Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-129
22 129. országos ülés 1902 október 9-én, csütörtökön. alatt a nevezett ünnepségeken részt vettek. Ezenkívül a ház nevében koszorút helyeztem Kossuth Lajos sírjára. (Elénk tetszés és éljenzés. Felkiáltások jobbról: Helyes! Helyes!) Ekként eljárni az általános nemzeti kegyelet szempontjain kívül már azért is kötelességemnek tartottam — a mint azt a képviselő urathoz intézett körlevelemben kifejtettem, — mert a képviselőház annak idején Kossuth Lajos temetésén testületileg részt vett és az emlékét megörökítő emlékműveknek társadalmi utón való létrehozására az ország közönségét felhívta. Nagyon természetes volt tehát, hogy midőn a képviselőház felhívása folytán a társadalmi utón létrejött ezen emlékműveket felavatták, a képviselőház a felavatási ünnepélyeken megjelenjen. Krasznay Ferencz: Magyar embernek nem kell ehhez indokolás! Elnök: Valahányszor valamely közeg szoros értelemben vett törvényes hatáskörén túllépve, rendkívüli körülmények befolyása alatt a saját felelőségére intézkedik, tehát a ház elnöke is, a ház nevében, a ház előzetes megkérdezése nélkül jár el, kötelessége ebbeli eljárását, midőn az utólagos jóváhagyást kéri, szorosan indokolni. (Általános helyeslés.) A czeglédi Kossuth-ünnepélyre szóló meghívást szintén körlevél utján közöltem a képviselő urakkal. A Zilahon felállított Wesselényi-szobor leleplezési ünnepélyére nézve hasonlóképen jártam el. Ezen ünnepélyen felkérésem folytán Dániel Gábor, a ház alelnöke képviselte a ház elnökségét, több képviselő csatlakozása melleit, és a ház nevében koszorút tett Wesselényi szobrának talapzatára. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, hogy mindezen intézkedéseimben az_ utólagos jóváhagyást megadni szíveskedjék. (Mtalános. élénk helyeslés.) Endrey Gyula jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. képviselőház! Az imént elhangzott elnöki bejelentések között habár csoportosan, más hasonnemü ünnepélyekhez hozzáillesztve, tett is jelentést az igen t, elnök ur arról, a miről szólani akarok, van egy bejelentés, mely szoros összefüggésben áll nemcsak, mint az igent, elnök ur mondta, az általánosan megnyilatkozott kegyelettel, hanem szoros összefüggésben áll Magyarország történetének legkimagaslóbb momentumaival. (Igás! Ugyvan! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, a ház igen t. elnöke nem fogja tőlünk rossz néven venni, ha a ház ezen oldaláról, a mely oldalról a történelem ezen részének szent tüzét nem pártoskodási szempontból, hanem soha el nem múló hazafiúi, igaz benső lelkesedéstől vezéreltetve (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) soha meg nem szűntünk és nem is fogunk megszűnni ápolni, mondom, hogyha a ház ezen oldaláról ezen kérdést olyan formában veszszük tárgyalás alá, melyet e kérdés tiszta öntudatunk és érzésünk szerint megérdemel. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mindenekelőtt sietek kijelenteni, hogy. felszólalásom nem akar gáncs lenni az elnök eljárása ellen, és épen ezért mindjárt felszólalásom elején azon párt nevében és megbízásából, a mely* hez tartozni szerencsém van, a következő határozati javaslatot bátorkodom előterjeszteni (Halljuk ! Halljuk! Olvassa) : A képviselőház ez elnöki jelentést ,egyértelmű helyesléssel tudomásul veszi; (Elénk éljenzés a szélsöbaloldalon j) egyszersmind Apponyi Albert grófnak, mint a ház elnökének a nemzet közérzületével mindenben megegyező eljárásáért elismerését és köszönetét nyilvánítja. (Hoszszantartó, élénk éljenzés, taps és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Éljen Apponyi!) Barabás Béla: Odaát nem helyesel senki! (Elénk ellenmondás, hosszantartó éljenzés és taps a jobboldalon.) Hát diktálni kell? (Zaj a szélsöbaloldalo n.) Krasznay Ferencz: Egy kis buzdítás kell csak! (Elénk éljenzés, taps és felkiáltások a szélsöbaloldalon : Éljen Apponyi!) Barta Ödön: T. képviselőház! Senki se tekintse frázisnak, ha azt mondom, hogy most megdöbbenve állok e helyen, megdöbbenve annak láttára, hogy egy egész ország nevében az ország első dignitáriusa által tett ilyen hazafias és kötelességszerű eljárásért kifejezésre juttatni szándékolt elismerő nyilatkozat csak a ház egyik oldalán találkozik helyesléssel. (Ellenmondások jobbfelöl.) Krisíöffy József: Nem áll! (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Nem áll! Felkiáltások a, szélsöbaloldalon : Etjén Apponyi !) Helyeseltünk ! Nem fogunk addig tapsolni, míg önök akarják! (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Vészi József: A szabadelvű párt tapsoljon saját magának? (Tetszés a jobboldalon.) (Az elnöki széket Tallián Béla foglalja el.) Barta Ödön: Az ügy fontossága, az a szeretet, a melylyel a tárgyat kezelem, lehetetlenné tenné rám, hogy a tárgy méltóságával össze nem férő vitatkozási fegyvert használjak és ezért nagyon sajnálnám, ha csak távolról is invektiva jellegével illettetnék az, a mit az imént mondtam. Őszinte és igaz megdöbbenés szavai voltak azok és én vagyok az, a ki leginkább fogok örülni, ha azt fogom tapasztalni, hogy ezen feltevésem csalódás volt és hogy tényleg, a minthogy máskép nem is lehet, a ház igen t. elnökének ezen eljárása, a mely az egész nemzet közérzületével találkozott, és a mely annak kifejezése is, (Hosszantartó élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) azon elbánásban fog részesülni, a melyre egyedül méltó és a melynél egyébnek kitenni a ház elnökének magas személyét ilyen esetben nem is szabad, hogy t. i. a ház egyhangúlag fogja a határozati javaslatot elfogadni, (Élénk helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én magam intettem ! (Zaj. Elnök csenget.)