Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-150
150. országos ülés 1902 tálával idéztetnek elő, és ha most mindjárt nem is orvosolhatja, de legalább az 1903. évben, tehát már a jövő évben lejárandó borvámszerződést többé ne kösse meg, sőt ugy intézkedjék, hogy országunkba semmiféle külföldi bor beszállítható ne legyen. Ha pedig a kormány a borvámszerződést a nemzet óhaja ellenében is végleg beszüntetni nem akarná: akkor a szerződés megkötésekor, az uj szerződésben emelje fel a vámot 6 koronáról legalább is 40 koronára, igy legalább nem sok embernek lesz kedve olasz bort hozatni az országba s ezáltal el lesz érve az a ezél, hogy a magyar bortermelők az ő boraikat tisztességes árban tudják értékesiteni, nagyobb kedvet kapnak a szőlőplán tálashoz s újra elkövetkezik az a boldog kor, hogy gazdagnak és szegénynek ismét meglesz a mindennapi kenyere és a munkásosztálynak nem kell annyit fázni, éhezni és nyomorogni. Jól tudom azt, hogy a miniszteri bársonyszékből nem ismerheti fel senki a nép baját, de én, a ki a nép között élek, a ki a néppel együtt tűrök, együtt szenvedek, a ki a néppel együtt sirok, vagy ha van valami kis örülni valója, a mi ugyan ritkán van, vele együtt örvendek : én ismerem a jó magyar népnek bajait és nyomorúságait, miért is nagyon kérem kormányunknak tisztelt tagjait, hogy a legközelebbi lehető alkalommal az olasz borvámot 40 koronára emeljék, vagy a mi legjobb lesz, szerződést erre nézve egyáltalában ne is kössenek. Nincs nekünk semmi szükségünk idegen borokra, termel a szorgalmas magyar nép annyi bort minden évben, a mennyi az egész ország lakosságának elég leend. Itt kell megemlitenem azt is, hogy a kormány kimondhatatlan terhet rótt az ország lakosságára a fogyasztási adóval is. A fogyasztási adó megállapítása, illetve behozatala előtt bizonyosan nem gondolt a kormány arra, hogy mily óriási összegbe kerül a mai időben a szőlők fentartása s még e mellett, hogy fogyasztási adót is fizessen a termelő, ezt méltányos dolognak nem tarthatom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bebizonyítom azonnal, hogy a fogyasztási adó terhe egyik legnagyobb igazságtalanság a népek vállain. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Vegyük pl., hogy N. N. honpolgárnak van egy hold szőleje, 1200 négyszögölével számítva. Mondjuk, hogy ez a szőlő az ültetés idejétől 10 évig eltart, feltéve, hogy ' szakszerű munkát és orvoslást ad neki. Mibe kerül ezen 1200 négyszögöl szőlőnek fentartása 10 év alatt? Ez a következőkbe kerül: (Halljuk! Halljuk !) 1200 öl forgatása per 8 fillér 96 korona, 6000 vesszőnek ára, ezre per 8 kor. 48 korona, elültetés 40 korona, tíz évi összes munka per 80 kor. 800 kor., tíz évi szénkéneg per 30 kor. 300 kor,, tiz évi permetező-anyag per 6 kor. 60 kor., permetező-gép 40 kor., szénkénegezőgép 52 kor., háromszori trágyázás munkával és kihordással együtt 500 kor., 6000 karó per 36 KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VIII. KÖTET. november 18-án, kedden. 457 kor. 216 kor., lisztharmat elleni por 7 évre 40 bor,, ehhez a szükséges gép 26 kor., szüretelési költség 160 kor. Lesz tehát 10 évi összes költség 1200 négyszögöles 1 hold szőlőre 2378 korona, mely összeget ha 10-zel elosztunk, kitűnik, hogy az egy hold szőlőre átlag minden évben 237 koronát kell költeni. Igaz. hogy a rendes időben bejelentett szőlő az 1891. évi I. törvényczikk 1. §-a értelmében 10 évig adómentes, de ezt nagyon csekély, vagy semmi kedvezménynek nem tekinthetjük, mert ez 10 év alatt csak 48 koronára rúgna, a mi a tiz évi 2378 kor. kiadás mellett csak egy csej>p viz az óriási tengerben. Rémséges sok tehát a népnek szőlőre való kiadása. S ez az általam felsorolt sok költség csakis olyan helyeken elegendő a szőlő fentartására, hol a talaj jó porhanyó föld. Vannak azonban az országnak olyan részei is, hol erős kőbányák találhatók a földben, ott már egj-egy quadrát öl forgatása nem 8 fillérbe, hanem 54—60 fillérbe kerül s olyan helyeken még sokkal több kiadást igényel a szőlő az általam felsorolt nagy összegnél. Ha ehhez hozzáveszszük a gyakorta előforduló mostoha időjárást, ha hozzáveszszük a lehető fagyokat, melyek ebben az évben is egy hideg szeptemberi éjszakán tönkre tették az országnak legalább is 1 /s részében a bortermelő gazdáknak minden reményét, ha hozzáveszszük. hogy ^ok helyen a minden tekintetben jó munka megadása mellett is a szőlőnek különféle betegségei nyíltan felléptek és a termést teljesen megsemmisítették: minden jóérzésű ember gondolkodása oda irányul, hogy a bortermelőket terhelő fogyasztási adó, mint hajdanában Karthágó, eltöröltessék a föld szinéró'l és mi a fogyasztási adó romjain nem fogunk sirni, mint Márius Karthágó romjain, hanem inkább öröméneket s a magyar kormánynak dicshimnuszokat zengedezünk. Teljesen leigázó nyűg a rettenetes sok földadó, a másodosztályú kereseti adó és az Isten tudja, még hányféle adó a népek vállain, minek szaporítjuk tehát a terheket a fogyasztási adóval is? Elég a mi népünknek a többi adóját is fizetni, sőt nagyon nehéz, mert nincs miből. Volt ugyan az idén meglehetős termés az országban, van szép piros és súlyos búzánk, de mit tegyen a nép, ha nem tudja illendő áron eladni? Az elmúlt években csak 5—6 mázsa termett holdankint. de legalább 16—17 koronáért tudtuk értékesiteni; most 8—10 mázsa a termés és az ára 11 —12 korona. Hiába volt hát a hires jó termés ha a magyar népnek boldogulása nem mehet előre. A gazdaközönség nem költhet, nem vásárolhat, p>edíg az iparosnak is csak ugy van haszna a jó termésből, ha annak nemcsak mennyisége, hanem az ára is kielégítő. A gazdaközönség szívesen várna gabonájának eladásával, míg megfelelő árt kajmatna érte, de nem várhat,, mert a kormány az adóvégrehajtókkal kényszeríti a termelőt az eladásra, s bármiféle ala58
