Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-145

354 l'iő. országos ülés 1902 november 12-én, szerdán. közte a múltban nagy politikai ellentétek vol­tak, a melyek minden egymáshoz való közeledést kizártak; de a mikor ón azt látom, hogy ma nincs módja, hogy a parlamentben azokat az elveket, a melyeknek védelmére sikra szálltunk és a melyek a mi sarkelveink, megvédje, azt hiszem, kötelességem volt vele is részletesen foglalkozni, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert a mi tudatlansággal, jóhiszeműséggel és miudennel vá­dolt Rakovszky István t. képviselőtársam minket, ugyanazzal a tudatlansággal, ugyanazzal az előre nem látással vádolta ő Polónyit, és ezt jobb meggyőződése ellenére tette. Rakovszky István: Nem! Pichler Győző: A múltban szerzett tapasz­talataim alapján mondom, hogy jobb meggyőző­dése ellenére. Rakovszky István: A mi volt, arra nem ad semmit a zsidó. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Bakonyi Samu: Pedig nem zsidó! Pichler Győző: A múltra nem ad ? Erre a közbeszóiásra megfelelhetnék Rakovszky István képviselőtársamnak. (Ralijuk! Halljuk! a szélsö­baloldalon.) Ha nekem, nem tudom, tizenegy ősöm volna, én nem lennék kamarás. Rakovszky István kamarás ur nem adja fel azokat az előjogokat, a melyeket nagy múlttal biró elődje neki fen­tartott. (Tetszés a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Nagyon jó!) Rakovszky István: De gustibus non est disputandum! Pichler Győző: De, t. ház, még csak egész röviden akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni és engedje meg a t. ház, hogy most nem czitálom a miniszterelnök urat, de czitáczió alapján és miután sikerült talán felelevenítenem t. képviselő­társaim előtt az akkori politikai helyzetet, el­tekintve mindentől, a pro és kontrát felkel­teni akarva, nézzük meg, mi keletkezett, hol vagyunk ma ? Az én álláspontom az, hogy a kereskedelmi szerződések felmondandók. Megmondom, hogy miért. Nemcsak azért, mert a paktumban van, de a törvényben is benne van. Ez a legerő­sebb érv. De vegyük a helyzetet. Nem lehetséges az, hogy a külföld, pl. Németország, oly kedvezőtlen időben mondja fel nekünk a szerződést, hogy nem vagyunk képesek uj szerződést kötni? Tegyük fel, hogy Németország pl. 1906. októ­berben mondja fel a szerződést; addig nem mondja fel. A miniszterelnök ur akkor csak 1907-ig kötheti meg a szerződést a törvény ér­telmében is. Akkor azt hiszi a miniszterelnök ur, bogy kötélnek áll Németország, hogy velünk négy-öt hónapos szerződést kössön? (Tetszés a szélsöbaloldalon.) De tegyük fel a legjobb esetet, hogy mi mondunk fel, akkor nagyon problematikus az, hogy 1908-ban, ha a felmondás megtörténik, Németország velünk uj szerződést köt és szer­ződik oly féllel, mely az uj szerződést csak négy évre akarja megkötni, a mi a nemzetközi for­galomban, a nemzetközi jogban teljesen non sens fogalom. Pedig a miniszterelnök ur nem kötheti meg továbbra, mert köti őt a törvény és mert a határnapok, a lejáratok összeesése biztosítva van a törvényben. Mit csinál tehát a miniszterelnök ur? Azt mondja a miniszterelnök ur, hallgatag mogbasszabbitja. A világon nincs arra eset, hogy a hallgatag meghosszabbítás ne jelentsen tár­gyalást. Mert a hallgatag meghosszabbításról értesitik a miniszterelnök urat, a miniszterelnök ur azt elfogadja, az értesítés és az elfogadás által már is tárgyal a miniszterelnök ur, a mi pedig neki tiltva van, a mig az autonóm vám­tarifa nincsen készen. (Igaz! Ugy van! a széisö­baloldahn.) Most jön a legszebb. Hogy vagyunk a vám­tarifával ? Kijelentem, hogy most abba a kelle­mes helyzetbe juttatta a miniszterelnök Magyar­országot, hogy egyáltalában nincs semmiféle vámtanfánk, nincs régi vámtarifa, nincs szövet­séges vámtarifa, nincs autonóm vámtarifa. Széll Kálmán miniszterelnök : Régi hogyne volna ? Pichler Győző: Majd bebizonyítom a t. mi­niszterelnök urnak. Megint jogi állapot van. Ezeket nagyon szereti a miniszterelnök ur. Mi­kor először volt a jogi állapot, rögtön aláirta az ex-lex formában, ez megint egy jogi állapot. Méltóztassék majd megnézni a dolgot, hogy hogyan áll, miután apodiktice bent van a törvényben, hogy a régi szövetséges autonóm vámtarifa csak a szövetség tartama alatt állhat fenn. Igaz, hogy ez benne van? Hát fennáll köztünk és Ausztria közt szövetség? Hiszen itt van az 1899 : XXX-ik törvényezikk preambuluma, eb­ben ki van mondva, hogy: »Az 1867 :XII. tezikk 64. §. a szerint a vám- és kereskedelmi szövetség nem jött létre.« Tehát, ha a szövetséges autonóm tarifa csak addig tart a törvény szerint, mig a szövetség tart, és mivel a törvényben ki van mondva, hogy szövetség nem létezik, ennélfogva ma autonóm vámtarifa sincs. Az uj, a közös, nincs meg, a magyar tari­fát pedig, daczára minden határozati javaslat­nak, daczára a miniszterelnöknek itt az előbb emiitett határozott ígéretének, nem csinálta meg a miniszterelnök ur. Ha nem volna paktumban és törvényben ez a kötelezettség, akkor a mi­niszterelnök urnak abban a székben lehetetlenné kellene válni, csak azért, hogy ezt az országot olyan helyzetbe hozta, hogy ma nincsen semmi­féle tarifa. (Ugy van! Ügy van! a szélsöbalol­dalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hisz akkor már három éve sem volt! Pichler Győző: Mert méltóztassék a nem­zetgazdászokat, a kereskedelemmel és iparral foglalkozó embereket megkérdezni, hogy mit tesz a miniszterelnök ur, ha ma Németország véletlenül felmondja a kereskedelmi szerződést?

Next

/
Thumbnails
Contents