Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-141

258 Iki. országon ülés 1902 november 7-én, pénteken. elnök ur, mert a császár nem engedi, (Ugy van I a szélsőbaloldalion.) Ha ebben a nemzetben akarat van, ez a nemzet olyan kormányt állit az élére, a mely meg tudja ő Felségével értetni, bogy ez nemcsak a nemzetnek akarata, hanem a dinasztiának is leghatározottabb érdeke, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert egy nemzet a dinasztiának legerősebb támasza akkor, hogyha az a maga érdekeinek kielégítését a trónnak és annak hadseregének védelme alatt megtalálja. (Ugy van! a szélsobalolddlon.) Az egész ország — előre várta ugyan annak nagy része — de mégis megdöbbent arra a hirtelen frontváltoztatásra, a melyet a t. miniszterelnök ur ebben a kérdésben csinált. A t, miniszterelnök ur a Bánffy-Badeni-féle kiegyezéssel vette át a kormányzást; azt állította, hogy a mi abban a kiegyezésben van, azt meg akarja valósítani, azzal áll vagy bukik; az a kiegyezés pedig azt foglalja magában, hogy az 1903. évre az autonóm vámtarifa létesítendő. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Gézának 1899. június havában tartott több beszédére, mikor azt állította, hogy a külfölddel kötött kereskedelmi szerződések 1903. január 1-én okvetlenül felmondandók, a t. miniszterelnök ur kétszer is igen bátran közbeszólott: hogyne, hogyne ! Mikor gr. Andrássy Gyula ezért január elsején üdvözölte a miniszterelnök urat és azt mondta, hogy ütött a 12-dik óra, ő maga is ráhagyta, hogy az ugy van. 1902 márcziusra el kellett már készülnie a vámtarifának. Itt hivatkozom Hegedüs Sándor volt kereskedelemügyi miniszter úrra, hogy menynyire siettették őt ezzel a munkával, ugy, hogy mikor ő még nagyobb sietséggel elment — elment annak daczára, hogy megvolt már a vámtarifa-javaslat, — ő azt kidolgozva, tárgyalásra készen átadta a kormányelnöknek, átadta az ő utódjának. Ezt a javaslatot már márcziusban akarták beterjeszteni. A kormány félhivatalos lapjai 1901 deczember 15-én megírták, hogy a miniszterelnöknek legkésőbb márcziusban be kell nyújtani a vámtarifa-javaslatot, ha azt akarja, hogy az még ez évben törvénynyé válhasson. És ime 1902 Julius havában a t. miniszterelnök ur elnapoltatta királyi leirattal az országgyűlést azért, hogy időt nyerjen a tárgyalásokhoz és az ország tanuja volt egy mesés színjátéknak, egy őrült szaladgálásnak, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon) a mely előbb hetenkint, majd később kétszer egy héten, végre mindennap ismétlődött a mostani ülésszak megnyitásáig, a melyben a két kormány őrült, lázas munkával tárgyalt egymással és a t. túloldal lapjai egyéb eredményt nem tudtak felmutatni, mint hogy az utazások végeredményeként kimutatták, hogy a t. miniszterelnök ur az ország érdekében és a vámtarifa elkészítésének érdekében 123.000 kilométer utat tett meg! (Derültség a szélsőbaloldalon.) És a mikor ezt a rettenetes hosszú utat mind megtette, akkor megnyitják itt az ülésszakot és ideáll az országgyűlés elé a miniszterelnök ur azzal, hogy megtalálta a legújabb formulát, kár volt ez a szaladgálás mind, nincsen szükség semmiféle vámtarifára. Mi, t. képviselőház, nem kérdezzük ebben a kérdésben, én legalább a magam részéről nem, hogy mit mond az 1899 : XXX. t.-cz., mit mond erről az ő alkotója, Széll Kálmán miniszterelnök ur, vagy mit mond erről a 14-es nagytanácsnak egyik tagja, Polónyi Géza. Mi itt ezen a párton akarjuk, követeljük, a választóinknak adott ígéreteink szerint követeljük az önálló vámtarifa létesítését. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Be is váltjuk ezen adott ígéretünket, és ha az Isten is ugy akarja, ki is fogjuk azt vivni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi nem azt kérdezzük, fel kell-e mondani azt a vámszerződést, igen vagy nem, az 1899 : XXX. törvényczikk értelmében, ámbár ebben a tekintetben is igazunk van; hanem azt mondjuk, fel kell mondani a külállamokkal kötött kereskedelmi szerződéseket, fel kell mondani az egyiket az olasz borvám-klauzula miatt, a melyet olyanynyira halálra itélt Darányi Ignácz t. földmivelésügyi miniszter ur, és a mely halálra itélt klauzulát, ugy látszik, most nyugodtan hagy négy esztendeig tovább élni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Fel kell mondani a többieket is, mert ez a mostani állapot, ez a bizonytalan helyzet egész közgazdasági életünknek sírját ássa meg, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) fel kell mondani azért, hogy kénytelen legyen a kormány megcsinálni az autonóm vámtarifát, mert különben ez az ország ki lesz téve egy vámháborunak, hogyha a külföldiek közül bármelyik állam a szerződést felmondja. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen, hogy a vámszövetségi viszony tényleges állapota fenmaradjon-e vagy sem, az egyes-egjedül és kizárólag Magyarországtól függ. Ezt a vámszövetségi állapotot ma is egyes - egyedül mi tartjuk fenn. Az osztrákok a 14. §. rendelkezéseibe, a császári paragrafusos rendelkezésekbe, még azokat a nagyrabecsült, országszerte nagynak hirdetett vívmányokat sem vették be. Hanem a miniszterelnök ur a bizottságban egyenesen kijelentette, hogy azok a nagy vívmányok Ausztriában semmiféb rendelkezésnek tárgyát nem képezik, hanem pusztán és kizárólag az akkori kormány ígéretével vannak fedezve. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások bal felől: Ralijuk! Halljuk!) Az oljan intézkedést, a mely két akaraton alapul s a mely két akarat közül az egyik akaratot egy mulandó és ma már el is múlt kormánynak az ígérete fedezi, azt nem lehet állandónak nevezni, azt egyenesen a közgazdasági állapot megrontásának kell tartani. (Igaz! Ugy van a szélsőbaloldalon.) Tény az, t. képviselőház, hogy vámszövetség ma nincs, igy tehát az annak alapján kötött szerződések az 1903. éven túl fenn sem tarthatók, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalul-