa is épen olyan polgára vagyok ennek a hazának, mint a minő a képviselő ur és ha van itt szólásszabadság, akkor nekem is szabad itt beszélnem, épen ugy, mint