Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-149

Ík9. országos ülés 1902 vovember 17-én, hétfőn. 44Ü Széll Kálmán miniszterelnök: Ugyan miért törvénytelen? Benedek János: Ennek a szabályrendeletnek 1. §-a következőleg hangzik: a kinek nemessé­gét, előnevét, czimerét ő császári és apostoli kir. Felsége vagy a belügyminiszter mint legfőbb nemesi hatóság (Mozgás a szélsöbaloldalon.) elis­meri, erről az elismerésről bizonyságlevelet kér­het, a melyhez, a mennyiben a bizonyságlevél­ben czimer is festendő, a czimernek szines képe és rajza is melléklendő két példányban. Látjuk, hogy a nemesi levelek dolgában a miniszterelnök ur oly messzemenő intézkedést tett, a mely elődjei egyikének sem jutott eszébe. Széll Kálmán miniszterelnök: Soha sem volt oly kevés a nemesség adományozása, mint most! Benedek János: Azt a hiúságot, a pávatol­lakkal való ékeskedést iegyezgeti, azt a felfogást, a mely szerint a nemesek igyekeznek magukat megkülönböztetni a nem nemesektől, a minek tulajdonképen semmi értelme sincs. Vázsonyi Vilmos: Milyen jó, hogy te mon­dod ezt és nem én! (Derültség.) Benedek János: Mert nem követünk el hűt­lenséget őseink iránt, ha az irántuk való kegye­letet és szeretetet saját családi tűzhelyünk kere­tén belül tartjuk meg, otthon tiszteljük emlé­keinket, de érdemeket, előnyöket, kiváltságokat faragni belőlük a társadalomban nem akarunk. Mondom, ezt a hiúságot, a mely ebben az idő­pontban, a melyben élünk, jobban csillan föl, mint valaha, ilyen intézmény nyel igyekszik íme biztosítani és igy Iegyezgeti a t. belügyminiszter ur a szabadelvű kormány nevében. Sőt túllépi ez a rendelet a törvényt is, mert nincsen jogában a miniszterelnök urnak magát önkényüleg nemesi hatóságnak megtenni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hatóságo­kat a belügyminiszter nem statuálhat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hatóságokai léte­síthet az országgyűlés törvényczikkelylyel, de a belügyminiszter urnak mint ilyennek nem volt rá joga, nem volt rá mandátuma, hogy magát legfőbb nemesi hatóságnak megtegye. En ennél­fogva a belügyminisztérium mint legfőbb ható­ság által kiadott nemesi bizonyságleveleket egy­szerűen értéktelen skartékáknak mondom. Mert nem gyökerezik törvényben a belügyminiszté­riumnak nemesi hatósággá való emelése, ez csak annak a retrográd irányzatnak a szüleménye, melyet a miniszterelnök ur legyezget, azonban ez nem folyománya sem a magyar törvényeknek, sem a liberalizmusnak. (Elénk helyeslés a szélsö­baloldalon. • Még ráadásul a 2. § ban meghatározza a kiállítási módját is ezeknek a leveleknek és azt mondja, hogy ez kétféleképen történik: a szerint, a mint vagy ő császári és királyi apostoli Felsége határoz legkegyelmesebben valamit, vagy pedig közvetlenül a belügyminiszter állítja ki a nemesi bizony ságlevelet és pedig akképen, hogy: én Széll Kálmán m. kir. belügyminiszter a liberális, a KÉPVH. WAPLÓ. 1901 1906. VIII. KÖTET. szabadelvű m. kir. kormány nevében ezennel ki­állítom, nem ugyan a kutyabőrt. hanem a j>er­gament az igen tisztelt hiuskodni kivanó út­részére. . . . Vázsonyi Vilmos: Erre tessék felelni! Ez a nagy szabadelvüség! Benedek János: És még ráadásul aztán a 3. §. valóságosan nevetségessé teszi ezt a szabály­rendeletet, midőn meghatározza, hogy ennek két­féle külalakja van : az egyszerűbb, erős papíron ; (Derültség./ a minőség nincs meghatározva, de szép rondirással, ára 20 korona. Igaz, hogy ezt a miniszterelnök ur maga sem ajánlja, hanem annál inkább ajánlja a másikat. A másik az, a mit maga részéről legjobban ajánl a miniszter­elnök ur, mert ez finomabb portéka, díszesebb pergamen inicziálékkal. megfelelő kódexirással, ára 80 korona, de csak czimer nélkül, annak kifestésé külön 20.korona és ezenkívül szenzál­dij az országos levéltár részére 6 korona. (Fel­kiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon : Nevetsé­ges!) Csak ilyen olcsón kapható a szabadelvű kormányzatnak a jelenlegi idejében Magyar­országon a bizonyságlevél arra nézve, ha valaki embertársától, honfitársától, polgártársától meg akarja magát különböztetni és azzal akar kér­kedni, hogy: nézd, különb vagyok, mint te. És történik ez a belügyminiszter urnak, mint leg­főbb nemesi hatóságnak, egy nem a törvény ál­tal alkotott, tehát törvénytelen intézménynek, törvénytelen hatóságnak hozzájárulásával. (Ugy van! Ugy van! Élénk éljenzés és helyeslés a hal- és a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző: Hát a báróság mennyibe kerül? Benedek János: Épen jó, hogy felemlíti Pichler Győző t. képviselőtársam a báróságot. (Zaj.) Epén a báróságról jut eszembe, hogy vájjon a szabadelvüség ügye méltó képviselőjének tarthatjuk-e a kormányt. (Halljuk! Halljuk!) a melynek tagjai maguk is keresték az efajta kitüntetéseket. A midőn a polgári munka dia­dalmi ünnepét ülte Magyarországon és az ezred­éves ünnepélyen Magyarországnak jelenlegi pol­gári alkotásait mutattuk be, hogy mily becses a munkás kéz, hogy mit képes alkotni az erő és az ész együttesen, annak a polgári munkának az irányi tója, annak a kiállításnak rendezője, a szabadelvű kormánynak a tagja, báróságot kért és kapott, hogy ez által különböztesse meg magát mitőlünk, közönséges, apró-cseprő emberektől, hogy ez által legyen herczeg Windischgrätznek hive, a ki azt vallotta, hogy csak a bárónál kezdődik az ember. (Elénk tetszés a szélsöbal­oldalon.) He látjuk, t. ház, a czimek, rangok terje­désében azt a csodálatos retrogád irányzatot, a mely a magyar társadalmat minden egyébbé teszi, csak egységessé nem. (Halljak! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Magyarországon vagy kegyel­mes, vagy méltóságos, vagy nagyságos az ember; az ördög sem tud köztük eligazodni. Én azt 57

Next

/
Thumbnails
Contents