Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-129

28 129. országos ülés 1902 oklőber 9-én, csütörtökön. nem azt, a mit talán a képviselő ur gondol, hogy a kiegyezés rossz, hanem a ki kijelentette, hogy az inkompatibilitás tanához ragaszkodik és a pragmatika szankczió kétoldalú alapszerződésében lefektetett örökösödési rendjét az országnak kárhoztatja, a ki azt mindvégig rossznak tartotta és elvetette, azt ezért és csakis azért, erről a helyről odáig menő kegyeletnyilvánitásban nem részesíthetem, mint a hogy a képviselő urak akarták. Ez yolt eljárásom indoka, gondolom, igazolása is. És én hivatkozom a háznak minden igazságszerető, objektív tagjára és a nemzetnek objektív, higgadtan gondolkozó részére és egészen nyugodtan várom a nemzet Ítéletét, vájjon engem szeretetétől megfoszt-e, vagy avval továbbra is megajándékoz-e. (nJ.énlc helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl,) Bakonyi Samu: T. ház! Azzal fejezte be a t, miniszterelnök ur a maga védelmét, hogy nyugodtan várja a nemzet ítéletét. Ezt az ítéletet a t. miniszterelnök ur a magatartása felett már megkapta; ezt az ítéletet lehetetlen volna félreismernie, ha kellő mértéke szerint tudná méltányolni azt az általános, osztatlan ünneplést, a melyben az egész nemzet, a miniszterelnök ur és a kormány kivételével, Kossuth Lajosnak emlékét részesítette. Csodálatos, hogy a t. miniszterelnök ur, a ki annyi alkalommal büszkén hivatkozik arra, hogy az ő politikájának alapját a kiegyenlítés képezi, ebben a kérdésben, a melyre nézve nincs a nemzetben semmi véleménykülönbség, nem a kiegyenlités, hanem a megosztás politikáját követi. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbahldalon.) Ezzel a magatartással szemben a t. miniszterelnök ur hiába mutat arra, hogy ő Kossuth Lajos iránti kegyeletét lerótta, mert ezen magatartásával elitéli a kegyeletnek azt a lerovását, a melyet a nemzet tanúsított Kossuth Lajossal szemben. (Igaz! Ugy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy ő nyugodt affelől, miszerint a nemzet meg fogja őt érteni ebben a kérdésben. Ez a nyugalma nem lehet meg neki, mert a nemzet nem képes megérteni, miképen darabolja szét Kossuth Lajos egész történelnd nagyságát Magyarország miniszterelnöke. (Élénk helyeslés a szélsőbahldalon.) Én ezt a kérdést csekély erőmhöz képest azzal a mérséklettel kívánom kezelni, a mely azt megilleti. Kajta leszek, hogy elfojtsam azt az elkeseredést, a mely az én lelkemet is elfogta tegnap, mikor a miniszterelnök ur ajkáról Kossuth Lajos történelmi nagyságának azt a megosztását, azt a bírálatát hallottam. Azonban belekényszerit a t. miniszterelnök ur az ő okoskodásának czáfolatába. Okoskodása azon alapszik, — a mit nagyon illetékes ajkakról, Thaly Kálmán t. képviselőtársam ajkáról elhangzott közbeszólásra mondott — hogy ő azon a helyen nem ir történelmet, A t. miniszterelnök ur a maga felfogása szerint idomította át annak a kornak történelmét, a mely kornak eseményeit választotta az elhatárolásra alkalmasaknak Kossuth Lajos egyéniségének megítélésénél. Egy kötelességet azonban nem téveszthet szem elől: s ez az, hogy a történelem nagyjainak megítélésénél azoknak az egyéniségét nem szabad szétválasztani és ketté törni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbahldalon.) És mikor hamis világításban kárhoztató ítéletet mond Kossuth Lajos felől, akkor el kell várni mindenki részéről, ki azon a helyen ül. és a nemzet magatartásával ellentétes magatartás igazolására vállalkozik, hogy a történelem lapjait felütvén, azokat egészen híven idézi, s azokból nemcsak vádat kovácsol, hanem a vád tárgyává tett magatartás indokát sem hallgatja el. (Igaz! Ugy van! a szélsőbahldalon.) A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy ő lerótta kegyeletét Kossuth Lajos egyénisége iránt. De hiszen felállított egy határvonalat, a melyről azt mondotta, hogy azon túl már a kegyelet annak a tannak gloriíikáczióját önkénytelenül és szükségszerüleg tartalmazza, mely magát az ország alkotmányos rendjével, az örökösödés alaptörvényével szembe szegezte stb, A t. miniszterelnök ur ugyanis azt mondja, hogy Kossuth a pragmatika szankczióval helyezkedett ellentétbe. iNagyon sajnálatos, hogy a t. miniszterelnök ur nincs jelen, mert ezt neki meg kell hallgatnia. (Felkiáltások jobbról: Itt van!) Ha ő azt mondja, hogy nem ir történelmet, akkor nem szabad magának azt a jogot arrogálni, mert az nem illethet meg senkit, hogy a történelmet hamisítsa. {Ugy van! a szélsőbahldalon.) Márpedig, t. ház, a történelemnek meghamisításával egyértékü az az eljárás, hogy mikor a pragmatika szankczió megtörésével vádolja Kossuth Lajost, elfelejti vagy szándékosan elhallgatja itt a nemzet színe előtt, hogy a pragmatika szankczióban egyéb is van, mint a trónöröklésnek szabályozása. (Ugy van! a szélsőbahldalon.) Elfelejti, vagy a mi még rosszabb, elhallgatja azt, hogy a pragmatika szankczióban foglalt egyéb garancziális,alkotmányos sarktételeit ezen nemzet létének, más szegte meg és egyedül csak az szegte meg. (Ugy van! a szélsőbahldalon,) Elfelejti a t. miniszterelnök ur, hogy annak, a mi bekövetkezett 1849. márczius 4. és 6-ikán, már a trónváltozás alkalmával, 1848. deczember 2-án igenis megkaptuk a jelenségeit a trónt elfoglaló manifesztumában az akkor trónra lépett uralkodónak. Elfelejti és elhallgatja a t. miniszterelnök ur azt a tényt, hogy az 1849. márczius 4-iki olmützi manifesztumban azt mondja (HZ. H kit épugy kötelezett a pragmatika szankczió, mint a nemzetet és Kossuth Lajost, hogy »Ausztria egységének nagy művét tekinti életfeladatául«. (Zaj és mozgás a szélsőbahldalon.) Barabás Béla: Ma is ez a politika! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: Nagyon veszedelmesen kongruál ezzel a 49-iki nyilatkozattal azon nyilat-