Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-149
U9. országos ütés 1902 nem. Hogy a liberális vagy nemzeti törekvésekkel megegyezik-e az, hogy Magyarország továbbra is az osztrák járszalagon maradjon, hogy Magyarország továbbra is annak a kizsákmányolási politikának adassék áldozatul, melyben eddig sínylődött, hogy Magyarország továbbra is az osztrák érdekeknek provincziája legyen, szóval, hogy továbbra is ez az áldatlan állapot maradjon fenn, akkor, mikor erre vonatkozólag már törvény is alkottatott, a mely biztosítékot és reményt nyújtott nekünk arra, hogy később meg fog valósittatni ez az igazi nemzeti törekvés: hogy ezt liberálisnak tartsuk-e vagy nem, azt hiszem, egészen nyugodtan bizhatom az elfogulatlan itélő bírálatára. Ha ez liberalizmus, akkor én, a ki eddigelé a szabadelvüség, a liberalizmus legkisebb, de egyszersmind mint legelszántabb közkatonájának tartottam magamat, többé szabadelvű nem vagyok. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezekben kívántam röviden végezni az előttem szólott t. képviselő urak felszólalásával. S ezek után rátérek arra, hogy megokoljam, hogy az igen t. kormányelnök ur által előterjesztett indemnity-törvényjavaslatot én sem fogadom el. (Halljuk! Halljuk!) Az én előttem szólott t, barátaim kifejtették bőségesen azokat a bizalmatlansági okokat, melyek miatt ezen törvényjavaslatot elutasítani kívánták. Ezekhez én a magam részéről is teljes mértékben csatlakozom. Különösen csatlakozom most, midőn a politikai helyzet ez alatt a rövid két hét alatt is, a mikor az indemnity-vitát megkezdtük, ugyancsak átalakult, súlyosan változott. Mikor az indemnityvitába belekezdtünk. még nem volt beterjesztve az ujonczlétszám felemeléséről szóló törvényjavaslat, még nem volt beterjesztve a czivillista felemeléséről szóló törvényjavaslat. Széll Kálmán miniszterelnök: Mindkettő tudva volt! Benedek János: És épen ezért meg kellett, hogy változzék ennek a pártnak a hangulata és magatartása is a t. kormány irányában. Az a körülmény, hogy a nemzetre ily súlyos terheket rovó törvényjavaslatokat terjesztenek a ház elé, szinte kötelességévé teszi e pártnak, hogy az indemnity-vitát, daczára annak, hogy ezáltal a háznak munkaidejét veszi igénybe, igenis nyújtsa tovább, és pedig nemcsak azért, hogy az idő teljék, hanem hogy ezen nemzetellenes^ merényleteket kellő megrovásban részesítse. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A függetlenségi és 48-as párt vitájában kidomborodtak mindazok az ellenvetések, melyek s3z alkalommal leginkább hozhatók fel a t. kormányelnök ur politikájának bírálatánál. (Halljuk !) Az én igen t. pártvezérem, Kossuth Ferencz, felhozta a közjogi és közgazdasági okokat. Komjáthy Béla igen t. barátom felhozta különösen a kormánynak a nemzetiségekkel szemben tanúsított magatartását, és e tekintetben Veres József előttem szóló t. barátom is hivatkozott november 17-én, hétfőn. 443 mindazokra az okokra, a melyek arra a meggyőződésre juttattak bennünket, hogy a nemzetiségi kérdésben még sokkal rosszabbul állunk, mint állottunk valaha, (Igaz! Ugy vau! a szélsöbaloldalon.) hogy daczára a kormányelnök ur egyeztető, koncziliáns modorának, melyet Nagy Ferencz képviselő ur oly szépen kiemelt, daczára a szirén-lmngoknak, melyeket mi ismerünk, a nemzetiségek egyáltalában nem igyekeztek simulni, sőt a nemzetiségi törekvések lángjai magasabban soha sem lobogtak, mint épen jelenleg. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek megfékezésére, megszorítására az igen t. miniszterelnök urnak nincs kellő ereje és erélye. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon) T. barátaim ezeket az okokat bőségesen kifejtették. Nekem nem marad egyéb hátra, mint ezekhez a magam részéről, is csatlakozni. Én egy más mezőről kívánom hozni bizalmatlanságomnak indokait, és ez nem egyéb, mint azou hűtlenség, melyet az igen t. mioiszterelnök ur és kormánya a szabadelvüség ügye iránt tanúsított. (Halljuk! Halljuk!) Szinte felvethetnők azt a kérdést, mily czimen szólalok én fel e tekintetben? Hiszen a szabadelvüségnek mintegy privilegizált használói, haszonbérlői az igen t. kormány tagjai. Mert mióta Tisza Kálmán a szabadelvű pártot megteremtette, volt rendszerváltozás több ízben. Vázsonyi Vilmos: Csak a tányérok változtak ! Benedek János: Maga a miniszterelnök ur is önérzettel hivatkozott tavalyi beszédében az általa teremtett rendszerváltozásra, de a szabadelvű jelző és gyűjtőnév mindig ott maradt a kormánypárt czimében. Hogy merem tehát én a kormány szabadelvüségét kritika tárgyává tenni, holott ez az ő házi ügyük? Nem az ő házi ügyük ennek a kérdésnek eldöntése, vájjon szabadelvü-e az igen t. miniszterelnök ur és szabadelvű szellemben vezeti-e a maga politikáját, a maga kormányzati rendszerét. Ez nem házi ügy, ez nem a szabadelviiségről nevezett kormánypárt házi ügye. Ez az ügy az ország ügye, de egyszersmind ennek a pártnak is az ügye. [Igaz! Ugy van! a széls'ibaloldalon.) Ezekről a padsorokról kell különösen felhangzani a vétónak, midőn a szabadelvüség ügyének veszedelmét látjuk ; (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert ez a szabadelvüség egy szent örökség, melyet nagynevű elődöktől kapott a t. kormány, és ezen szent örökségnek egyik gazdagságát épen azok az eszmék szolgáltatták, melyek valaha innen a mi sorainkból hangzottak el egy most már sírjába tért apostoli alak ajkáról. Ezek az ő szavai voltak kezdeményező lépéseink az ezen eszmék felé vezetett harczokban. Engedje meg a t. ház, hogy én, ezen nagy alakhoz képest eltörpülő epigon, felidézzem emlékezetét ezen nagy szellemű férfiúnak, felidézzem sírjából Irányi Dánielt, hogy az kérdezze meg és vonja feleletre a t. miniszterelnök urat, hogy miképen bánt el gaz56*
