Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-144

336 lkh. országos ülés 1902 november 11-én, kedden. leitető lépésről nem tudok! Nem áll! (Egy hang a szélsöbaloldalon.' Meg kellene csinálni! Nem késleltetni.

1 Mozgás a középen.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen nem én csinálom ! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Vázsonyi Vilmos: Ebben a kérdésben, a Kossuth-kérdésben, a fővárosról azt hiszem, most már ezen az oldalon is elismerik, hogy magatartása hazafias, korrekt és kifogástalan és a fővárost szemrehányás és vád nem érheti; azt hiszem, ezen az oldalon is elismerik, hogy azt a vádat, melynek az lehetett a látszata, mintha ez a főváros kozmopolita főváros volna, épen a Kossutk-ünnep fényesen megczáfolía, midőn az egész főváros nemzeti színbe öltözött és lelkesen ünnepelt. A fővárosról szólva és a Kossuth-kérdésről, azt kérdezem a t. miniszterelnök úrtól, hogy ha van merészsége arra, hogy az összeférhetlenségi tannal előhozatodjék, van mentsége ana, hogy a Kossuth-mauzóleumnál nem jelent meg, — mert szerinte a kir. kormánynak az a kötelessége, hogy ne koszorúzzon, a házelnöknek pedig az a kötelessége, hogy koszorúzzon és az egész topografikus kérdés, a ki fenn van, az koszorúz, és aki azon székben ül, az nem koszorúz — ha az összefóihetlenségi tannal lehet kendőzni a helyzetet: azt kérdem : mivel lehetne kendőzni, menteni azt, hogy felépült ez a fényes palota, mint nemzeti szuverenitásunknak a csarnoka, és nincs meg e palota előtt első felelős független miniszterelnökünknek, Batthyány Lajosnak szobra? Mivel lehet indokolni azt, hogy a nemzet költségén nincs meg még az első vértanú miniszterelnöknek a szobra, mivel lehet indokolni, hogy az előző kormányok alatt is bizonyos befolyások következtében az az indítvány, melyet még boldog emlékezetű báró Atzél Béla tett a Batthyány Lajos szobrára a fővárosnál, szintén teljesen elkallódott ? Tán Batthyány is összeférhetlenségi tanokat hirdetett? Batthyány royalista volt utolsó lehelletéig, azt a politikát hirdette nehéz viszoD,yok közt, melyet Deáknak sikerült megvalósítani, neki vértanúvá kellett válnia azért, a miért Deák a haza bölcse lett. Batthyányi azt mondta utolsó levelében, hogy a törvény és a király esküje volt az ő szabályozója, royalista volt utolsó csepp véréig. Hát, ha a Kossuth-kérdésben lehet félreértés, miért nem ragadta meg a miniszterelnök ur az alkalmat arra, hogy Batthyány szobrának felállításával engesztelje meg azokat, a kik nem hiszik el azt, hogy őszinte volná a miniszterelnök ur álláspontja a. Kossuth-kérdésben. Ez a parlament csonka addig, mig a vértanú miniszterelnök emléke akár képben, akár szoborban meg nem örökittetik. Első köriratában gróf Batthyány Lajos nemzeti miniszterelnöknek nevezte magát, nem királyinak, a király minisztere volt; de tudta, hogy ez állásában- nemzetét kell szolgálnia. Es mert nem látom a kormány politikájában, hogy. Batthyány politikáját követné, nem látom a kormány elnökében a nemzeti miniszterelnökségre való törekvést, nem szavazom meg a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.)_ Endrey Gyula jegyző: Egry Béla! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csönget,) Egry Béla: T. ház! Az 1848-dik évi IV. t.-cz. 6. §-át módosító 1867. évi X. t.-cz. egyetlen szakasza azt mondja: »Minthogy az évi költségvetésnek országgyülésileg történendő megállapítása mindig csak egy évre terjed, s ujabb megállapítás s megajánlás nélkül adót kivetni, s behajtaui nem lehet, oly esetben, midőn ő Felsége az országgyűlést bármi okból előbb feloszlatja, vagy annak üléseit előbb elnapolja, vagy berekeszti, mint a befejezett számadások beadása és a jövő évi költségvetésnek előterjesztése a minisztérium által teljesíttetett, s az országgyűlésen e tárgyak; iránt határozat hozathatott volna: az országyülés még azon év folyamán és pedig oly időben összehívandó, hogy mind a befejezett számadások, mind a jövő évi költségvetés az évnek végéig országgyülésileg tárgyaltathassanak.* Az imént felolvasott törvényszakasz tehát kötelességévé teszi ő Felségének azt, hogyha a felolvasott esetek egyike vagy másika fennállana, hogy oly időben hivja egybe az országgyűlést, hogy a zárszámadások és a jövő évi költségvetés letárgyalható legyen, (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) a miből önként következik, hogy, ha ezen esetek egyike nem állana fenn, a. t. kormány is oly időben tartozik a költségvetést és a szál-számadásokat beterjeszteni, hogy ezek iránt még az év végéig határozat hozathassák,. (Helyeslés a szélsi baloldalon.) De mit látunk, mit tapasztalunk? Azt láttuk és tapasztaltuk, hogy

r a t. kormány folyó évi június havában királyi leirattal berekesztette az országgyűlést és négyhavi szabadságidőt engedélyezett nekünk. Tette ezt azért, hogy — saját szavait idézem, — egy bizonyos nyugalmi idő álljon be. Ezen nyugalmi idő szükségességét indokolta azzal, hogy azt gondolta, hogy akkor, midőn, mint méltóztatik tudni, a kormányt a maga egész erejében és minden idejében elfoglalta egy kérdés megoldása, nem tartotta tanácsosnak ezt a munkát, mely folyik, kitenni az országgyűlés összehívásával való megzavarásnak. Tulajdonképeni czélja pedig a miniszterelnök urnak az volt, hogy mi erről a helyről ne tiltakozhassunk felszólalásainkkal az ő törvénytelen alapon megindított és folytatott kiegyezési tárgyalásai ellen. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kérdem azt, minő eredménye volt ezen. négyhavi nyugalmi időnek ? Az, hogy a kiegyezési tárgyalások ma nincsenek befejezve; az, hogy ma még bizonytalanabb, kétségbeejtőbb helyzet előtt áll az ország, mint a nyugalmi idő előtt; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) az, hogy elpocsékoltunk, elfecséreltünk négy hónapot és a t. kormány .abba a helyzetbe hozta az országgyűlést, hogy nem gyakorolhatja, legalább