Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-129

20 129, országos ülés 1902 október 9-én, csütörtökön. mondtam és ezt mindig igen szívesen teszem. (Halljuk! Halljuk!) Már tegnap Rátkay László képviselő urnak kérdésére is azt válaszoltam, hogy senki nem találhat abban olyat, a mi bár a legkisebb mértékben erre a pártra sértésképen esnék. Megmondtam világosan és most megmondom még egyszer, hogy mit értettem alatta. (Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy mik ép magyarázza a sajtónak egyik, vagy másik orgánuma ezt a mondást, vagy ezt a kijelentést, én most nem vitatom, ahhoz nincsen semmi közöm és ha ezt félremagyarázzák a sajtónak némely részéről, hát ez az ő dolguk, hisz minden dolognak igaz értelmét el lehet csavarni és félre lehet magyarázni, ha valaki azt intendálja. Ha akarják, ám tegyék. Én itt állok szót és Kossuth Ferencz képviselőnek a következőkép válaszolok: (Halljuk! Halljuk!) Mikor a tegnapi ülésen, az én benyomásom és az én igaz és jogosult impresszióm szerint, méltánytalan módon lettem megtámadva, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ez nem áll! Megérdemelte ! Zaj. Halljuk! Halljuk! jobb felöl. Elnök csenget.) de ez volt az én impresszióm és a mikor válaszoltam, válaszomat folyton oly erős zajjal és közbeszólásokkal kisérték, hogy én, bár hangosan beszéltem, még sem tudtam a nagy zajjal megküzdeni, azonban annak daczára is, hogy nyugodt, objektív maradtam és igyekeztem azzal megküzdeni, (Ugy van! jobbfélol.) engem, ki soha sem zavarom a szónokot, állandóan, folytonosan egy órán keresztül zavartak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ekkor mondottam, azzal a vehemencziával szemben, a mely ebben a zajban, a mely ezekben a közbeszólásokban és egy pár invektivaszámba menő megjegyzésében némely képviselő uraknak, nem a szónokokénak, nyilvánult — ekkor mondottam, hogy elképzelem magamnak, hogy az ellenzék a legvehemensebbül is támad, a legkíméletlenebbül is, — de nem azt, hogy önöknek okuk van engem kímélni, hanem azt, hogy bármilyen ellenzéknek is ahhoz az eszközhöz nyúlni nem szabad, a minővel meg lettem fenyegetve, t. i., hogy bármilyen egyességet hozok ide, erőszakkal fogok találkozni. Ekkor mondottam, minden ellenzékről általában, in thesi, nem frakcziókról beszélve, hogy nem szabad az ellenzéknek ilyen eszközökhöz nyúlni, és ily fenyegetéssel élni, egy oly kormánynyal szemben, a mely a törvényt tiszteli, a mely a törvény tiszteletbentartásának bizonyítékát adta. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon..) és a mely, a miként kijelentettem, a törvénytől eltérni nem fog és törvénysértést elkövetni semmi körülmények között sem fog. (Élénk helyeslés a 'jobboldalon.) Önök nem kaptak engem azon rajta, az velem szemben nemcsak bizonyítva nem lett, de még soha nem is állította senki, hogy törvénysértést követtem el és a múlt ülésszak egész folyamán és mondhatnám, hogy azon majdnem négy évre terjedő idő alatt, a mely alatt itt ülök, olyan támadásban nem is részesültem, a mely engem törvénysértéssel vádolt volna. {Ugy van! jobbfelöl.) így értettem és azt mondottam, hogy egy ellenzéknek bármilyen eltérők legyenek is nézetei az enyéimtől, elvi alapon bármilyen kíméletlen legyen az az ellenzék, a mire jogosítva van, de az ellenzéknek, a mely egy törvényt tisztelő kormánynyal áll szemben, az ellenzéknek nincsen oka olyan módon támadni, mint a hogy az tegnap történt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt mondottam és nem többet; ez szavaimnak igaz értelme és én ezt absztrakté, in thesi, általánosságban mondottam és nem értettem ez alatt semmi olyat, hogy a köztünk lévő itteni, akár magán, akár politikai publikus viszonyból, akár bármi képzelhető más dologért, bármilyen okuk lenne arra, (Mozgása szélsöbaloldalon.) hogy engem kíméljenek. Ne kíméljenek, ne tegyék ezt, nem is mondottam ezt és most sem mondom. Csak azt mondom, hogy velem szemben, a ki a törvény terén állok és arról lelépni nem akarok, nem látok okot — nem arra, hogy kíméletesen bánjanak, vagy kíméletesen ne bánjanak velem, hanem arra, hogy ilyen elkeseredett módon támadjanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Erre nem látok én okot, ezt értettem és egyebet nem. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Kossuth Ferencz: Legyen szabad csak egy pár szóval reflektálnom az igen t. miniszterelnök ur felszólalására. Megjegyzem, hogy nemcsak semmi publikus viszony, de privát viszony sincs köztünk olyan, mely a pártot bármikép feszélyezhetné. Széíl Kálmán miniszterelnök : Az sincs! Az pláne nincs! Soha se volt! Kossuth Ferencz: ... és a mely tehát feljogosította volna a miniszterelnök urat arra, hogy miránk czélozzon. És a midőn ezt konstatálom, csak azt teszem még hozzá, hogy sajnos állapot, ha Magyarországon oda jutottunk, hogy egy miniszterelnök azt dicsekvés tárgyának tekintheti, hogy a törvényt megtartja. (Elénk helyeslés és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hisz ez kötelessége !) Elnök (csenget): Következik a napirend, vagyis a ház két alelnökének megválasztása. Kérem a t. képviselő urakat, már tekintettel a helyi viszonyokra is, hogy nagyon szigorúan ragaszkodjanak a házszabályoknak azon intézkedéséhez, a mely szerint ilyen, szavazólapokkal eszközölt szavazásoknál a terem közepén a szavazatszedő helyiség, asztal körül, senkinek tartózkodnia nem szabad, kivéve annak a képviselő urnak, a ki a szavazatát leadja. (Helyeslés.) A névsort fogja olvasni gr. Esterházy Kálmán jegyző ur, a távollévőket pedig Illyés Bálint jegyző ur fogja jegyezni.