Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-145

352 , U5. országos ülés 1902 1:1 .. Szentiványi Árpád: Soha sem volt erről szó! Pichler Győző: Egyike a jelenlevőknek felemlítette, hogy nem ellenzik-e — mert nem adtak meghatalmazást — ha ezt a miniszterelnök ur előtt felemlíti. Az illető elment, megbeszélte az autonóm vámtarifa kérdését, az 1903-iki záros határidő kérdését és aztán kijelentette a miniszterelnöknek, hogy: nincs rá felhatalmazásom, de felemlítem azt az óhajt, a mely ennek az országnak közhangulatában is meg van, hogy egyik tagját a nemzeti pártnak tedd meg miniszternek. Erre a t, miniszterelnök ur záros határidőt tűzött ki. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem áll! Pichler Győző: Ezt a záros határidőt nem méltóztatott megtartani. Széíl Kálmán miniszterelnök: Nem áll! Pichler Győző : Én meg vagyok győződve róla, hogy . . . Kérem méltóztassék talán most közbekiabálni Szentiványi képviselő urnak, hogy nem áll! Méltóztassék most szólani, vagy pedig más tanúval is bizonyítsa! Szentiványi Árpád: Most is mondom, hogy nem igy volt! Pichler Győző: Meg vagyok győződve, hogy ezen határozott igéretét, mely, miután a véletlen folytán az illető államférfiú épen ott megjelent, ennek azonnal tudomására hozatott, a miniszterelnök ur csak azért nem teljesítette, mert ezen Ígéret alól az illető államférfiú biztosan feloldotta. Ezt tehát én nem vonom kétségbe, hogy a miniszterelnök ur ezen ígérete alól az illetékes egyén részéről fel lett oldva. De az autonóm vámtarifának az elmagyarázására sem meghatalmazást, sem pedig annak elferditésére senkitől feloldást nem kapott és az autonóm vámtarifában a ma tanúsított magatartása egyszerűen nem felel meg az akkori felfogásnak, a mint azt bizonyítják az itten általam elmondottak; de megyek tovább még, bizonyítja Széll Kálmánnak határozottan kijelentett nyilatkozata is. Mert mit mond Széll Kálmán június 24-én, midőn beszélt arról, hogy az autonóm vámtarifára vonatkozó határozati javaslatot vonják vissza, vagy az ne kerüljön szavazás alá? Méltóztassék az akkori politikai hangulatot tekintetbe venni, azt venni, hogy mit vártunk a miniszterelnök úrtól miniszterelnöksége folytán. Ezt, kérem, csak nem fogják tagadásba vonni. És mi történt? A miniszterelnök ur, a ki szanálta a közéletét, csendet hozott, a ki bizonyos parlamenti biztosítékot nyújtott a parlamentnek a paktum alapján, meg minden más alapján, a miniszterelnök ur odaszólt a javaslat benyújtójához, — a mely határozati javaslatot, ha elfogadjuk, nincs ma ez a vita, — azt mondja, hogy ő ellenzi ezt a határozati javaslatot,, de nem magyarázza meg, hogy miért, hogy nem ugy áll a dolog, a mint a-határozati- javaslat mondja, egy szóval sem mondja ... Széll Kálmán miniszterelnök: Nem azt kértem. Mást kértem. . -. novejnber 12-én, szerdán. Pichler Győző: . . . hanem azt mondja: »Á magyar kormány az autonóm vámtarifa kérdésével is annak idejében komolyan fog foglalkozni, sőt kötelessége foglalkozni, és erre vonatkozólag megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy nincs határozati javaslatra szükség és nincs szükség arra, hogy a képviselőház külön utasítsa a kormányt. Ezek alapján arra kérem a t. képviselő urat, szíveskedjék a határozati javaslatot szavazás alá nem bocsátani, hanem azt visszavonni.« Tetszik látni, miniszterelnök ur . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Igen, igen, hisz most is fentartom, de hát hol itt az a terminus? Pichler Győző: Arról nem beszélt, — ha azt elfogadják, akkor ma ez a vita nincs, — hogy azt a határozati javaslatot miért ellenzi, hanem azt mondta, hogy majd gondoskodik, tessék a határozati javaslatot visszavonni. Széll Kálmán miniszterelnök: Terminust nem mondtam. Pichler Győző: ázt méltóztatott mondani, hogy a határozati javaslat nem felelt meg az 1899: XXX. törvényczikknek. Ez a lényeg. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem az a lényeg! Pichler Győző: Ha a miniszterelnök ur őszinte, akkor feláll és azt mondja, hogy ezt a határozati javaslatot, a melyet Polónyi Géza és társai benyújtottak, én nem fogadhatom el, mert az ellenkezik az 1899 : XXX. törvényczikkel! Széll Kálmán miniszterelnök: Azzal nem ellenkezik, csak a terminus nincsen benne! Pichler Győző :... azért, mert abban biztosítva van a terminus, ha pedig nem lehet, mert 1907-ig meghosszabbíttatott, . . . Széll Kálmán miniszterelnök (közbeszól). Pichler Győző: Méltóztassék csak megnézni. De menjünk tovább. Széli Kálmán miniszterelnök : Hiszen tavaly is azt mondtam ! Pichler Győző : De nem elégedtek meg ezzel, hanem 1899. június 26-ikán, hétfőn azt mondja a határozati javaslat benyújtója, hogy a miniszterelnök urnak »annak idején« kifejezésére külön fog reflektálni, mert feltűnt neki, hogy »annak idején«, ez egy sjmczium, a mely kibúvót ad. Kijelenti, hogy erre reflektál, de már előzőleg visszavonja a határozati javaslatot és, hogy mivel indokolja meg, — kérem, méltóztassék megnézni, — ez a legjellemzőbb a helyzetre. Egy ilyen gyanakvó ember azt a következőkkel indokolja. (Olvassa. Halljuk ! Halljuk!) »A magam részéről, mivel ez volt határozati javaslatomnak czélja, annyival szivesebben vonom azt vissza, mert egy olyan kormánynyal szemben, a mely hitelérdemlőségét nem vesztette el, kötelességem azon álláspontra helyezkedni, hogy a 'magyar miniszterelnök Ígéretének palládiuma talán még annál is nagyobb biztosíték, mint, ha,a kötelességszámba menő utasítást tártai-