Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-142
242. országos ülés 1902 november 8-?án, szombaton. 293 •rültség.) mert tulajdonképeti a kiegyezésnek helye sem lett volna. így indult meg aztán a tanácskozás, a vitatkozás és ettől kezdve folytonosan Jutkosott a miniszterelnök ur Ischlbe, Bécsbe, -Rátótra, Budapestre, annyira, hogy kénytelen vagyok megint kimondani, a mi szivemen fekszik, hogy nem is tartom illőnek Magyarország •miniszterelnökéhez, hogy, mint valami vigécz, mindig futkosson ide-oda. (Nagy derültség.) Tessék a királynak — itt várja Budán a gyönyörű királyi lak — egy hónapra lejönni és rendelje le dr. Körbert; a közös külügyminiszterre ugy sincs szükség, ahhoz nem tartozik e dolog. Hát, t. képviselőház, igy lótottak-futottak és tanácskoztak; és mi történt egyszer a Bankgasseban Bécsben ? Mikor a két miniszterelnök — Széll Kálmán és dr. Körber — ebéd után, a feketekávét vagy a kapucziánust (Derültség.) szürcsölgette, Széll Kálmán miniszterelnök ur politikai titkos dolgokat közölt dr. Körberrel, abban bizva, hogy a négy fal hallja csak, s az nem fogja elárulni. Véghetetlen nagy csodálkozására azonban másnap az összes bécsi lapok kikürtölték azt, a miről ő azt hitte, hogy szent titok marad. Akkor borzasztóan bosszús lett, — és méltán — és kinyilatkoztatta, hogy azzal az emberrel többé nem tárgyalok. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Milyen szép lett volna, t. képviselőház, ha ezt meg is tartotta volna! Vagy 6 — 7 napig nem is tárgyalt. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Tovább is.') Vagy talán tovább is. Egyszer csak kapott ő Felségétől egy elíenmondást nem tűrő rendeletet, melyben azt volt, hogy Bécsben ekkor és ekkor koronatanácskozáson jelenjék meg. Neki, mint Magyarország miniszterelnökének, azt kellett volna válaszolnia sürgönyben, hogy én ezzel az emberrel ezért és ezért, meg azért, mert Ausztria mind többet akar kizsarolni Magyarországtól, attól a Magyarországtól, a melyet már 1867 óta folyton szipolyoz, nem tanácskozom ; ha Felséged nem akarja igy, fogadja el lemondásomat. De ő ezt nem tette, hanem arra az időre megjelent. Kit talált ott? 0 felségét, meg az ő kedves indiszkrét osztrák miniszterelnök kollegáját, és még ott volt a legnagyobb zsandár: gr. Grohichovszki Agenor közös külügyminiszter. (Derültség.) 0 Felsége elrendelte, hogy grőf Goluchowski Agenor közös külügyminiszter felügyelete alatt ki kell nekik gyökeresen békülni (Derültség.) és a tárgyalást tovább folytatni. Egy élczlap hozta, — bizonyosan látták a t. ház tagjai, — hogy a két miniszterelnök a fülénél fogva össze volt kötve, hogy a békülés örömére csókolják meg egymást. (Derültség.) A miniszterelnök a száját is előre nyújtotta. (Zajos derültség.) Már most, t. képviselőház, mit kívánjunk? Azt elismeri mindenki, — azért mondom meg Nagy Ferencz t. képviselőtársammal szemben — hogy nem kell vitatkoznunk azon, hogy mikor jar le ez a kötvény, vagy micsoda? (Derültség.) Nincs azon mit vitatkozni, t. képviselőház. Hanem azt tudja az egész t. ház, hogy Magyarország a tönkrejutás szélén van, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) mert hiszen a t. pénzügyminiszter ur is az expozé előterjesztése alkalmával megmondotta, hogy Magyarország krízis előtt áll és akkor lefestette az országot — a mit nem akarok ismételni hosszasan — hogy milyen keserves állapotban van. Itt tehát nem a kiegye^ zésről van szó, vagy arról, hogy mikor jár le a paktum, vagy micsoda, (Derültség.) hanem Magyarország tönkre ment, tehát fel kell állítani az önálló vámterületet, a mit az ország nyolcz tizedrésze követel. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Nem keli magyarázni sem ide, sem oda; punktum, ez a rendje. T. képviselőház ! Már egyszer meg merészelte mondani ő Felségének a miniszterelnök ur, hogy Magyarország milyen súlyos helyzetben van; és meg is mondta, hogy az önálló vámterületet követeli az egész nemzet, a mire ő Felsége azt mondta: Hát én akkor hiába éltem! És azóta a miniszterelnök ur, nem tudom mi jogon, de mindent elkövet, hogy még rosszabb kiegyezést is hozzon Magyarországra. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Én ugyan nem hiszem, hogy egy koronás fő a miniszterelnöktől azt követelné, hogy meggyőződése ellenére és hazája romlására tegyen meg mindent, a mit az a király kivan. Ha a miniszterelnök ur jóhiszemű magyar miniszterelnök, akkor azt kell mondania: Felség, meggyőződésem ellen, országunk kárára semmiféle egyezkedésbe nem megyek bele. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) 1870-ben, a porosz-franczia háború előtt, a mikor gróf Benedetti I. Vilmos porosz királyhoz Emsbe járult, hogy Francziaország követeléseit előterjeszsze, Bismarck ezt az egyszerű sürgönyt menesztette I. Vilmos porosz királyhoz: Felség, ha Benedetti grófot még egyszer fogadja, kérem elbocsáttatásomat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És I. Vilmos porosz király Benedetti grófot többé nem fogadta. (Tetszés a szélsobaloldalon.) Ha Széll miniszterelnök ur magyar érzelmű ember és szivére teszi a kezét: látva Magyarország siralmas helyzetét, neki is azt kell mondania ő Felségének: a kiegyezésnek semmi helye nincs, Magyarország nyoleztized része az önálló vámterületet követeli ; magam is belátom, hogy csakis ezen az utón boldogulhat, meg kell tehát ezt neki adni, Felség; ha pedig nem, itt a lemondásom. (Helyeslés a, szélsobaloldalon.) Az a miniszter, a ki királyával ilyen bátran beszélni nem mer, az nem államférfiú, az Magyarország drága pénzén tartott közönséges, egyszerű osztrák lakáj. (Zaj a jobboldalon.) Biró Lajos: Bendre! Rendre! Elnök: Kérem a t. képviselő urat, hogy a parlamenti szólásformák határai közt maradjon. (Helyeslés a jobboldalon.) Gabányi Miklós,' En igazat mondtam
