Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-130

130. országos ülés 1902 október 10-én, pénteken. 39 Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; kivan a t, ház tagjai közül még valaki felszólalni? Apponyi Albert gr. képviselő ur kivan szólani. Gr. Apponyi Albert: T. ház! A t. képviselőház nagyon természetesnek fogja találni, hogy elhagytam az elnöki széket akkor, mikor a ház az én ténykedésemnek bírálásával foglalkozik, s nagyon természetesnek fogja találni azt is, hogy én az én ténykedéseimről folyó ezen vitába érvelésekkel és a tárgy érdemére kiterjeszkedve, erről a helyről nem folyhatok be. Hanem valamit megjegyezni mégis szükségesnek tartok; állásomnak tartozó kötelességet teljesítek, midőn ezt a néhány rövid megjegyzést teszem. (Halljuk! Ralijuk!) A t, ház egyik oldaláról szívesek voltak határozati javaslatot beadni, mely az én eljárásomnak jóváhagyását foglalja magában. Nekem ahhoz, hogy a ház ezt a jóváhagyást milyen alakban fejezi ki, természetesen semmi hozzászólásom nincs. A mit én kértem a háztól, az csupán az, hogy azt az eljárásomat, a melylyel én saját felelősségemre a nemzeti kegyelet egy ünnepélyénél, a mennyire tehettem, magát a képviselőházat vittem ahhoz az ünnephez, (Elénk éljenzés és taps a szélsöbalóldalon.) valamely alakban jóváhagyja. Ha a ház eljárásomtól a jóváhagyást megtagadná, — a minthogy a háznak ehhez joga volna — abból én természetesen levonnám a konzekvencziát. De, t. képviselőház, én azt hiszem, ugy állásom komolyságának, mint talán saját szerény politikai egyéniségemnek tartozom azzal is, hogy annak a határozatnak, a melyet a ház hozni fog, értelme világos és minden homályt kizáró legyen, (Tetszés a jobboldalon.) mert ha a jóváhagyó határozat itt olyan értelemben hozatnék, mely az én meggyőződésemnek és az én lelkületemnek meg nem felel, ugy ennek a, habár formailag jóváhagyó határozatnak, reám nézve, az én állásomra nézve, ugyanazon politikai következményei volnának, a melyekkel & jóváhagyásnak megtagadása bírt volna. És ezért, t. képviselőház, tisztázni kívánom az én helyzetemet a beadott határozati javaslattal szemben. (Halljuk! Halljuk!) A vita folyamán a felszólalók mindnyájan, a miniszterelnököt kivéve, az én eljárásom jóváhagyását tartalmazó indítványukat összekapcsolták — nem indítványukban, hanem felszólalásukban — a kormányelnök eljárásának megtámadásával. (Zaj a szélsöbalóldalon.) Krasznay Ferencz: Az két dolog! (Zaj a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: Mondom: indítvány alakjában nem kapcsolták össze a miniszterelnök eljárásának rosszalásával, de beszédeiknek tartalma kizárólag ezzel foglalkozott. (Ugy van! a jobboldalon.) Én nem imputálom a t. képviselő uraknak azt a szándékot, de kifelé a hatás, a benyomás az egész közönségre az lehet és kell, hogy az legyen, hogy ennek az indítványnak elfogadása egyszersmind magában tartalmazná a miniszterelnök ur eljárásának rosszalását. Ez az a félreértés, az urak szándéka ellenére előálló félreértés, a melyet tisztázni, mielőtt a ház határozna, ugy állásom, mint saját egyéniségem iránti kötelességemnek tartom. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Kötelességemnek tartom állásom iránt, mert egészen más a ház elnökének és egészen más a korona első tanácsosának közjogi állása, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) ós ezen megkülönböztetésnek fentartása a parlament és különösen ezen népképviseleti kamara függetlenségének egyik biztositéka; tehát az állásomból folyó kötelesség tiltja, hogy ennek a különbségnek elhomályositását megengedjem, (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) — bár ismétlem — a képviselő urak szándékán ós akaratán kivül állana elő. A második pedig, a mivel önmagamnak tartozom, az az, hogy semmi kétértelműséget arra az álláspontra, arra a meggyőződésre nézve ne engedjek, melyet most már nem mint elnök, hanem mint politikus és mint ennek a háznak egyik tagja elfoglalok és vallok. És ennek folytán egész röviden kijelentem, hogy én mint politikus, mint a képviselőháznak tagja, a miniszterelnök urnak eljárásával nemcsak ellentétbe nem helyezkedem, hanem azzal teljes politikai szolidaritást vállalok. (Hosszantartó, élénk éljenzés és helyeslés a jobb.Maion.) Ezekkel a kijelentésekkel tartoztam ugy az állásomra való tekintetnek, mint saját egyéni egyenességemnek. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Ezeknek meghallgatása után kérem a t. házat, méltóztassék határozni. (Hosszantartó, zajos tetszés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Kíván valaki, t. ház, még a kérdés hez hozzászólani ? (Nem!) Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Mindenekelőtt felteszem a kérdést olyképen, hogy utólagosan jóváhagyja-e a ház gróf Apponyi Albert házelnöknek a Kossuth-mauzóleum alapkőletétele alkalmából követett eljárását, igen vagy nem ? (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Jóváhagyjuk, de minden magyarázat nélkül! Folytonos zaj a szélsöbalóldalon.) Ne méltóztassanak az elnököt a kérdés feltevésében zavarni; folytatólag pedig kérem a t. képviselőházat, móltóztíissék határozatot hozni a felett is, elfogadja-e Barta Ödön képviselő urnak abbeli indítványát, hogy »a képviselőház az elnöki jelentést egyértelmű helyesléssel tudomásul veszi, egyszersmind gróf Apponyi Albertnek, mint a ház elnökének a nemzet közérzületével mindenben megegyező eljárásáért elismerését és köszönetét nyilvánítja. Igen, vagy nem? (Élénk helyeslés.) E szerint a