Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-143

312 1Í3. országos ülés 1902 november 10-én, hétfőn. védelmét végrevalahára elérhesse: azonképen kell a retorziónak bekövetkeznie és eltűnni az egyik kormánynak a másik után, a mely ezen rendszert fentartja. (Elénk helyeslés a szélső­baloldalon.) Igaz, hogy a nemzet, a mint mondottam, nagyon siralmas helyzetben van, de igen helyesen állit fel egy nagy franczia államférfiú, Guizot, a maga emlékirataiban két tételt. Az egyik az, hogy a legvégsőbb megpróbáltatások között is' meg kell a nemzetnek a maga nagy vágyait őrizni, bármilyen bizonytalanok, bármilyen messzeesők legyenek is a nemzet reményei. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A másik tetei pedig az, hogy a nemzeti boldogulásnak és füg­getlenségnek féltékeny szenvedélyei megkettőz­tetik a népeknek erejét és méltóságát a kedve­zőtlen napokban és biztosítják jövőjét. Ezek a napok e nemzetre kedvezőtlenek, kell tehát, hogy a maga függetlenségének, a maga boldogulásának a szenvedélyeihez, vágyai­hoz annál kitartóbban, annál erősebben ragasz­kodjék, annál inkább őrizze meg a négyszáz esztendőnek történeti tanulságait, mert ezeket a szenvedélyes vágyakat egyéb, mint az ellenállás ereje, meg nem valósithatja. (Élénk hosszas he­lyeslés a szélsöbaloldalon.) Végül még csak egyet. (Sálijuk! Halljuk !) Nagy Ferencz igen t. képviselő ur igen tartal­mas, szép és becses fejtegetéseinek végén megint egy akadémikus tézisnek a felállításával aposz­trofálta az ellenzéket, mondván, hogy ki van az zárva, hogy egy dinasztia és egy nemzet érdekei egymással ellentétesek lehessenek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Dehogy van!) Itt megint azt mondom, hogy nem bocsátkozom akadémikus vitatkozásba, csak reá mutatok Mohács óta históriánkra, s kérdem, hogy azzal az elfogulat­lansággal, hozzáteszem azzal a tudományos elfogu­latlansággá], a mely kell, hogy a tudóst jellemezze, nemcsak a közgazdasági tudományban, hanem a történelem tanulságainak a felfogásában is, mert a közgazdaság tudományában is a történelem tanu­ságait kell, hogy értékesítse, mert e nélkül igazi értéke annak sem lehet, kérdem, a tudósnak ezzel az elfogulatlanságával állithatná-e azt t. képviselőtársam, hogy a nemzet felett álló ural­kodócsaládnak, az utóbbi helytelen, téves, a saját maga és a nemzetnek a romlására vezető felfogása szerint a saját érdekei a nemzet érde­keivel ellentétben nem állottak-e? Igen t. kép­viselőház, a mikor megint par excellence dinasz­tikus érdekből, az országnak ebben a szeren­csétlen helyzetében, támasztanak irántunk oly követeléseket, a melyek a vázolt katonai javas­latokban is foglalvák, akkor, t. képviselőház, én nem adhatok igazat Nagy Ferencz t. képviselő­társunknak a kérdés konkrét felfogásában, hogy t. i. ki van annak az eshetősége is zárva, miké­pen a dinasztia a magyar nemzetet a gazdasági téren elnyomja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbal­oldalon.) Nem is hivatkozom most a történelemnek elriasztó és bennünket még ma is olthatatlan keserűséggel eltöltő példáira, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) én csak felvetem azt a kér­dést, hogy a törvényekben foglalt biztosítékok­nak elmagyarázása, a gazdasági érdekek meg­óvására szolgáló alkalmaknak egymásután való eltüntetése, kinek áll hát érdekében? A nem­zetnek? A magyar nemzetnek? Vagy pedig Ausztriának? vagy pedig a téves, helytelen, megbocsáthatatlan és magát a történelmi ese­mények tanulságai szerint előbb-utóbb megbő­szülő felfogás szerint, a dinasztiának? (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Igenis, ez a legve­szedelmesebb dinasztikus politika, a melyet ma tapasztalhatunk, mert hogyha az eszmények el­homályosulnak a nemzetek felfogásában, hogyha már nincs teremtő tüz, a mely pusztításra is alkalmas és hivatott, hogyha keli, akkor a nem­zetnek gazdasági elnyomására irányuló törekvés igenis elő fogja idézni azt a hatást, a mely vi­szont a nemzetnek ellentállását fogja arra az útra vinni, a melyre különben talán nem tért volna. (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Nem hivatkozom saját történelmünkre, hanem méltóztassék Németalföld példájára te­kinteni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ott a spanyol dinasztia; II. Fülöp, mikor már a vallási elnyomásra irányuló törekvésekkel nem boldogult, mikor már a közjogi öntudatot nem sikerült Álba herczeggel és az inquiziczióval sem teljesen elfojtania, akkor a gazdasági el­nyomásnak terére lépeti, egymásután tett olyan intézkedéseket, a melyek alkalmasak voltak arra, hogy a németalföldi népnek utolsó, meg-­maradt erejét is kifoszszák: akkor feltámadtak azok a tengeri gueux-ök, a kik a koldustarisz­nyát tették jelvényükké és a kik ezen jelvény alatt megindított harczukkal kivívták a vallás­szabadságot, (Ugy van! a szélscibaloldaloyi.) megteremtették államjogi függetlenségüket, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és örök időkre vilá­gító példa gyanánt megalkották a maguk köz­gazdasági függetlenségét és jólétét. (Élénk tet­szés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Ne méltóztassék azt sem elfelejteni, hogy döntő hatással ennek a harcznak a sikerére az volt, hogy Orániai Vilmos sietett a gueuxök segítségére; segítségükre sietett egy olyan zászló alatt, a melyre ez volt felírva: »Pro lege, pro grege, pro rege! Azok a harczok a Németalföldön ezt az utolsó jelszót letépték arról a zászlóról. (Tet­szés a szélsöbaloldalon,) A nemzeti ellenállás­nak azon harczaiban, a melyekbe bele fog ben­nünket kergetni a t. többségnek makacs politi­kája, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a nemzeti ellenállásnak harczaiban egy másik zászlót emelt fel a nemzet, a melyre ezek közül egyik sem volt felírva, a melyre ez volt felírva: »Pro patria et libertate!« (Elénk tetszés, éljen­zés és taps a szélsöbaloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents