Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-146

november 13-án, csütörtökön. 376 U6. országos ülés 1902 i bíróként szerepelni. Következésképen, miután a kiegyezés nem jött létre, tehát az egyetlen feltétel elesett: a quóta felemelésének királyi döntéssel minden jogos és méltányos alapja hiányzik. (Ugy van! a szélsőbalod dalon.) De, t. képviselőház, nemcsak az 1867-iki kiegyezés mondott csődöt, hanem nézetem szerint csődöt mondott annak a pártnak, a mely 35 év óta áll az ország élén, kormányzási képessége is. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Midőn 1867-ben az alkotmány, bár megcsonkítva, helyreállíttatott és a magyar minisztérium az ország ügyeinek kormányzását átvette, általános volt az a remény, hogy az abszolút kormány által ütött sebeket a magyar kormány orvosolni fogja. Azt hitte, azt várta mindenki, hogy azokat az ugy gazdasági, mint más tekintetben beállott rendkívül kártékony körülményeket, a melyek az abszolút korszaknak voltak következményei, mint p], az ált alános eladósodás... Molnár Józsiás: Oh nem; az az alkotmányos korszakban következett be. Bizony Ákos: Engedelmet kérek, már akkor lett megvetve alapja annak, hogy a földbirtokososztály eladósodott, ("ügy van! a szélscibaloldalon.) Vártuk, hogy azokat a zaklató és terhes adókat, a melyeket az abszolút korszak rakott a nemzet vállaira, a magyar kormány meg fogja szüntetni, vártuk azt, hogy azokat a jogszabályokat, a melyek a magyar nemzet hagyományaival, természetével, felfogásával, faji jellegével homlokegyenest ellenkeztek, ki fogja cserélni olyan törvényekkel, olyan jogszabályokkal, a melyek megfelelnek a mi hagyományainknak, szükségeinknek, érzelmeinknek és a melyek alkalmasak arra, hogy a magyar fajnak fenmaradását, szupremácziáját ebben az országban biztosítsák. (ügy van! ügy van! a szé/söbaloldalon.) És mit tapasztalunk? Ezeknek épen az ellenkezője következett be. A középbirtokos osztály úgyszólván teljesen megszűnt, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Magyarország területének mindössze 14 százalékát birja. A kisbirtokos osztály, a parasztság semmivel sincs jobb körülmények között, mint a középbirtokos osztály, sőt ellenkezőleg. Egyrészről a reáháramló súlyos terhek, másrészt az uzsora pusztításai folytán, nagyrészben tönkre ment, (Igaz! ügy van! a szélsobaloldalon.), ugy, hogy most százezrével vándorol ki Amerikába, abból az országból, a melyről hajdan azt mondták, hogy: Extra Hungáriám non est vita. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Pedig, igen t. képviselőház, úgyis kevesen vagyunk és eszembe jut itt a költőnek a szava, a ki azt mondta, hogy: » Teremt-e Isten több magyart, mig a világ, mig napja tart, ha mink is elfogynánk ?« Az iparos osztály az osztrák verseny folytán az elzüllés küszöbén áll. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Szóval, akármerre nézünk anyagi tekintetben, mindenütt csak pusztulás és romlás. (Igaz! (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Közigazgatásunk a legtöbb helyen lassú, erőszakos, megbízhatatlan, de sehol sem kielégítő, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) a minek az az oka, hogy az önkormányzatnak az életszerveit egymásután elmetszették, működési képességét megbénították és azáltal, hogy mindig az állami közigazgatás behozatalát hangoztatták, elriasztották a legtehetségesebb elemeket attól, hogy a törvényhatóságok szolgálatába lépjenek. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert, t. képviselőház, kinek volna kedve egy oly hajóra lépni, a melyről tudja azt, hogy ez az utolsó útját teszi, mert annyira korhadt, hogy majd azután penzióba fogják tenni? Az ilyen hajóra az, a kinek nem okvetetlenül szükséges, reálépni nem fog. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igazságszolgáltatási viszonyaink szintén nyomorúságosak. Itt van pl. a telekkönyv, a mely úgyszólván minden emberre nézve fontos, mert hiszen az ingatlanoknak tulajdonjoga és jelzáloghitele azon alapszik. És ez még mindig egy 1855-iki császári pátensen alapul. Az ország jelentékeny részében még ma is az osztrák polgári törvénykönyv van életben. JSTohát már engedelmet kérek, a hol ilyeneket tapasztalunk, ott, kérem, bátran elmondhatjuk azt, hogy nagyobb szegénységi bizonyítványt még egy párt sem adott ki magáról, mint a szabadelvű párt. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! A ki figyelemmel kisérte az országban a legutóbbi években felmerült eseményeket, a ki figyelemmel kisérte a közhangulatnak a kialakulását, arra nézve nem lehet kétséges az, hogy az önálló vámterület immár úgyszólván minden embernek óhajtása és kívánsága ebben az országban. (Igaz! Úgy van! a szélsobaloldalon.) EgymáBt érik a határozatok a legilletékesebb tényezők részéről, kereskedelmi és iparkamarák, kereskedői kongresszusok, törvényhatóságok, városok és népgyűlések, mind egyhangúlag azt mondják és hangoztatják, hogy Magyarország anyagi viszonyait csak az önálló vámterület alapján lehet rendezni és a vágott sebeket annyira, a mennyire f orvosolni. (Igaz í ügy van! a szélsobaloldalon.) És ime a miniszterelnök ur kijelentései most már bizonyossá tették azt, hogy 1907-ig még csak remélnünk sem lehet az önálló vámterület felállítását. Nem akarok ezúttal az önálló vámterület kérdésével egész terjedelmében foglalkozni, (Halljuk ! Halljuk!) fentartom ezt akkorra, a midőn majd az idevágó javaslatok fognak a házban tárgyaltatni. Most csak nagyjában egypár momentumot említek fel, a mely nézetem szerint az önálló vámterületnek felállítását parancsolólag követeli. (Halljuk ! Halljuk!) Igen t. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha megnézzük külkereskedelmi forgalmunk kimutatását, azt tapasztaljuk, hogy 1899-ben behozatott az országba nyerstermény 270 millió, 1900-ban 255 millió, 1901-ben 254 millió koTona értékben. Iparczikk pedig behozatott 1899-