Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-145

%m ii5t erszápos ülés Í902 nouember it-én, szerdán. bejön a törvénybe. Tovább folytatja azután és azt mondja, hogy (olvassa): »Különös, bogy mi­kor önök itt folyton az önálló vámterületet vi­tatják, még arról sem gondoskodtak, hogy az önálló vámterület szó, az önálló vámterület tény­leges állapotának konstatálása expressis verbis bárcsak egyetlen szóval is meg legyen említve a törvényben.« Azt mondja azután, hogy a füg­getlenségi párt itten egy nagy mulasztást kö­vetett el. mert úgymond (olvassa): »fla áll, a mit önök állítanak, és elhiszem, hogy áll, hogy önök igy gondolták, igy beszélték meg: akkor, a mint kimutattam, semmi, de semmi sem gátolta meg önöket abban, hogy ez expressis verbis be­vétessék a törvénybe, vagy hozzá ne járuljanak a paktumhoz.*' S azután azzal fejezi be, hogy ez a függetlenségi pártnak a tragikomédiája. Engedje meg Rakovszky István t. képviselő ur, hogy én politikai szereplésében hozzá egy egyenes kérdést intézzek, (Halljuk! Halljuk!) És ez a kérdés az, hogy ő sürün érintkezvén akkoriban Széll Kálmánnal, sürün érintkezvén az akkori kiváló, sajnos, ma már elhunyt állam­férfiakkal : van-e neki tudomása arról, hogy Széll Kálmán miniszterelnökségének mi volt az anyagi feltétele, a mit talán önmagának szabott, mert volt azután egy személyi feltétel is a minisz­térium összeállításánál, a melyet csak szükség esetén fogok itt előhozni, esetleg bizonyság gyanánt. Hát mi volt az anyagi feltétele? Az, hogy ő expressis verbis az »önálló vámterület* szót, bele nem veszi a törvénybe. Széll Kálmán miniszterelnök: Mi az, kérem? Pichler Győző: Hogy az önálló vámterületre vonatkozó oly törvényt, a melyben ez expressis verbis benne van, el nem vállal, hogy ilyen tör­vényt ó' elő nem terjeszt. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez is mese. Rakovszky István: Ez is mese. Pichler Győző: Bocsánatot kérek, a minisz­terelnök ur miniszterelnökségének két feltétele volt. Ha azt méltóztatik kívánni, konczedálom, hogy önmagának tette. Az egyik az volt, hogy az önálló vámterület nem jön be a törvénybe, a másik az volt, hogy két kiváló politikus nem foglalhat helyet az ő minisztériumában. Széll Kálmán miniszterelnök: Egyik sem igaz! Egyszerűen nem igaz! Pichler Győző: Ez volt a kiindulási pontja a, miniszterelnökség elvállalásának. Minthogy azt méltóztatik mondani, hogy nem áll, e két tételt, beszédem további folyamában nevek megemlítésé­vel, jelenlévő tanukkal fogom igazolni. Széll Kálmán miniszterelnök: Csak tessék! Pichler Győző: Hát azt kérdezem én. hogy volt-e erről tudomása Rakovszky t. képviselő urnak? Nem volt tudomása. De a mint beszédé­ből kitűnik, egészen határozottan méltóztatott tudni, hogy az önálló vámterület ellen olyan helyről van ellentállás, hogy bármiképen for­szírozza ezt az ellenzék, azt el nem fogadja, inkább minden politikai felfordulást eltűr, és' nem történik semmiféle paktum, a helyzetnek semmiféle tisztázása, semmiféle olyan dolog, a mi közállapotainkat szanálhatta volna. Ez volt a helyzet. Nohát, t, képviselőház, Rakovszky István képviselő ur, a ki beszédét különben rövidebbre szabta, mint a mennyire azt szándékolta, már beszédének formájából azt tüntette ki, hogy # mintegy megállapodásra akart jutni a függet­lenségi párttal, hogy bizonyos dolgokban közö­sen járjanak el. Az a határozott visszautasítás, a mely e párt részéről érkezett, midőn ezen szándékának kifejtésébe csak bele is kezdett, legjobban jellemzi azt az óriási ürt, a mely fennáll a függetlenségi párt és a néppárt kö­zött, (Ugyvan! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mely ürt semmiféle politikai esemény és álta­lában semmi sem képes áthidalni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már most még csak Nagy Ferencz kép­viselő úrral akarok néhány rövid szóval foglal­kozni. (Halljuk ! Halljuk! a szélsfíbaloldalon.) Nagy Ferencz képviselő ur azt mondja (olvassa): »... ha nem tették, ezzel elfogadták, a mi benne van a törvényben« — t. i. ha nem vet­ték be az autonóm vámtarifát — » ... és ezzel megszűnt a paktum többé létezni, annak többé hatálya ezzel a törvénynyel szemben nincs, mint a hogy nem is szabad, hogy legyen.* Elfogadja a miniszterelnök ur Nagy Fe­rencz képviselő urnak azon distinkezióját, hogy a mint a törvényt megalkották, megszűnt a paktum ? (Hulljuk! Halljuk! a szélsőbal­oldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Reám nézve személyesen nem! Be is váltottam. Pichler Győző; Nem birja elfogadni a mi­niszterelnök ur... Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is akarom ! Pichler Győző: mert politikai tekintet­ben immorális. Széll Kálmán miniszterelnök: Sohasem is fo­gadtam el. Mindig mondtam. Mindig az ellen­kezőjét állítottam. Pichler Győző: Azt mondja Nagy Ferencz t. képviselő ur, hogy jött a törvény, vége tehát a jiaktumnak. Nohát itt van annak a béketár­gyalásnak, az u. n. paktumnak jegyzőkönyve. Hát bevettük mi a törvénybe azt, hogy az ob­strukeziót beszüntetjük ? hogy az indemnity és az ujonczjavaslatok ellen rendkívüli eszközökkel fel nem lépünk, és a többi feltételeinket, a me­lyek mind fel vannak sorolva? Egy betűvel sincs bevéve mindez a törvénybe, mégis megtartot­tuk és megtartjuk. Hogyha tehát a paktum megszűnt volna a törvény által, mi sem lettünk volna obiigóban. De most már bekasszirozott mindent a miniszterelnök ur! De vigyázzon Nagy Ferencz igen t. képviselőtársam ezen állításával. Hiszen a paktum még ma is köti az ellenzéket,

Next

/
Thumbnails
Contents