Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-141
íkí. országos ülés 1902 november 7-én, pénteken. 263 niszter, a ki engem ennek az ezrednek élére helyezett, megvonja tőlem e miatt a bizalmát.« Semmi egyéb szava nem volt. Ez az ur ismeretes a braganzai herczeggel történt összekocczanásáról, a hadgyakorlatokon való erőszakosságairól. Emlékezetből el tudok mondani egy pár dolgot a jellemzése kedvéért. (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Ez a t. ur megtette azt, hogy egy magyar származású közös hadseregbeli főhadnagyot két heti szobafogságra itélt, mert az utczán egy magyar czivilemberrel magyarul diskurált. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Pfuj! Hallatlan !) Bakonyi Samu: A kardbojt becsülete! Lengyel Zoltán: Hívják pedig azt az illető urat Hajdú Istvánnak; most honvédkapitány. Molnár Jenő: Tessék felirni államtitkár ur! (Zaj. Elnök csenget.) Gromon Dezső áíiamtitkár: Nem hallottam! Lengyel Zoltán: Kérem, a gyorsírói jegyzetekből megláthatja! (Zaj a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Nem hallotta az államtitkári Nevezd meg !\. Ot esztendeje hordom, ezt magamban. Elég keserűségem volt, nem akarom ismételni. Van a t. államtitkár urnak elég esete a hivatalos hatáskörében, ha meg akarja tudni és ha segíteni akar rajta. (Mozgás a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Ha akar!) Ez a t. ezredes ur, a mikor beadtuk a lemondási okmányunkat másodszor is. így cselekedett. Én azt mondtam, hogy kívánom társaimtól, maradjanak a kaszárnyában, bár már letelt az idő, maradjanak, mindnyájan, mert rapportra akarok menni, van elég bátorságom arra, hogy megmondjam azt, amit gondolok. Velem jöttek mindnyájan. Akkor az ezredes ur haptákba állított minket és megkérdezte, miért akarunk lemondani. A mikor szólani kezdtem, azt mondta: »Aber . . .« Ezzel leintett, egy szót sem szólhattam többet, (Derültség a szélsobaloldalon.) hanem • megkért igen szépen, hogy maradjak jó barátságban, majd meg fogom látni, hogy a hadsereg jó indulattal van irányomban. Erre én a megfogott kezemet kihúztam kezéből. 0 ismét utána nyúlt és megfogta, ezt mondván: Jó mulatást kívánok a vakáczióra. (Mozgás a jobb- és a baloldalon.) Megtörtént azután, hogy az önkéntesi kadétokból és tisztekből álló tartalékos csapat tagjai egyenkint adták be a lemondásukat, mert tudtam nagyon jól, hogy az fáj annak az urnak csak, ha tömegesen nyújtjuk be a lemondást; akkor a hadügyminiszter észre találja venni. így azután, a mikor egyenkint nyújtották be a lemondást, szépen elengedték őket, csekély személyemet azzal a kijelentéssel: »lassen wir ihn laufen.« (Derültség a szélsőbaloldalon.) Engedje meg a t. képviselőház, hogy emlékezetből is körülbelül megmondhassam, hogy ennek az ezrednek, mikor én oda bevonultam, lehetett tíz, vagy tizenöt jó magyar érzelmű tisztje, kivel bármikor és bárhol lehetett magyarul diskurálni. Én megnéztem a legutóbbi katonai schcmatizmust. Van most az ezredben egy tiszt, ki magyar nyelven beszél, tudok három kapitányt, a ki azóta az őrültek házába került, és ott meg is halt, a többi meg a jó Isten tudja, hol van, talán penzióban, vagy a honvédségbe tették át. Egy szóval, bebizonyosodott, hogy ezt az urat azért küldték oda, hogy abból a József főherczegnek nevét viselő ezredből kiirtsa a magyar elemet. És, t, képviselőház, ez az ur már három esztendővel azután generális volt, az idén pedig a sasvári gyakorlatok alkalmával Schiedsrichter volt ő Felsége legkedvesebb társaságában. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Döntnök!) T. képviselőház! Sok mindent tudnék én elmondani ezekről a dolgokról! (Halljuk! Halljuk !) Mikor a Gesammtmonarchie-ről beszélt, mikor a nyílt piaczon a magyar nemzetről ugy nyilatkozott, hogy sokféle népei vannak ennek a monarchiának: oláhok, lengyelek, tótok, csehek, németek, horvátok, . . . Molnár Jenő: Czigányok! Lengyel Zoltán: ... czigányok, zsidók és magyarok ! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha ez a hadsereg a maga kebelében nemcsak hogy megtűri az ilyen érzelmű embereket, hanem mint legkedvesebb alakjait a leggyorsabb tempóban előre viszi, és előre viszi nagy emberekkel, erős, érdemes emberekkel szemben, érzelmeik miatt, akkor, t. képviselőház, ne jöjjön ide a honvédelmi miniszter ur, ne jöjjön ide annak a hadseregnek a számára létszámfelemelést kérni, mert én tudom azt, és meg vagyok róla győződve, hogy ez a létszámfelemelése annak a praetoriánus hadseregnek pusztán csak azon czélből történik, hogy ezeknek az előhaladását minél gyorsabbá tegyék. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Ez alatt az Aulich alatt törtónt egy hasonló eset, a milyen most Nessi Pál képviselőtársammal történt. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Annak idején Nagyváradnak terein és utczáin sokat tüntettek — mert Nagyvárad hazafias érzését még Tisza Kálmán hosszú, korszakos képviselőségének rendszeres törekvése sem tudta a lelkekből kipusztítani, — tüntettek azért, mert Halász Lajos nagyváradi lapszerkesztőt, a ki szintén abból az időtájból való tartalékos tiszthelyettes volt. a melyben én katona voltam, s a ki egyszer, mikor a Gotterhalte-t játszották, czivilben jelen lévén, nem vette le a kalapját, ezért becsületbíróság elé állították, és mint becstelen embert megfosztották a tiszti rangjától, (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) becstelenné nyilvánították. De kérem, az ilyen embert, a kit a katonai bíróság ilyen esetben nyilvánított becstelennek, azt én becsülöm, tisztelem, szeretem.. . . (Elénk éljenzés, helyeslés
